Tiltakozás kategóriaarchívum

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása a Corvinus Egyetem budai karainak elcsatolásáról

A Budapesti Corvinus Egyetem szenátusa 2015. szeptember 9-i rendkívüli ülésén nagy többséggel elutasította az EMMI azon javaslatát, hogy az Egyetem három budai karát (az egykori Kertészeti Egyetem karait) 2016. január 1-től a gödöllői Szent István Egyetemhez csatolják. Ezzel a szenátus megerősítette azt a korábbi állásfoglalását, hogy a Corvinusnak mint hat karral rendelkező egyetemnek egyben kell maradnia.

Közvetlenül a szenátusi szavazás előtt Balog Zoltán bekérette az egyetem vezetését, és az elcsatolást elrendelő döntéséről tájékoztatta őket. A felsőoktatási törvényben előírt sorrendiség tudatos és az egyetemre nézve megalázó megsértése csak betetőzése volt annak a méltatlan folyamatnak, amely hónapok óta zajlott a Corvinus, a felsőoktatási államtitkárság és a gödöllői Szent István Egyetem között. Ennek során a minisztérium az agrárintegrációval kapcsolatos szakmai terveket kért a két érintett egyetemtől, azt a várakozást keltve, hogy a beérkező elképzelések alapján mérlegeli majd a budai karok sorsát. A nyilvánosságra került információk alapján azonban úgy tűnik, hogy a szakmai érveknek nem jutott valódi szerep a döntés meghozatalában. Egyelőre nem ismeretes olyan szakmai koncepció, minisztériumi stratégia vagy hatástanulmány, amely bemutatná, hogyan lesz magasabb színvonalú az agrár-felsőoktatás a jelenleg is forráshiányos Szent István Egyetem és a szintén forráshiányos budai karok kikényszerített fúziója nyomán.

Az Oktatói Hálózat szerint a budai karok oktatói és hallgatói jogosan sérelmezik a Corvinustól való elcsatolásról és a gödöllői Szent István Egyetembe való beolvasztásról hozott minisztériumi döntés módját és tartalmát. Jogosan érezhetik, hogy a többletforrással nem járó, viszont presztízsveszteséggel, munkahelyek elvesztésével és működési zavarokkal fenyegető átszervezés súlyosan veszélyezteti a 160 éves budai intézmény eredményeit. Jogosnak tartjuk azt az igényt is, hogy a Corvinusra beiratkozott és az ott megállapított költségtérítést fizető hallgatók a Corvinus Egyetem diplomáját szeretnék kézhez kapni tanulmányaik végén.

Az államtitkárság döntése, amely figyelmen kívül hagyta a szakmai érveket és a kidolgozott fejlesztési terveket, szembe megy az egyetemi autonómia alaptörvényben is megerősített elvével, és súlyosan veszélyezteti az átszervezésre ítélt egyetemek rendes működését. A költségvetési szempontok oktatásszervezési szempontok fölé rendeléséről tanúskodik az a tény, hogy a tervezett átszervezést tanév közben, a vizsgaidőszak alatt akarják végrehajtatni.

A most bejelentett átszervezéshez hasonló önkényes döntések bármikor bármelyik másik egyetem sorsát is megpecsételhetik. Az államtitkár korábbi bejelentései alapján októberben újabb átszervezési meglepetések várhatók. Nem gondoljuk, hogy minden átszervezési kezdeményezés eleve az ördögtől való volna, és hogy megfelelő szakmai érvekkel alátámasztott, hatástanulmányokkal megalapozott és valóságos egyeztetéseken előkészített átalakításoknak ne lenne létjogosultságuk a felsőoktatásban. A budai karok kiszakítása a Corvinusból és a SZIE-be való kényszerintegrációjuk azonban nem tesz eleget ezen szakmai elvárásoknak, ezért az Oktatói Hálózat szolidaritást vállal a budai karokkal, és felszólítja az Emberi Erőforrások miniszterét, hogy vonja vissza meglapozatlan döntését.

Budapest, 2015. 09. 23.

Oktatói Hálózat

Válogatás a Halotti Torna sajtóvisszhangjából

Halotti Torna

Sajtóközlemény – Meghívó

Oktatói Hálózat, Veszélyben az Egyetemeink Csoport

Halotti Torna

Budapest, Kossuth tér, 2015. július 5. 19:00-tól

A parlament hétfőn, 2015. július 6-án minden valószínűség szerint elfogadja a felsőoktatás újabb átalakítására vonatkozó törvényjavaslatot – melynek közvetlen következménye egyrészt a miniszter által kinevezett konzisztóriumok létrehozása, ezzel a már így is jelentősen megnyirbált felsőoktatási autonómia további, szinte teljes korlátozása, másrészt az évek óta tartó forráskivonás megkönnyítése lesz.

Az Oktatói Hálózat és a Veszélyben Vannak az Egyetemeink Csoport április óta egyetemi fórumokkal, tüntetésekkel, alkalmi akciókkal próbálja felhívni az érintettek: a magyar felsőoktatás, a tudományos közösség és a teljes magyar társadalom figyelmét arra, hogy a kormány mostani lépései nem csupán apró változások, nem néhány „büfészak” felszámolásáról szólnak, hanem súlyosan sértik és korlátozzák a tudományos szabadságot biztosító egyetemi autonómia évszázados, jogállami demokráciákban sérthetetlen elvét. A közoktatásban már lezajlott központosítást most a felsőoktatásban is végigviszi a kormány – és sajnos úgy tűnik, egyelőre érdemi ellenállás nélkül.
A tegnapi napon (2015. július 2.) egy, a magyar felsőoktatás egészéhez szóló közleményben összegeztük és publikáltuk állásfoglalásunkat Levél a magyar felsőoktatás dolgozóihoz (https://www.facebook.com/notes/ne-sz%C5%B1nj%C3%B6n-meg-az-elte-t%C3%A1tk-vesz%C3%A9lyben-vannak-az-egyetemeink/lev%C3%A9l-a-magyar-fels%C5%91oktat%C3%A1s-dolgoz%C3%B3ihoz/841557345930542) címmel.

Hétfőn minden bizonnyal parlamenti döntés születik. Az OHA és a Veszélyben az Egyetemeink Csoport ezért, felhívva a figyelmet mindarra, ami készül, az utolsó lehetőségek egyikeként olyan megoldást választott, amit nemcsak a magyar társadalom, de talán a kormány is ért: óriásplakátokkal és futballmeccsel készülünk bemutatni, mi történik és mi várható a felsőoktatás egésze számára. Ezért vasárnap 19.00-kor találkozunk a Kossuth téren, ahol demonstrálunk a felsőoktatás szétrombolása ellen. Ennek keretében beszédekkel és performannszal várunk Mindenkit, ahol a kormánytagoknak öltözött válogatott és az egyetemek focicsapata fog összecsapni egymással.

A rendezvény facebook-eseménye: https://www.facebook.com/events/1446607618978737/ 

Budapest, 2015. július 3.

Az Oktatói Hálózat és a Veszélyben az Egyetemeink Csoport

https://www.facebook.com/oktatoihalozat

https://www.facebook.com/veszelybenazegyetemeink

Sajtókapcsolat:

Csonka Fruzsina: +36 20 2860235
Unger Anna: +36 20 99 27 333

 

 

Levél az oktatókhoz

Kedves Kollégák!

A nyár ebben az évben igazán sok izgalmat tartogat a számunkra. Mire szeptemberben visszatérünk az egyetemre, nem tudhatjuk, hogy létezik-e még a szak, amelyet tanítunk, hogy egyetemnek, alkalmazott tudományok egyetemének, vagy főiskolának hívják-e az intézményünket és, ami a legfontosabb nem tudhatjuk, kit is nevez ki a miniszter az újonnan létrehozott konzisztóriumba, aminek ismereteink szerint egyetlen célja van: a felsőoktatás költségeinek lefaragása, mégpedig az egyetemi önállóság teljes kivégzésével.

Persze egy kicsit túloztunk: A szakjaink csak 2016-tól szűnnek meg: a nemrég megjelent kormányrendeletnek megfelelően 21 alap- 37 mester- és 2 osztatlan képzés nem indulhat el vagy nevezik át a következő év szeptemberétől.[1] Hogy az átnevezett képzésekkel mi lesz? Vajon akkreditált képzésnek számítanak-e a már futó programok vagy sem? Ki tudja, a minisztérium szerint ilyen apróságok nem tartoznak ránk. Persze nem panaszkodhatunk, új képzések is indulnak 2016-tól: hogy miért pont azok, amik, mi ezeknek a tartalma, és miben különböznek az előző szakoktól, egyelőre rejtély. Nyilvánvalóan, ehhez sincs köze a felsőoktatás oktatói gárdájának.

A többi tulajdonképpen igaz: a felsőoktatási törvény módosításának tervezete tartalmazza mindezt, a módosítások pedig, ha elfogadják azokat – és hát erős vár a mi kormányunk – szeptember elsejétől életbe lépnek.

A változások nem lepnek meg bennünket: jól illeszkednek azokba a tendenciákba, amiket 2010 óta, illetve még korábbról tapasztalunk.

A kezdet az amúgy sem túl jó állapotú magyar felsőoktatásból történő forráskivonás volt. Míg 2006-ig a felsőoktatásra fordított pénz még a GDP 1%-a körül mozgott 2006 után stabilan az alá került[2] 2011-től azonban drasztikus csökkenés következett be: 2013-ra a felsőoktatásra fordított pénz a GDP 0,5-6%-ra csökkent és azóta is ezen az értéken áll. Hiába növelték a 2014-ben valamivel a felsőoktatás támogatását, az ma még mindig nem éri el a 2009-es szintet. Sőt, a finanszírozás egyre jelentősebb hányada ún. költségvetési fejezeti finanszírozás, és nem valamilyen normatív vagy intézményesített, kiszámítható mechanizmus eredményeképpen kerül meghatározásra.[3] Ez azt jelenti, hogy a csökkenő és egyre önkényesebben osztogatott támogatás is kevesebb, mint 200 milliárd forint. Összehasonlításképp: Matolcsy György unortodox közgazdaságtan-oktatási programja 200 milliárd forintból gazdálkodik. Stadionokra a 2015-ös költségvetés 118 milliárd forintot szán.[4]

A második tendencia az autonómia megnyirbálása: a kancellári rendszer tavalyi bevezetésével tulajdonképpen a felsőoktatási intézmények önállósága majdnem teljesen megszűnt: a kancellár nem a rektor, hanem a miniszter alá tartozik, döntési joga van minden szigorúan vett gazdálkodási kérdésben és egyetértési joga minden olyan kérdésben, amelynek gazdasági vonzata van. Ezt fejeli meg 2015 szeptemberétől a konzisztórium intézménye, amely a stratégiai kérdésekben és a gazdasági relevanciával bíró kérdésekben gyakorol előzetes egyetértési jogot: azaz addig nem születhet döntés a szenátusban ezekben a kérdésekben, amíg a konzisztórium rá nem  üti a pecsétjét…

A konzisztórium pedig 5 tagú: a rektoron kívül a kancellár és három miniszteri delegált a tagja.

Mindezt  egy kettős ideológia hivatott alátámasztani. Eszerint egyfelől közelíteni kell egymáshoz a felsőoktatást és a munkaerőpiacot, ami azt jelentené, hogy nincs is szükség ennyi diplomásra, hanem pillanatnyi lobbiérdekeknek megfelelően, inkább a kétkezi munka felé kell terelni a fiatalokat. Az egy cseppet sem számít, hogy a diplomás munkanélküliség töredéke a szakmával nem rendelkezőkének és harmada a szakiskolát vagy szakközépiskolát végzettekének.

Másrészt a kormányzat mérhetetlen bölcsességénél fogva eldönti, mely szakmák lesznek hasznosak a magyar népnek és keresettek a munkaerőpiacon. A diplomák közül pedig az értékes, amelyik termel. Mondjuk traktorokat, de mindenképp valami kézzelfogható dolgot. (A társadalom például nem ehető és nem fogható meg, így nincs szükség társadalmi tanulmányokra vagy kulturális antropológiára). A képzésbe belépő diák – de még inkább a megrendelő cég – lehetőleg már a tanulmányok kezdetekor tudja, hogy mit kap majd a 3 vagy 5 év végén kézhez, milyen munkakörben dolgozik majd, és mennyit keres. Hogy ez egy idejétmúlt koncepció, ami még a mérnökképzésben sem állja meg a helyét, nemhogy a fizikusok vagy a bölcsészek esetében? Hogy a felsőoktatást nem lehet közvetlenül a munkaerőpiac pillanatnyi érdekeinek alárendelni, hiszen a képzés 3 vagy 5 éve alatt számtalan dolog változik a gazdaságban, a munkaerőpiacon vagy a politikában. Új innovációk születnek, új trendek indulnak el, jön egy válság, egy kormány megy…

Ebben a megközelítésben a bölcsész, jogász, közgazdász, antropológus, vagy más társadalomtudományi végzettség még kevesebbet ér. Hiszen azok a fránya bölcsészek (vagy mik) nem átallanak más szakmában elhelyezkedni, mint amit tanultak! Sőt, állítólag még csak rendesen elhelyezkedni sem tudnak és nem is keresnek eleget! Hiába cáfolja ezt minden empirikus vizsgálat, és hiába az a helyzet, hogy az őket alkalmazó cégeknek pontosan a humán végzettséggel járó képességekre, rugalmasságra van szüksége! 

A képzéseket tehát a kormányzati bölcsességnek megfelelően farigcsálják, a keretszámok diszkriminatív meghatározásán keresztül (40 szak jutott erre a sorsra, köztük a jogász, közgazdász és nemzetközi tanulmányok képzések), valamint újabban a szakstruktúra rendeleti átalakításával, egy tollvonással keresztülhúzva a Magyar Akkreditációs Bizottság és a szakokat létrehozó és működtető oktatók többéves munkáját.

A másik ideológiai mantra a felsőoktatás költséghatékony működtetése, ami – a közhiedelemmel ellentétben – nem azt jelentené, hogy az intézmények felelős gazdálkodást folytatnak, hanem azt, hogy a kevesebb pénzből több munkát és névlegesen magasabb teljesítményt kell kihozni. Mindezt a fenntartó szoros felügyelete-irányítása alatt.  Ez oda vezet, hogy veszélybe kerülnek a kis szakok, az oktatásban nagyobb teher hárul a tanársegédekre és adjunktusokra (az ő óraszámuk változatlan marad, míg a docenseké és egyetemi tanároké csökken), ugyanakkor elhárul az akadály bármilyen többletfeladat munkaköri feladatként való kiszabása elől. Ez azt jelenti, hogy ezekért a feladatokért plusz juttatás sem adható. Így lehet spórolni a bérköltségeken, hiszen az egyetemi oktatók bére már így is az eget verdesi. (Emlékeztető: egy tanársegéd nettó jövedelme havi 114 000 Ft, a bérek érdemben 2008 óta nem változtak).

Nem feledkezhetünk meg arról a célról sem, hogy a felsőoktatási stratégia szerint a magyar felsőoktatásnak a legjobbak közé kell kerülnie 2030-ra. A kormány ezt a célt sajátos módon, egyetlen intézmény kiemelt támogatásával kívánja elérni. A favorit a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE), amely a „versenyben” minden esélyt megkap, miközben a többi intézmény lassan tönkremegy vagy eljelentéktelenedik. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem bevételei között az állami támogatás mértéke majdnem 60% (A többi egyetem esetében ez átlagosan 35%).[5] A Nemzeti Közszolgálati Egyetemet külön rendeletekben mentesítenek a szakindítás követelményei alól, és nem mellesleg időről időre megpróbálják elérni, hogy néhány szakot csak az NKE indíthasson. Az sem számít, hogy mindez nem eredményekhez, hanem végzetes kontraszelekcióhoz vezet majd. A kontraszelekciótól pedig egyenes út vezet a zsákutcába, ahogy azt már Bibó (tudják, az a jogász és politikai gondolkodó, akiről a Miniszterelnök úr és barátai által alapított szakkollégiumot elnevezték) is megírta egykoron.[6]

Sorolhatnánk még, de a közpolitikai akarat már ennyiből is látható, ahogy az eredmény is: egyre kisebb költségvetésből, egyre nagyobb munkavállalói terhekkel működő, centralizált és növekvő versenyhátránnyal küszködő felsőoktatás.

A kormány apránként adagolja a mérget és minden kanálnyit orvosságként akar beadni. Mi pedig, bár tudjuk, hogy méreg, úgy teszünk, mintha valami kellemetlen, ám hatástalan lötty volna. Ezáltal mi is építjük a rendszert.

Mi lenne, ha most az egyszer nem vennénk be a mérget?

A legújabb törvénymódosításról valószínűleg július 6-án vagy 7-én szavaz a Parlament. Mi ott leszünk, és elmondjuk, hogy nem tetszik a kontraszelekció, nem tetszik a felsőoktatás kivéreztetése és nem tetszik, hogy erősen a kormány és a baráti egyetem felé lejt a pálya.

A szavazás napján a Kossuth téren bemutatjuk, milyen az a meccs amit a kormány ránk akar kényszeríteni. Tarts velünk!

 

Oktatói Hálózat

Veszélyben az Egyetemeink Csoport


[3] Az adatok forrása Polónyi István: A felsőoktatás elnyomorítása című előadása.

[5] Forrás: Lukács András: A magyar felsőoktatás a 2016. évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat fényében. előadás az Oktatói Hálózat részére.

[6] Ld. Bibó, I. (2004). Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem Válogatott tanulmányok I. (pp. 123-150). Budapest: Corvina.

 

Az Oktatói Hálózat nyilatkozata a közszolgálati egyetem monopóliumáról

Az Oktatói Hálózat több más szakmai szervezethez hasonlóan megütközéssel értesült az Országgyűléshez T/5050. sz. alatt benyújtott törvényjavaslatról. Ennek tárgya a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről, valamint a közigazgatási, rendészeti és katonai felsőoktatásról szóló a 2011. évi CCIV. törvény módosítása.  E törvény létrehozná az osztatlan államtudományi képzést, és annak folytatására (kormánypárti módosító indítvány szerint: oklevél kiadására) kizárólag a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet jogosítaná föl.

Az Oktatói Hálózat teljes mértékben támogatja a jogi karok dékánjainak, valamint a Magyar Tudományos Akadémia IX. Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának a törvényjavaslatra vonatkozóan közzétett tiltakozó állásfoglalását, és hasonlóképpen fenyegetőnek látja a tervezett módosítás rövid- és hosszú távú lehetséges hatásait. Az állam- és jogtudományi karok és a jogászképzés mellett a jelenlegi javaslat súlyosan érinti a közgazdálkodási és közpolitikai, valamint a nemzetközi kapcsolatokra irányuló multidiszciplináris képzési programokat is, amelyek pedig a mintaadó nemzetközi gyakorlatot követve alakultak ki, illetve alakultak át a rendszerváltást követően a magyarországi egyetemeken. A törvénymódosító javaslat alkalmas lehet arra, hogy elzárja az állam- és jogtudományi karok diplomájával rendelkező hallgatók elől a közigazgatási pályákat.

Hasonlóan a Dékáni Kollégium leveléhez és az MTA IX. Osztályának állásfoglalásához, az Oktatói Hálózat elfogadhatatlannak tartja, hogy a vonatkozó tervezetet nem egyeztették a Magyar Akkreditációs Bizottsággal, a Magyar Rektori Konferenciával és a Magyar Tudományos Akadémiával, miként az érintett egyetemekkel sem. A törvényjavaslatról, annak általános és részletes vitájának lefolytatásáról e szakmai köröket nem értesítették. Ez az eljárás demokratikusan működő jogállamban egyértelműen elutasítandó. Tartalmi probléma az, hogy a törvényjavaslat nincs összhangban az Alaptörvény X. cikk (2) és (3) bekezdéseiben a tudomány művelői számára biztosított jogokkal, és egyértelműen sérti a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény 1. § (4) bekezdését, amely szerint a tárgyban az Akadémia véleményét ki kell kérni. Az akadémiai törvény 3. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltak szerint továbbá az Akadémia kötelessége az, hogy őrködjék a a tudomány művelésének szabadsága felett. A jelen törvényjavaslat megakadályozza a testületet törvényben megszabott közfeladata ellátásában.

Megalapozatlan és önkényes eljárás az, hogy államtudományi, illetve közigazgatási szakok elvégzését tanúsító oklevelet kizárólagosan csak egy, éspedig a felsőoktatás általános rendszeréből törvényileg kiemelt intézményben adjanak ki. A törvényjavaslat durván sérti az állam semlegességének és a felsőoktatás pluralizmusának elveit, és a tudományművelés szabadságának az Alaptörvény X. cikkének (1) bekezdésében is biztosított elvét.

Mindezek alapján az Oktatói Hálózat csak azt tudja elfogadni, ha a Kormány egyenlő feltételek mellett folyamatosan biztosítja az állam- és jogtudományi karok számára, továbbá a közgazdálkodást, közpolitikát és nemzetközi kapcsolatokat oktató egyetemek számára a képzési jogosultságot és az oklevélkiadást. Az állam- és jogtudományi karok, illetve a különböző társadalomtudományi irányultságú képzések (közigazgatás-szervezés, politológia, közgazdaságtan, nemzetközi kapcsolatok) eddig is megfelelő színvonalon elégítették ki az államtudományi ismeretekkel rendelkező szakemberek képzése iránti igényt. Ezért az Oktatói Hálózat azt kívánja, hogy a Kormány haladéktalanul vonja vissza törvényjavaslatát.

Az Oktató Hálózat kénytelen megállapítani: baj van azzal a kormányzattal, amely a közszolgálati pályák vonzerejét adminisztratív beavatkozások révén, demokratikus és jogállami alapelvek felülírásával reméli biztosítani. A fejlett világban már rég meghaladott és értelmezhetetlen az a gyakorlat, hogy a kormányzat akadémiai képzések megrendelőjeként lép fel egyetemmel szemben, még akkor is, ha az állami fenntartású. Követeljük a Magna Charta Universitatum által 1988-ban Bolognában kinyilvánított egyetemi autonómia tiszteletben tartását!

Budapest, 2015. 06. 26.

Az Oktatói Hálózat nyilatkozata a kormány szakképesítési rendeletéről

A kormány az egyetemi szakképesítések terén is teljhatalmú önkényúrnak képzeli magát: 2015. június 10-én megjelent 139/2015. számú rendeletével huszonegy alapképzést, harminchét mesterszakot és két osztatlan képzést szüntetett meg, miközben létrehozott néhány új szakot.

Az Oktatói Hálózat szerint a kormány illetéktelen annak eldöntésében, hogy milyen szakok taníthatók, illetve tanulhatók a felsőoktatásban.

Demokratikus körülmények között az autonóm egyetemi műhelyek joga, hogy meghatározzák oktató- és kutatómunkájuk tartalmát és a szakok kínálatát; a szakok létesítéséhez és indításához szükséges akkreditációról független intézmények döntenek; a diákok pedig a felkínált szakok közül szabadon választanak

Autonómiát az egyetemeknek, szabad választást a diákoknak!

Az oktatási szakmai civil szervezetek és szakszervezetek közös nyilatkozata

A fiatalok demokratikus szellemű nevelése, szocializációja mellett elkötelezett szervezetek az alábbi nyilatkozattal fordulnak a nyilvánossághoz:

Az újpesti Nyár és Pozsonyi utca sarkán egy általános iskola és óvoda udvarán, a kerítésen belül áll a következő feliratú óriásplakát:

„Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!”

Van-e kultúrája egy olyan országnak, mely nem tiszteli a vendégjogot?

Aki tiszteletet vár el, annak nem kellene-e tiszteletreméltóan viselkednie? Megismernie és elfogadnia mások kultúráját? Belátnia, hogy az elfogadó és befogadó magatartás vezet a kölcsönös megértéshez, gazdagodáshoz? Tisztában van-e alapfogalmakkal az, aki azonos súllyal emleget bevándorlást és terrorizmust? Felelős-e az a kormány, mely – közpénzből – egy iskola kertjébe helyez ki idegengyűlöletre buzdító plakátot? Olyan emberek ellen, akik családjuk lemészárlását nézték végig egy másik országban, és menedékért fordultak hozzánk?
Felelős polgárok vagyunk, a mindenkori kormánytól felelős viselkedést várunk el. Buzdítást a másság tiszteletére, fellépésre mindenfajta kirekesztéssel szemben, érintsen az gyermeket vagy felnőttet, származásra, nemre, korra tekintet nélkül. Olyan korban és olyan országban akarunk végre élni, ahol ember embernek többé nem farkasa. Ezért tennünk és szót emelnünk kell.

Hálózat a Tanszabadságért
Hívatlanul Hálózat
Oktatói Hálózat
Pedagógusok Szakszervezete
Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete 

Tüntetés az Emmi sújtotta övezetben

Több százan vettek részt a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének csütörtöki budapesti tüntetésén, amelyen felelős oktatáspolitikát követeltek a kormánytól, és több intézkedés visszavonását kérték.”

„A legkonkrétabb üzenetekkel Deák Dániel, az OHA képviselője, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója állt elő.”

Tovább a nol.hu hírére ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat követelései – 2015. 05. 11.

Az elmúlt években a magyar kormány tönkretette és megalázta a magyar felsőoktatást. Ezzel veszélybe sodorta Magyarország jövőjét is. A magyar felsőoktatás közügy, nem a kormány játékszere. Követeljük, hogy a felsőoktatási államtitkárság vonja vissza a felsőoktatási törvény módosítására és a szakok rendeleti megszüntetésére tett javaslatait! A felsőoktatásban tervezett bármely változtatás előtt kellő időben hozzák nyilvánosságra a koncepciót és a szakmai háttéranyagokat, bocsássák a tervezett intézkedéseket széleskörű társadalmi vitára, és folytassanak érdemi szakmai egyeztetést az érintettekkel!

A kormányzat vállaljon kötelezettséget

1. a felsőoktatás európai szintű finanszírozására

  • a felsőoktatás költségvetési finanszírozása érje el legalább a mindenkori GDP 1 százalékát első lépésként pedig 2016-ban biztosítsák a 2007-es finanszírozás reálértékét!

2. az egyetemi autonómia helyreállítására

  • a kormány tartsa tiszteletben a szenátusok döntéseit a rektorválasztásnál, szerepe korlátozódjon a törvényesség ellenőrzésére!
  • a felsőoktatási intézmények kapacitásainak elosztása csak a hallgatói preferenciák függvényében és törvényben meghatározott, átlátható elvek mentén történhessen meg!
  • szűnjön meg az egyetemi kancellári pozíció, ami súlyosan akadályozza az egyetemek autonóm működését!
  • vonja vissza az államtitkárság a konzisztóriumok bevezetésének ötletét, mert ezzel végleg felszámolja a felsőoktatási autonómiát!
  • semmilyen gazdasági vezető, tanácsadó testület kinevezése ne történhessen meg a rektor és a szenátus egyetértése nélkül!

3. a MAB autonómiájának helyreállítására

  • szakalapítás és szakmegszüntetés kezdeményezője csak az érintett felsőoktatási intézmény lehessen, szakok, programok szakmai akkreditációja birtokában ne lehessen semmilyen felsőoktatási intézmény jogosultságát az adott szak, program oktatására rendeletileg elvonni!
  • a most tervezett, az akadémiai szabadságot sértő szakmegszüntetési rendelet tervezetét a kormány teljes egészében vonja vissza!

4. a kutatási-fejlesztési pályáztatás autonómiájának helyreállítására

  • a kutatóhelyek és felsőoktatási intézmények számára juttatandó kutatási támogatásokat független szakértői zsűrik döntései alapján lehessen elnyerni!

5. a versenysemleges finanszírozásra

  • ne a fejkvóta legyen az egyetlen finanszírozási forma!
  • olyan normatív finanszírozási rendszert vezessenek be, amely az intézmények finanszírozását a felsőoktatás mindhárom küldetésében (oktatás, kutatás és általános kulturális misszió) nyújtott teljesítményükre alapozza!

6. a fiatalok szabad választási lehetőségeire

  • szüntessék meg a szakok diszkriminációját, a kiemelt szakok rendszerét!
  • biztosítsák, hogy mindenki képességei és érdeklődése szerint léphessen a felsőoktatásba!

7. bérrendezésre a felsőoktatásban

  • az oktatók és a dolgozók bére 2016-ban érje el a kelet- közép-európai szintet!

Visszautasítjuk

  • az egyetemi autonómiát és az alkotmányban garantált akadémiai szabadságot durván sértő kormányzati gyakorlatot.
  • a különalkuk antidemokratikus és az egyetemhez méltatlan gyakorlatát!

Felszólítjuk

  • az egyetemek kari tanácsait és szenátusait, hogy tájékoztassák az egyetemi polgárokat a kormány terveiről, biztosítsák e tervek széleskörű megvitatásának feltételeit, nyilvános üléseken vitassák meg a követeléseket és tegyék közzé állásfoglalásaikat!
  • a rektori konferenciát, hogy állásfoglalásban támogassa e követeléseket!
  • a rektorokat a követelések képviseletére a nyilvános fórumokon!
  • a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetét és a közalkalmazotti tanácsokat az oktatói és dolgozói érdekek képviseletére és állásfoglalásra!
  • a hallgatók képviselőit az egyetemi hallgatók tájékoztatására, hallgatói fórumok szervezésére a tervezett intézkedések várható következményeiről!

Jávor István köszönete

Az Oktatói Hálózat januárban tiltakozott Jávor István hatósági zaklatása ellen. A tudományos kutató elleni akciók kudarcba fulladtak. Itt közöljük Jávor István köszönő levelét:

Köszönöm nektek és az összes oktatónak, kutatónak, aki mellém állt, amikor tudományos véleményem miatt pereket indítottak ellenem. A NAV által indított 3 milliós pert idézés, vagyis tárgyalás nélkül jogerősen elutasították. A Nemzetgazdasági Minisztérium rágalmazás (sőt annak minősített esete) miatt indított büntetőpert ellenem, melyet mindkét fokon tárgyalás nélkül elutasítottak. A bíróság kiállt a tudományos szabadság mellett. A közérdekű adatkérésből kiderült, ez körülbelül 1 millió Ft-ba került az államnak. Az is kiderült, hogy a NAV az ellenem indított perében legalább három valótlan tényközlést írt le.

Az ELTE-n magánügyben zaklató rendőrség ellen a jogellenes egyetemi zaklatás, és két másik súlyos bűncselekmény miatt tettem feljelentést, amelyekben rendőr és ügyész is érintett. A személyesen átvett feljelentést fizikailag megsemmisítették, vagyis letagadják létét is, pedig személyesen, aláírva vette át a rendőr. Később telefonon még meg is fenyegettek.

Szerintem a pozitív és negatív következmények is a munkámhoz, valamint a kiállásotokhoz köthető. Köszönöm a szolidaritást mindenkinek.

Jávor István