amdana összes bejegyzése

Az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 kör és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének nyilatkozata a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának védelmében

Az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 kör és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete tiltakozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiáját sárba tipró intézkedések ellen és szolidáris az egyetem önrendelkezésének visszaállításáért küzdő oktatókkal és hallgatókkal.

A kormányzat által az SZFE élére kinevezett kuratórium az egyetemi világban példátlan lépésre vetemedett, amikor elvonta a szenátus alapvető hatásköreit. A szenátus többé nem dönthet saját működési szabályzatáról, nem szólhat bele az egyetem költségvetésébe, nem fogadhatja el intézményfejlesztési tervét, nem állíthat rektorjelöltet, nem dönthet önállóan intézetvezetők és osztályvezető tanárok kinevezéséről, osztályok indításáról. A kuratórium egyetemhez méltatlan, önkényes döntései betetőzik az SZFE „modellváltásának” folyamatát, amelyet a kormányzat előkészítetlenül és erőszakosan hajtott végre, semmibe véve az oktatók és a hallgatók képviselőinek véleményét. Az SZFE munkájában közvetlenül és közvetve érintett szélesebb szakmai kör tiltakozása is egyértelművé teszi, hogy az egyetem átszervezése illegitim módon történt.

Követeljük, hogy a kormány térjen vissza az egyetemi autonómia európai normáihoz, haladéktalanul hívja vissza az SZFE élére ültetett kuratóriumot és felügyelőbizottságot, állítsa vissza a szenátus eredeti jogkörét és üljön le tárgyalni a Színház- és Filmművészeti Egyetem legitim képviselőivel!

A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történtek a magyar kultúra ellen egy évtizede zajló támadások sorozatába illeszkednek, és előrevetítik, milyen sors vár a jövőben a többi állami felsőoktatási intézményre, ha hagyjuk. Köszönjük az SZFE oktatóinak és hallgatóinak példamutató, bátor kiállását. Nemcsak magukért, hanem az egész magyar felsőoktatás szabadságáért küzdenek.

Az Oktatói Hálózat kiáll a Színház- és Filmművészeti Egyetem szabadsága mellett

Az Oktatói Hálózat támogatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem tiltakozó diákjait. Kiállunk az egyetemi szabadság mellett, mert csak így lehet autonóm művészeket, értelmiségieket és szakembereket nevelni. Tiltakozunk az egyetemek álprivatizációja ellen, ami az egyetemeket politikai kinevezettek örökös uralma alá hajtja. A kormány által levezényelt, egyeztetések nélküli „alapítványosítás” az SZFE esetében nyilvánvalóan politikai célokat szolgál. De az intézmények alapítványokba való kiszervezése minden más esetben is eltorzítja az egyetemek hivatását, felszámolja autonómiájukat és rövid távú munkaadói érdekek kiszolgálását eredményezi.

A kultúra ebek harmincadján

2020. május 19-én az Országgyűlés megszüntette a kulturális intézmények (levéltárak, közművelődési könyvtárak, muzeális intézmények, előadó-művészeti szervezetek) dolgozóinak közalkalmazotti státuszát. Ugyanezen a napon a Fidesz parlamenti képviselői megszavazták hat egyetem (Soproni Egyetem, Állatorvostudományi Egyetem, Miskolci Egyetem, Neumann János Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) alapítványi rendszerben való működtetését. Ezeknek az egyetemeknek az oktatói szintén, automatikusan elvesztették közalkalmazotti státuszukat. A legújabb hír szerint hasonló sors vár a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatóira is.

E döntések egyrészt folytatják azoknak a rendelkezéseknek a sorozatát, amelyek által a hatalom a járványhelyzet örvén fontos közintézmények státusát és alapvető jogok érvényesülését ássa alá (l. a szabad véleménynyilvánítást korlátozó intézkedések, az önkormányzatok kivéreztetése, a nemváltás tilalma, az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elutasítása, a közérdekű adatigénylés megnehezítése, az internetkorlátozás és a totális megfigyelés lehetőségének törvénybe foglalása stb.), másrészt beleilleszkednek abba a törvénysértő gyakorlatba, amellyel a kormány az általa benyújtott törvényjavaslatokra vonatkozó előzetes egyeztetési és hatástanulmány-készítési kötelezettségét rendszeresen megszegi. A szóban forgó, teljes kulturális intézményrendszerünk és teljes felsőoktatásunk működését befolyásoló döntések az érdekeltek feje fölött születtek, várható hatásaik felmérésére és társadalmi megvitatására nem került sor, sőt, a hírük az érintett intézmények egy részét teljes meglepetésként érte. Harmadrészt, a közalkalmazotti kör szűkítése is egy korábban megkezdett folyamat része, hiszen a szakképzési intézmények dolgozói már elvesztették közalkalmazotti státuszukat, és a Corvinus Egyetem „privatizációja” is ezzel a következménnyel járt.

Az indoklásból, amelyek ezen intézkedéseket kísérték, semmi sem igaz: a közalkalmazotti státusz elvételéből és az egyetemek magánkézbe adásából nem következik, hogy növekedne a munkabér az „elavult” közalkalmazotti bértáblához képest. A működés sem válhat hatékonyabbá vagy gazdaságosabbá attól, ha piaci viszonyok bevezetését erőltetik olyan területeken, ahol valóságos piacról aligha lehet beszélni. És a közalkalmazotti bértábla sem azért avult el, mert nem piaci viszonyok alakították, hanem mert a kormány tíz éve nem tartja karban – ezzel is kifejezve „megbecsülését” az oktatás és kultúra munkásai iránt.

Annál nyilvánvalóbb, hogy mi előnye származhat az Orbán-rezsimnek az új helyzetből: könnyebben lehet majd további leépítéseket, szűkítéseket végrehajtania, a „nemkívánatos elemektől” megszabadulnia, szakmailag elkötelezett vezetőket szakértelem nélküli pártkatonákra cserélnie és az értelmiség megfélemlítésének egyéb hasonló eszközeivel élnie.

A kultúra és a felsőoktatás közérdek, intézményei közintézmények, munkásai közfeladatot látnak el. Az általuk nyújtott szolgáltatás alapvető jellemzője kell, hogy legyen a kiszámítható, megbízható működés, és ennek feltétele az alkalmazottak helyzetének stabilitása is. E szolgáltatások piacosításának keretei, strukturális, kulturális és pénzügyi feltételei Magyarországon jelenleg nincsenek kialakítva, de még kitalálva vagy megtárgyalva sem. Ilyen körülmények között az érintett intézmények tulajdon- és/vagy munkajogi viszonyainak megváltoztatása lehetetlenné teszi, hogy hivatásuknak eleget tegyenek.

Ami pedig a „fenntartóváltásra” ítélt egyetemeket illeti, őket külön csapásként sújtja, hogy eleve is korlátozott autonómiájuk minimálisra szűkül. A Corvinus példája tanúsítja és a legújabb törvénymódosítások több eleme megerősíti, hogy a kormány bizalmasaiból összeállított kuratórium nemzetközi szinten példátlan teljhatalmat kap az egyetem felett. Az egyetemi polgárokat képviselő szenátusnak még az intézmény szervezeti és működési szabályzatába sem lesz beleszólása.

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a tudás, a kultúra és az egyetemi autonómia leépítését célzó újabb és újabb törvénymódosítások ellen, és követeli a szóban forgó változtatások azonnali visszavonását.

Letöltés ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat részt vett az Európai Bizottság által indított jogállamisági felmérésben

A felmérés négy témakörre oszlott: I. Igazságszolgáltatási rendszer, II. Antikorrupció, III. Médiapluralizmus, IV. Egyéb fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos kérdések

Az Oktatói Hálózat a IV. témakörben feltett 37., 38., 39., 42. és 43. kérdésre válaszolt. Válaszainkat itt közöljük:

Konzultációs kérdőív az Európai Bizottság első éves jogállamisági jelentéséhez

Általános tájékoztató: https://ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamental-rights/upholding-rule-law/rule-law/rule-law-report_en#general
Kérdőív: https://ec.europa.eu/eusurvey/runner/RuleofLawReportStakeholderConsultation2020

IV. Egyéb fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos kérdések
A) A törvényelőkészítés és -beiktatás folyamata

37. Az érintettek bevonása, társadalmi konzultációk tartása, a törvényhozási folyamat átláthatósága, gyorsított és sürgősségi eljárások használata

A jogalkotási törvény a kormány által benyújtott törvényjavaslatok esetében előírja az előzetes társadalmi konzultációt és hatástanulmányok készítését. Hatástanulmányok ennek ellenére nem készülnek, vagy ha igen, a nyilvánosság nem tudhat róluk. A konzultáció kötelezettségét a törvényhozás többféleképpen is rendszeresen kijátssza:

  1. Gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja az előzetes egyeztetési kötelezettséget, a valóban érdekeltek a benyújtás után, a sajtóból értesülnek először a kormány terveiről.
    Példa erre a felsőoktatási törvény módosítására 2020. március 31-én benyújtott javaslat. Ez többek közt Magyarország összes agráriumban érdekelt felsőoktatási intézményét beolvasztja a legnagyobb agrártudományi egyetembe; a beolvasztásra ítéltekkel semmiféle egyeztetés nem történt. A javaslat számos más, az állami felsőoktatás struktúráját lényegesen módosító intézkedést tartalmaz, az érdekeltekkel való egyeztetés sehol nem történt meg. Még egy pontot emelnénk ki:

A javaslat a magánegyetemek esetében a szervezeti és működési szabályzat megalkotását a szenátustól átteszi a fenntartó hatáskörébe. Ez egyelőre egy egyetemet érint: a Budapesti Corvinus Egyetemet (l. 43. pont), ahol a szenátus utólag értesült arról, hogy a törvényhozás megfosztja egyik legfontosabb jogosítványától.

  1. A várhatóan nagy ellenállásba ütköző törvényeket sürgősségi eljárásban tárgyalják minden valóságos sürgősségi indok nélkül, kizárólag a tiltakozás kibontakozásának nehezítése céljából, konzultáció címén legfeljebb közölve az érintettekkel, hogy benyújtják az adott javaslatot. Ez történt a nemzetközi tiltakozást is kiváltó „lex CEU”, a Közép-Európai Egyetem magyarországi működését ellehetetlenítő törvény. esetében, ahol az egyetemet tájékoztatták a javaslatról, a Magyar Rektori Konferenciát viszont nem.

A „Háttal Európának” c. jelentés szerint „Az egyoldalú döntéseken alapuló kormányzati stílus abban is kifejeződik, hogy a társadalmi párbeszéd keretéül szolgáló, 1990 után létrejött fórumok java része megszűnt, egyes kormányzati szereplők pedig mind nyíltabban jelzik, hogy nem tartanak igényt az oktatási párbeszédre” (34. o). A felsőoktatásban ez a politika a következőképpen érvényesül:

2012-ben megszűnt az Országgyűlés által 1993-ban alapított Felsőoktatási és Tudományos Tanács, amely háromoldalú döntéselőkészítő és stratégiai egyeztető funkciót töltött be (kormány, felsőoktatási szféra, felhasználók) és meglehetős függetlenséget élvezett. Helyére a kormány Oktatási Hivatalának alárendelt Felsőoktatási Tervezési Testület lépett, gyakorlatilag láthatatlan tevékenységgel. A 2012–13-ban hozott intézkedések elleni hallgatói tiltakozások hatására hozták létre a Felsőoktatási Kerekasztalt a felsőoktatás-politika stratégiai kérdéseinek megvitatására 2013-ban – ez 2014 óta gyakorlatilag nem működik, így ma egyetlen olyan működő fórum sincs, ahol stratégiai elképzeléseket lehetne az érintettekkel és érdekeltekkel megvitatni. A döntően munkaügyi kérdésekben illetékes Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsot meglehetősen ritkán hívják össze.

38. A törvények alkotmányossági ellenőrzésének rendszere

A magyar Alkotmánybíróság (AB), melynek jogköre mérvadó vélemények szerint 2010-zel brutálisan leszűkült és a hatalom ellenőréből mára a hatalom kiszolgálójává vált, nem mindig hoz döntést a kormány számára kínos ügyekben, a kormány pedig gyakran az AB gyakorlatával szembemenve, a jogállamiság normáinak, a jogbiztonság alkotmányos követelményének semmibe vételével módosít törvényeket. Az Alkotmánybíróság számos esetben (pl. a fent idézett lex CEU, vagy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit elvonó törvény) különféle ürügyekkel, vagy egyszerűen arra hivatkozva, hogy a munkarendjét maga határozza meg, odáig halasztja panaszok napirendre tűzését, amíg a kérdés aktualitását veszti.

A neves jogászok által alkotmányellenesnek tartott lex CEU miatt alkotmánybírósági eljárást kezdeményeztek, ezt azonban a kormánypárti többségű testület a mai napig nem volt hajlandó napirendre tűzni, arra az egyébként ítélethozást nem gátló tényre hivatkozva, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított miatta (hasonlóan a civiltörvény esetéhez). (Háttal Európának, 44. oldal). Új fejlemény, hogy a főtanácsnoki indítvány alapján az EU Bírósága elmarasztalhatja Magyarországot ebben az ügyben.

Az alkotmányos követelményeket, korábbi alkotmánybírósági döntéseket figyelmen kívül hagyó jogszabály-alkotást számos esetben kifogásolta mind az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mind az oktatási jogok biztosa (l. 39.pont).

B) Független szervek
39. Az emberi jogi, ombudsmani és esélyegyenlőségi testületek függetlensége, kapacitása és hatásköre

Magyarországon két ombudsman is végez vizsgálatokat felsőoktatással kapcsolatos ügyekben. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa már több felsőoktatással kapcsolatos átfogó vizsgálódást kezdeményezett. Az oktatási jogok biztosa, akinek a hivatala az oktatási tárcának alárendelten működik, többnyire egyéni bejelentések alapján folytat vizsgálódásokat, és kivételesnek tekinthetők a hivatalból elindított vizsgálatok. Mind az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mind az oktatási jogok biztosa több ízben emeltek kifogást a felsőoktatást éríntő rendelkezésekkel kapcsolatban, általában eredménytelenül vagy legfeljebb részleges eredménnyel. Alkotmánybírósági eljárást nem kezdeményeztek felsőoktatást érintő ügyben, és sajtóértesülések szerint arra is volt példa, hogy az (általános) ombudsman levélben közölte egyetértését az indítványozó alkotmányossági kifogásával, de ezt nem hozta nyilvánosságra.
Két tartalmi szempontból fontos ügy:

  1. Az alapvető jogok biztosának az egyetemi konzisztóriumokat létrehozó kormányrendelettel kapcsolatos állásfoglalása 2016-ban. A konzisztóriumok az egyetemekhez rendelt testületek, amelyekben az illetékes minisztérium által kinevezett tagok vannak többségben, és amely vétójoggal bír olyan kérdésekben, melyek az egyetemek Magyarország Alaptörvényében (X. cikk (3)) biztosított oktatási és kutatási szabadságának körébe tartoznak. Az ombudsman megalapozottnak találta azokat az ellenvetéseket,, hogy ez a helyzet ellentétes az Alaptörvénnyel, de állásfoglalása nem járt semmilyen következménnyel.

  2. Egy 2014-ban hozott kormányrendelet írta elő, hogy az egyetemre jelentkezőknek 2020-tól kezdődően legalább egy megfelelő szintű nyelvvizsgával és egy tárgyból emelt szintű érettségivel kell rendelkezniük. Az oktatási jogok biztosának 2018. évi beszámolója (128–129.o.) fejt ki ezzel kapcsolatos, elsősorban esélyegyenlőségi, de emellett még alkotmányossági aggályokat. Itt részleges hatásról lehet beszélni, mert egy 2019. november 14-én, tehát az egyetemi jelentkezések szempontjából legutolsó pillanatban született kormányrendelet a nyelvvizsga követelményét visszavonta, de az emelt szintű érettségi követelményét megerősítette. A fentiek következményének tekinthető, hogy 2020-ban a felsőoktatásba való jelentkezések 20%-kal csökkentek a korábbi évekhez képest.

D) A civil társadalom működésének támogatása
42. A civil társadalmi szervezetek működési keretét érintő rendelkezések

A civil szervezetek jogállását Magyarországon általánosságban egy 2011-ben meghozott törvény szabályozza. A jelenlegi kormányzat azonban már 2010-től fogva folyamatosan törekszik a kormánykritikus civil szervezetek működésének megnehezítésére, ellehetetlenítésére. Az ilyen szervezetek a civil szervezetek számára megpályázható pénzalapokból egyáltalán nem juthatnak támogatáshoz, még a politikától teljesen független, közhasznú tevékenységekre sem. A 2017-ben, putyini mintára meghozott ún. civiltörvény arra kötelezett számos szervezetet, hogy külföldről finanszírozottként bélyegezze meg saját magát. A nem professzionális civil szervezetek, így az OHA számára elsősorban az ide kapcsolódó propagandaszólamok, kampányok okoznak nehézségeket, szoros összefüggésben a 37. pontban említett, a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos anomáliákkal. 2017-ben a kormányzó párt egyik vezető politikusa odáig ragadtatta magát, hogy az általa „Sorosistának” bélyegzett civil szervezeteket „ki kell takarítani az országból”. (Konkrétan meg is nevezett két tanári szervezetet.) Az OHA legutóbb a „Háttal Európának” jelentés kapcsán kapta meg a már szokásosnak mondható minősítéseket nemcsak a kormányhoz közelálló sajtó, hanem komoly pozícióban levő kormánypárti politikusok részéről is: „Soros-bérenc”, „migránstámogató”, (a jelentés szerzői) „gyűlölik a hazájukat” stb. Visszatérő momentum ezekben a minősítésekben, hogy az így ellenségesnek minősített szervezetek „politizálnak”; ez a vád mintegy kész tényként kezeli, hogy a politikába csak annak van joga beleszólni, akié a hatalom. A kormányközeli sajtó nemcsak szervezeteket és csoportokat, hanem több esetben konkrét személyeket bélyegez meg mint „Soros-ügynököket”, Magyarország ellenségeit.

Mindezeknek a szövegeknek, súlyosan megalázó tartalmukon túl abban van a jelentősége, hogy a kormányt bírálókat delegitimálják, kirekesztik a politikával kapcsolatos párbeszédből. A konkrét bírálatokra soha semmiféle konkrét válasz nem érkezik és úgyszólván magától értetődővé válik, hogy nem lehet párbeszéd a hatalom és a kritikus civilek között.

43. Egyéb
Anomáliák állami egyetemek privatizációja körül

2019. áprilisban az Országgyűlés az addig állami fenntartású Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) fenntartói jogait a kormány által létrehozott alapítványra ruházta. Az alapítvány az állami vagyonból jelentős részvényjuttatást kapott, ennek jövedelméből és az egyetem saját jövedelméből kell a továbbiakban az egyetemet fenntartania és a korábban a hallgatók egy részének tanulmányi költségek fedezésére adott állami ösztöndíjat az alapítvány által adott ösztöndíjakkal kiváltania. Az alapítvány kuratóriumát az illetékes miniszter nevezte ki, és átruházta rá a minisztériumot illető alapítói jogokat is. Ezáltal a kuratórium gyakorlatilag leválthatatlanná vált. Az egyetem oktatói elveszítették közalkalmazotti státuszukat, és ennek helyébe semmiféle, a vezető oktatók státuszát garantáló intézmény (tenure) nem lépett. A kuratórium senkinek felelősségel nem tartozik, hatalmát semmi nem korlátozza, semmilyen jogszabályban vagy szabályzatban garantált együttműködési kötelezettsége az egyetem szenátusával nincsen. Működése a legkevésbé sem átlátható, sem a működését szabályozó dokumentumok, sem a döntései nem kerülnek nyilvánosságra. Az elmúlt néhány hónapban átrendezte az egyetem egész szervezetét és működését, új szervezeti és működési szabályzatot alkotott, mely a legszűkebben értett akadémiai területre szorította vissza a szenátus hatáskörét és megfosztotta minden hatáskörétől szervezeti, működési és gazdasági tekintetben. Ezek a lépések részben jelenleg is jogértelmezési vita tárgyát képezik, mert a Nemzeti Felsőoktatási Törvény még hatályos szövege szerint a fenntartó jogosultsága a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyására terjed ki (94.§ (6)); azonban az Országgyűléshez 2020. március 31-én benyújtott módosítás szerint a fenntartó maga fogadhatja el a szabályzatot (23.§ 14.). Végeredményben a BCE államiból magánegyetemmé vált annyiban, hogy a ráruházott vagyonnal együtt kikerült a jelenlegi és a későbbi kormányok ellenőrzése alól, de ezzel nem történt magánbefektetés a felsőoktatásba, hanem az egyetem a jelenlegi kormány kiválasztottjainak majdhogynem a tulajdonába került. Egyúttal a hatáskörök megoszlása, illetve meg nem oszlása következtében az egyetemi autonómia maradékát is elvesztette.

A felsőoktatásért felelős miniszter kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a BCE privatizációja mintaként szolgálhat más egyetemek esetében is. A fent idézett törvénymódosítás ennek megfelelően a magánegyetemek között sorol fel hat, mindeddig állami egyetemet, az indoklás szerint fenntartóváltás miatt (l. 37. pont). Van közöttük olyan, amelyik határozottan törekedett erre, de olyan is, amelyiket ez teljes meglepetésként érte. Azok az alapítványok, amelyekre ezeknek az intézményeknek a fenntartói jogait átruházzák, még nem jöttek létre. A sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint az újabb egyetemfenntartó alapítványok nem lesznek a Corvinushoz hasonlóan feltőkésítve, hanem egy új finanszírozási konstrukcióban a költségvetés lényegében továbbra is folyamatosan fogja őket finanszírozni, de más tekintetben a BCE-hez hasonló viszonyokra lehet számítani.

English version ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az idei érettségiről és felvételiről

Az Oktatói Hálózat a járványhelyzet szempontjából veszélyesnek és ezért elfogadhatatlannak tartja az írásbeli érettségik május 4-i megkezdését elrendelő kormánydöntést. Nem tartja kielégítő megoldásnak a vizsgák megkezdésének legújabban szóba került, kisebb mértékű halasztását sem. Határozottan felemeljük a szavunkat a Magyar Rektori Konferencia április 13-i állásfoglalásával szemben is, amely lehetővé tette, hogy ezt a hibás döntést a felsőoktatás és az oda jelentkezők állítólagos érdekeivel támasszák alá. A rendelkezés ellen tiltakozó szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetekhez csatlakozva követeljük, hogy a járványhelyzetre való tekintettel az érettségire idén ne kerüljön sor.

A jelenlegi és az előrejelzések szerint a következő időszakban még súlyosbodó járványhelyzetben nem szabad sok ezer gimnazistát, szakközépiskolást és pedagógust, akik eddig a távoltartási intézkedések következtében nem találkoztak, egy időben utaztatni, órákra összezárni zárt terekbe és ugyanazon tárgyak (kilincsek, csapok stb.) használatára kényszeríteni. Kísérletek és tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ha a jelenlevők között van egy fertőzött, akkor a teremben tartózkodók mindegyike nagy valószínűséggel megfertőződhet a vizsga végére, a betartott távolság ellenére is.

Azt szorgalmazzuk, hogy az illetékes minisztériumok és a Rektori Konferencia az érintettek – diákok, szülők, pedagógusok, egyetemi oktatók, szakmai, érdek-képviseleti, civil szervezetek – bevonásával videókonferenciák segítségével dolgozza ki az érettségi kiváltásának lehetséges módozatait, illetve az egyetemi felvételi idei (rendkívüli) menetét. Csak olyan megoldásokat tartunk elfogadhatónak, amelyek első helyen az emberélet védelmét tartják szem előtt. Minden más szempontnál fontosabbnak tartjuk a járvány visszaszorítását, illetve újbóli fellobbanásának a megakadályozását. Az objektivitás, méltányosság, esélyegyenlőség, jogbiztonság szempontjait emellett a lehetséges maximális mértékig érvényesíteni kell. Meggyőződésünk, hogy bár nehéz, de nem megoldhatatlan feladat az érettségi és az egyetemi felvételi menetének a rendkívüli helyzethez igazítása. Az érettségi eredmények kiváltásának módozatai széleskörű és érdemi egyeztetést kívánnak, amelynek során az érintettek eltérő szempontjai és érdekei is érvényesülhetnek. Ennek során konszenzusra lehet jutni a szabályozás általános kereteiről is. Szóba jöhet a felvételi pontszámoknak az érettségi helyett az eddigi tanulmányi eredmények alapján történő kiszámítása vagy a felsőoktatás nagy részében a jelentkezők felvételi nélküli beiratkozása (különös tekintettel a jelentkezők számának súlyos visszaesésére), ahol pedig erre nincs mód, a felsőoktatás által lebonyolított versenyvizsga, illetve e megoldások többféle kombinációja. Az OHA felajánlja közreműködését bármely szakmai bizottságnak.

Bízunk abban, hogy egy intenzív, gyors és hatékony egyeztetési folyamat során olyan megoldások születnek, amelyek nem járnak elfogadhatatlan járványügyi kockázattal, és eleget tesznek az objektív értékelés, a méltányosság, a jogbiztonság követelményeinek is.

Budapest, 2020. április 21.

OHA ‒ CKP

Az Oktatói Hálózat támogatja a Civil Közoktatási Platformnak és az oktatás területén működő szakszervezeteknek a felesleges feszültségek csökkentésére felszólító levelét

Amint az érintett kormányzati szervek vezetői számára elküldött 2020. március 30-i levél szerzői, úgy a felsőoktatás oktatóit és kutatóit tömörítő Oktatói Hálózat is kulcsfontosságúnak tartja, hogy az oktatásügyben dolgozók számára megteremtsék a feltételeket a válsághelyzet kezelésére irányuló legsürgetőbb teendőik ellátására. Különösen fontos, hogy a tanév hátralévő részében úgy valósuljon meg a tanulók ismereteinek bővítése és készségeik fejlesztése, hogy ez ne rójon aránytalan feladatokat sem a diákokra, sem a gyermekek és fiatalok tanulását segítő családokra. A váratlanul fellépett új kihívás közepette arra van szükség, hogy a pedagógusok egymással, a szülőkkel és a tanulókkal együttműködve tudják megtalálni a tudásközvetítő, illetve készségfejlesztő munkájukat segítő módozatokat. Mindemellett a pedagógusok érdemi támogatást, nem egyszer pszichológiai segítséget is nyújtanak diákjaiknak a váratlan helyzet nehézségeinek megoldásához. Az is igen nagy kihívás számukra, hogy a hirtelen digitálissá alakult iskola senkit ne hagyjon magára. Így különösen fontos, hogy a távoktatásra átállás során a tanulók érdemi segítséget kapjanak iskolájuktól és iskolafenntartójuktól otthoni tanulásukhoz. A hátrányos helyzetű tanulók, illetve a járvány miatt nehéz anyagi helyzetbe került családok gyermekei esetében gondoskodni kell a megfelelő technikai eszközök eljuttatásáról a családokhoz, a felhasználói segítségnyújtásról, illetve a digitális eszközök használati költségeinek átvállalásáról.

Fontos, hogy a sorolt fajsúlyos feladatok mellett ne nehezedjenek további terhek a jelenlegi válsághelyzetben a pedagógusokra, az iskolavezetőkre és a tanügyi irányítás terén dolgozókra, például ne terheljék őket az új, kellő konszenzus nélküli Nemzeti Alaptanterv bevezetésével összefüggő különféle teendők, sem a még el sem készült új tankönyvek, illetve taneszközök megrendelésével, ezek alkalmazásával összefüggő feladatok.

Ugyancsak igen fontos lenne, hogy a mostani válság közepette, amikor a munkajövedelmek jelentős csökkenése, illetve munkahelyek megszűnése miatt igen sok család kerül majd rendkívül nehéz anyagi helyzetbe, a szakoktatás területén dolgozók semmiképp se kerüljenek ki a közalkalmazottak köréből.

Míg a fentebb érintett kérdések tekintetében a tervezett változtatások azonnali felfüggesztésére lenne szükség, abban is egyetértünk a levelet megfogalmazókkal, hogy sürgősen meg kell hozni mindazokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy a tanulók, különösen az érettségi előtt állók érvényesen zárhassák le a 2019/2020-as tanévet, ne szenvedjenek hátrányt a válsághelyzet miatt. A válságintézkedések meghozatalakor azt is elő kell segíteni, hogy a diákok továbbtanulása és felvételi folyamata a felsőoktatási intézményekbe a lehető legkevesebb nehézséget okozza az érintettek számára.

Kérjük, hogy a fenti kérdések megoldása érdekében a döntéshozók mielőbb lépjenek kapcsolatba a levelet aláíró szakszervezetekkel és civil szervezetekkel annak érdekében, hogy mielőbb olyan szakmailag is megfelelő intézkedések születhessenek, amelyek segítik az oktatási ágazat működését, és a mostani igen súlyos válság okozta feszültségeket nem fokozzák, hanem enyhítik.

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az új Nemzeti Alaptantervről

English Version ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat egyetértését és szolidaritását fejezi ki az új Nemzeti Alaptanterv ellen tiltakozó szakmai szervezetekkel. Ez a dokumentum címével ellentétben már csak azért sem nemzeti, mert elkészítése során nem törekedtek konszenzusteremtésre. Szinte titokban készültek különböző változatai, amelyeknek még a szerzőit sem ismerjük.

Nemzetinek azért sem nevezhető, mert nyilvánvaló ideológiai elfogultságok érhetők benne tetten. Így például a NAT történelemtanítást szabályozó része problémamentesként jeleníti meg a két világháború közötti korszakot, az irodalomoktatásban pedig olyan, köztudomásúan középszerű szerzőket állít előtérbe, akik szélsőjobboldali ideológiákhoz kapcsolódtak.

Alaptantervnek sem igazán tekinthető a kormányhatározatként megjelent szöveg, hiszen az alaptanterv fogalmára rácáfolva alig hagy mozgásteret a pedagógusoknak. A kötelező jelleggel megtanítandó ismeretek köre oly nagy, hogy a tanárok valójában nem tudnak majd élni a választás szabadságával.

Az új NAT, akárcsak a közelmúlt többi oktatáspolitikai intézkedése, a legkevésbé sem segíti elő, hogy a fiatalok elsajátítsák a sikeres életvitelhez és munkavállaláshoz szükséges kompetenciákat az iskolában. A számos ponton elavult szemléletű, a nemzet fogalmát eltorzító, a honvédelmi nevelést indokolatlanul előtérbe állító, átideologizált dokumentum azt sem segíti elő, hogy a mai diákok a világra nyitott, azt megismerni és megérteni vágyó, kritikus gondolkodásra képes, természeti és társadalmi környezetük jobbításáért tevékenykedő felnőtteké válhassanak.

Az új NAT-ban azoknak a központosító és voluntarista tendenciáknak a folytatását látjuk, amelyeket a „Háttal Európának” című, a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média magyarországi leépítését dokumentáló jelentésünkben mutattunk be. Ugyanakkor nyomát sem látjuk benne azoknak az alapelveknek és értékeknek, amelyeket az ellenzéki pártok fogalmaztak meg 2018-ban a Oktatási Minimumban.

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a NAT bevezetése ellen és felhívja a diákokat, oktatókat, kutatókat és szülőket, hogy  aláírásukkal támogassák a  Magyartanárok Egyesületének petícióját.