amdana összes bejegyzése

Az OHA támogatja a budaörsi tanárok nyílt levelét

Az Oktatói Hálózat támogatja a budaörsi tanárok nyílt levelét Orbán Viktornak. Szolidárisak vagyunk a közoktatásban dolgozó kollégáinkkal, mert jól működő felsőoktatás nem létezhet jól működő közoktatás nélkül. Jó közoktatáshoz erkölcsileg és anyagilag megbecsült tanárokra van szükség, megfelelő oktatási feltételekre és autonómiára. Átérezzük helyzetüket, nem utolsó sorban azért, mert a felsőoktatás sok tekintetben ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint a közoktatás.


Az OHA részt vesz a „Jövőt a diákoknak” demonstráción

Miközben magunk is hangsúlyozzuk a diákok nyelvtudásának fontosságát, az egyetemi felvételt nyelvvizsga meglétéhez kötő rendeletet a közoktatás jelenlegi nyelvtanítási feltételei mellett károsnak, méltánytalannak, kirekesztőnek tartjuk. Ezért az Oktatói Hálózat részt vesz a diákok április 26-ára tervezett „Jövőt a diákoknak” című tiltakozó demonstrációján, ahova várjuk az Oktatói Hálózat tagjait és egyetemi kollégáinkat.

 


Felhívás az Innovációs és Technológiai Minisztérium pályázatának bojkottálására

Vészhelyzetben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, vészhelyzetben a magyar tudomány!

A kormány az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá rendelte az akadémiai költségvetés meghatározó részét, és több jogszabályt, valamint az alaptörvényt is megkerülve, pénzügyi zsarolással szorongatja az intézeteket.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által legutóbb kiírt pályázat a jelenlegi működést szűkösen fedező pénzek részleges és irányított visszaosztását célozza.  A humán területre szánt összeg jóval alacsonyabb a korábbinál, ezért elkerülhetetlenek lesznek az elbocsátások, az intézetek zsugorítása, osztályok megszüntetése, egyetemekbe olvasztása.

Meg nem erősített hírek szerint kormányzati szándék van egyes intézetek teljes felszámolására, tömeges leépítésekre, a kutatóhálózat radikális átszabására, a kutatási pénzek kormányzati újraelosztására. Mindez az autonóm módon működő kutatói intézményrendszer és az alapkutatás felszámolását jelentené.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium eljárása nekünk már ismerős a közelmúltból.  A törvényeket, a megállapodásokat és a szakmai érveket semmibe vevő hatalom erőszakos, türelmetlen, és fantáziátlan is: az egyetemek már megtapasztalták ezeket a módszereket: az önkényes költségvetési elvonásokat, a zsarolást, az irányított, „kézből etetős” pályázatokat, a szereplők egymás ellen való kijátszását.

Most a hazai kutatás legfontosabb intézményrendszerének léte forog kockán. Mi, a felsőoktatás oktatói és kutatói, a tudományért és az országért felelősséget érző egyetemi polgárok, nem nézhetjük tétlenül ezt a pusztítást: meg kell akadályoznunk az Akadémia és az akadémiai kutatás szétzilálását!

Legyünk szolidárisak! Bojkottáljuk a pályázatot, amelynek fedezete a Magyar Tudományos Akadémiát illeti! Saját szorult helyzetünk sem lehet indoka annak, hogy hullarablók legyünk. Nekünk az ész, az értelem és az etika oldalán kell állnunk.


2019. 01. 29.

1. EGYETEMFINANSZÍROZÁS ÉS -MŰKÖDTETÉS: ALAPÍTVÁNYI ÉS MÁS INTÉZMÉNYI MODELLEK – SZAKÉRTŐI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Meghívott vendégek:

  • Derényi András (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet)
  • Kádár-Csoboth Péter (IFUA Horváth & Partners)
  • Kováts Gergely (Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja)

Témakörök:

  • Mi a probléma a jelenlegi, az államigazgatás alá rendelt egyetemi modellel?
  • Milyen alternatív intézményi működési modellek léteznek a világban (pl. közalapítvány, vállalkozói közintézet, szövetkezeti egyetem stb.) és ezektől mit várhatunk?
  • Miben különbözik egy állami alapítású alapítványi egyetem a magán alapítványi egyetemektől?

_________________________

2. A CORVINUS ÁTALAKÍTÁSÁNAK OKAI ÉS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEI

A beszélgetés résztvevői:

  • Bihari Péter (BCE)
  • Nagy Ákos (BCE, Hallgatói Szakszervezet)
  • Toronyai Gábor (BCE FDSZ)

Témakörök:

  • Privatizációként értelmezhető-e a Corvinus átalakítása, illetve mennyiben és hogyan az?
  • Milyen kormányzati, illetve intézményi motivációk állnak az átalakítás hátterében?
  • Van-e esélye annak, hogy a Corvinus, átalakulása nyomán a  közép-kelet-európai régió csúcsegyetemévé váljon?
  • Mi várható az új működési formától a társadalmi mobilitás tekintetében, hogyan változnak majd a bekerülés esélyei?
  • Hogyan változik a Corvinus oktatóinak a helyzete az átalakítás következtében? 

Prezentációk

1.

finn_reform

2.

KCsP_Egyetemi_modellváltás_OHA_2019_januar

3.

Modellváltás-kísérletek-DA

Videofelvétel

 

Fotók az eseményről (B. Molnár Béla)


Nincs hová hátrálni – vészhelyzetben az ELTE két kara

A novemberben napvilágra került pénzügyi válsághelyzet következtében létszámleépítés kezdődött az ELTE Bölcsészettudományi és Természettudományi Karán. A két kar oktatóinak száma várhatóan összesen 50-70 fővel csökken, többségüket nyugdíjazással, más részüket sebtében összehozott teljesítménykövetelmények alapján fogják elbocsátani, még nem tudni, pontosan milyen megoszlásban. De bármelyik megoldásról legyen is szó, a kapacitáscsökkentés a két kar mérhető oktatási és kutatási teljesítményét tekintve indokolatlan és káros, több tanszék és képzési program felszámolásához vezet. Az alulfizetett és túlterhelt oktatók megtizedelése nemcsak nem méltányos, de nem is hatékony megoldás az egyetem problémáira. A létszámleépítés nem megoldja, hanem tetézi a karok problémáit, megnöveli a maradó oktatók amúgy is megemelkedett oktatási terhelését, és gyengébb oktatói és kutatói teljesítményt eredményez. Mindez a hallgatókat is sújtja, hiszen rövid távon elkerülhetetlenül rontja az oktatás minőségét.

Az ország egyik vezető egyeteme most azért kényszerül ismét létszámleépítésre, mert a kormány szisztematikusan alulfinanszírozza a felsőoktatást, és az elégtelen források elosztását úgy alakította, hogy az a minél olcsóbb tömegoktatás és mondvacsinált kutatási tevékenységek felé sodorja az intézményeket. Sem a minőségi oktatás, sem a minőségi kutatás alapvető feltételei nincsenek biztosítva a magyar felsőoktatásban. Ezzel a politikával a kormányzat – ahogy azt már a 2013-as leépítések kapcsán megállapítottuk – elérte, hogy „a felsőoktatás lebontását, az önfelszámolás visszafordíthatatlan, káros és méltatlan lépéseit maguk az intézmények hajtsák végre”.

Az Oktatói Hálózat követeli az ELTE vezetésétől a létszámleépítés felfüggesztését, és egy olyan új, felmenő rendszerben bevezetendő és konszenzuálisan elfogadott értékelési rendszer létrehozását, ami az oktatási és a kutatási teljesítményt egyaránt figyelembe veszi. A kormányzattól pedig követeljük a felsőoktatás finanszírozási rendszerének újragondolását – feltétlenül szakértők bevonásával és az érintettekkel történő érdemi egyeztetésekkel.

Azonnali lépésként követeljük a 2019 őszére tervezett képzési normatívaemelés előrehozását a 2018/19-as tanév második félévére és kiterjesztését minden évfolyamra.

2019. 01. 21.

 


Máté András beszéde január 19-én a Várkert Bazár előtt

Azt mondja Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettes komisszárja: „A magyarok annyit adtak a világnak, amennyit egy ország sem volt képes eddig”. Hát igen, ez már csak ilyen adakozó ország, főleg a Horthy Miklósok, Rákosi Mátyások, Orbán Viktorok uralma alatt, a Zakar Péter-félék tevékeny segédletével. Innen ment el Neumann János, Wigner Jenő, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Oláh György – mindenki sokáig tudná tovább sorolni a neveket. Vissza kevesen jöttek, de azért van olyan is. Lovász László visszajött a Yale-ről és elvállalta az Akadémia vezetését – ennek eredménye az, hogy egy Palkovics László packázhat vele.

Csak ami most megy, ezekben a hetekben az Eötvös Loránd tudományegyetem két karán, meg az akadémiai kutatóintézetekben, sok tucatnyi fiatal tehetség távozásával fog járni. Menekül, aki tud, aki elég jó, elég fiatal, elég mozgékony. Ez már nem is újság, ez folyik évek óta, csak most újabb lendületet kap. Nem tudhatjuk, a most távozók között hány olyan lesz, aki az említett nevekhez hasonló pályát fut be. Kívánjunk nekik sok szerencsét, sok sikert, drukkoljunk nekik tiszta szívből – de jó okkal aggódunk azért, hogy mi marad a hűlt helyükön.

A múlt évben a magyarok adakozó kedve szintet lépett: nemcsak egyes tehetségeket adtunk a világnak, hanem egy egész egyetemet, mégpedig Bécsnek. Egy egyetemet, amely jobb kiválósági mutatókkal rendelkezik, mint bármelyik, amelyik marad, sőt, a jelenlegi bécsi egyetemekéinél is. Hiába, ha gazdagok nem is vagyunk, nagyvonalúságra azért telik. Mi vagyunk a báró Csekonics országa. 

Lehetnénk persze adakozók másképpen is, úgy, hogy ne valljuk kárát. Bartók remekművei nagy részét Magyarországon írta. Nagyon szeretünk dicsekedni azzal, milyen sok magyar (születésű) Nobel-díjas van; egyetlenegy azért van köztük, aki a díjat érő felfedezését Magyarországon tette: Szent-Györgyi Albert. Lovász első, világhírt hozó eredményei is Magyarországon születtek. De ahhoz, hogy a jövőben is legyenek ilyenek, és a legjobbak ne menjenek el véglegesen, más viszonyok kellenének. Itt még egy kimagasló elmét idéznék – mert Lukács György mindenképpen az volt, és ezen vitatható tettei semmit nem változtatnak. Amikor egy kultúrfunkci azt mondta neki, hogy elmehet külföldre, kap útlevelet, azt válaszolta: Menjen el Ön, én itt vagyok otthon. Hát ez az: Menjenek el ők, mert ez itt a mi hazánk! Menjenek el, de mielőbb!


Máté András beszéde a Hallgatói Szakszervezet tiltakozó demonstrációján a Nagy Imre-szobor helyén, 2019. január 5-én

Látjátok, mi áll itt?

Egy igaz emlékmű hűlt helye.

Mi kerül majd a helyére?

A Nemzeti Hazugság rendszerének újabb emlékműve.

Már van egy belőle, innen 400 méterre, a Szabadság téren – de kell még egy.

Sokszor kell ismételgetni a hazugságokat, hogy igazságnak látsszanak.

A Nagy Imre-szobornak nyilván ugyanolyanhelye lesz a volt ÁVÓ-székházzal szemben, mint itt, ahová tervezték. ahová odaillik. Nagy Imre személyét pedig tiszteljükazért szórunk rá még a szovjet titkosszolgálattól beszerzett rágalmakat.

A munkásoknak meg jó lesz, ha többet túlórázhatnak. Jó lesz, ha három évig várhatnak a túlórapótlékjukra – de nem is igaz, de mégis, a végtelenségig.

A CEU kamu amerikai diplomát osztogat. Meg nem hajlandó betartani 2016-ban azt a törvényt, amit 2017-ben hoznak meg. Meg a Közép-Európai Egyetemmel semmi baj nincs, csak a CEU-val – ja, hogy a kettő ugyanaz? Akkor azért szívják meg. Meg nem is igaz, hogy elmegy a CEU, de nagyon jó, hogy elmegy.

Meg kell reformálni a nyelvet is. A menekült az migráns, a jogsegélyt nyújtó civil szervezet az bevándorlássegítő, és főleg mindegyik mögött ott a Soros. Soros, migráncs, Brüsszel, liberálisok – ez már négy szó, huszonnégyféleképp permutálható, szinte egy egész új nyelvet teremt. Az orwelli újbeszéd kismiska – nincs az az antiutópia, ami Orbanisztánnal felérne.

Hogy az egész beszédük zagyvaság? Nem baj. Nem is az a lényeg, hogy elhiggyétek, hogy igaznak tartsátok – igazából az a legjobb, ha nem tudtok többé különbséget tenni hazugság és igazság között. No, ezért áll elöl az egyetemi polgár a közellenségek listáján. Nem véletlen, hogy ez a fő cél az oktatásban: legyünk minél kevesebben. Kevesebben tanuljanak egyetemen, gimnáziumban, és legyen minél kevesebb az egyetemi oktató, kutató – főleg abból a fajtából, amelyik a száját néha ki is szokta nyitni. Hű pribéksajtójuk fenyegessen meg mindenkit, aki egy cseppet is a mai társadalommal foglalkozik – a bunkósbot-szó az, hogy „politizál”. Aztán jönnek az elvonások, átcsoportosítások, szakok betiltása, mindenféle autonómia lábbal tiprása, a létszámleépítés, a kiebrudalás – jön a kancellár, a technológiaminiszter, a búr, a búr a búrkalappal és Németh Szilárd a vaskalappal. Az a bűnünk, hogy az igazság megtalálása, a hazugságtól való megkülönböztetése a hivatásunk – és még képesek vagyunk másokat is megtanítani rá.

Köszönöm a fiataloknak, hogy megszervezték ezt a csatlakozó demonstrációt. Így a magunk hivatása szerint, a magunk céljait magasba emelve és mégis a tiltakozó dolgozó emberek sokaságával együtt vehetünk részt a mai tüntetésen. De még inkább köszönöm nekik a reményt, amit az ad, hogy itt vannak, hogy jön egy új generáció, akik talán nem követik el a mi hibáinkat, és akik talán újra ki tudják vívni az igaz szó, az igaz gondolat becsületét.

Le a nemzeti hazugsággal, éljen az igazság Magyarországa!


Tüntetés a szabad oktatásért – 2018. 11. 24.

Az Oktatói Hálózat nevében Pásztor Erzsébet beszélt:

Levegőt, a szabadság éltető levegőjét követeljük! Mert a szabadság olyan, mint a levegő – ha van, észre sem vesszük, de ha nincs, megfulladunk. Ma fojtogat bennünket az úrhatnámság, az uszítás, a félelemkeltés légköre, amit a kormányzat béklyózó törvényekkel, népbutító óriásplakátokkal, mindenre képes bértollnokokkal és lakájmédiával teremt körülöttünk. A félelem levegője mindent betölt. Alattomosan beszivárog a villamosba, a gyárba és irodába, a hivatalokba, a szerkesztőségekbe, a kongó kisvárosokba és nyomorgó falvakba, az otthonunkba, és a zsigereinkbe. A félelemmel mérgezett levegő nem állt meg a kutatóintézetek és az egyetemek falainál, bennünket is elért.

A CEU-nak azért kell mennie, mert a CEU szabad légkörét nem tudják félelemmel megmérgezni. Mert a CEU példát mutat a megkérdőjelezhetetlenül autonóm működésre, a tudomány szabad és független művelésére, a vélemény szabadságára, ami nélkül ellehetetlenül, megfullad a tudomány és vele az emberiség is.

Ha a CEU menne, az itt maradók osztályrésze a kiszolgáltatottság és megvetettség. Elsorvad az alapkutatás, egyre kisebb, szürkébb és szegényebb lesz az oktatás, mert képtelen a kor kihívásainak megfelelni. Igen, ez lesz a sorsunk, ha némán tűrünk tovább. Leigáz a politikai hatalom. Itt megeshet, hogy politikai állásfoglalása miatt „építenek le” egy sikeres kutatót, itt megtörténhet, hogy az ország első egyetemén, a tudományos teljesítmény javát adó két karán újra tömeges elbocsátások lesznek. Itt még az is megtörténhet, hogy egy kormányközeli szennyportál rágalmazó, mocskolódó cikkek, politikai feljelentések írására ösztönzi az egyetemi hallgatóságot – és ez már a harmincas évek németországi és szovjet világát idézi.

Mindez egyetlen hét termése. Tűrjük tovább? Vagy inkább csatlakozzunk diákjainkhoz, akik kihozták problémáinkat ide, a Kossuth térre, s akik itt is maradnak? Igen, csatlakozzunk azokhoz, akik itt maradnak a Kossuth téren és demonstráljuk, hogy mi szabad oktatást akarunk.

Szabadságot a kutatásnak! Szabadságot az oktatásnak! Szabadságot az iskolákban, szabadságot nemcsak az egyetemeken, de minden munkahelyen és az utcákon és a tereken is!  – Szabadságot az országnak, szabadságot a hazának!

A szabadság, az emberség és minőség mellett elkötelezett kollégáim nevében is hadd forduljak most Hozzátok, diákok, a 100 éve halott, de mindig aktuális Ady Endre szavaival:

S én, vén diák, szivem fölemelem 
S így üdvözlöm a mindig újakat: 
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem. 

 
Bár zord a harc, megéri a világ, 
Ha az ember az marad, ami volt: 
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

„Az Oktatási Minimum programról” című parlamenti határozati javaslathoz

Az Oktatói Hálózat és a Tanítanék Mozgalom üdvözli „Az Oktatási Minimum programról” című parlamenti határozati javaslatot, amely a közoktatási, a szakképzési, a felsőoktatási és a felnőttképzési szakpolitikákat kívánja pártpolitikai ideológiáktól mentesen, parlamenti ciklusokon átívelve megalapozni.

Példaértékűnek tartjuk, hogy a határozati javaslatot az ellenzéki parlamenti frakciók többsége és számos egyéni képviselő parlamenten kívüli pártok (a MOMA és a Momentum) támogatásával közösen nyújtotta be.

A határozati javaslat a 2018. február 5-én kilenc ellenzéki párt képviselői által aláírt „Oktatási Minimum” átirata, mely a Tanítanék Mozgalom és az Oktatói Hálózat kezdeményezésére, a pártok és a civil szervezetek szakértőinek és aktivistáinak közreműködésével több hónapos közös munka során jött létre.

A jelenlegi kormány oktatáspolitikájának láttán és hatásainak ismeretében különösen fontosnak tartjuk, hogy a határozati javaslatot támogató pártok egységesen állnak ki a tanszabadság és az egyetemi autonómia mellett, és hogy elkötelezték magukat amellett, hogy az oktatáshoz minden embernek alapvető és nem korlátozható alkotmányos joga van, ennek igénybevétele független az anyagi helyzettől, a származástól és a lakóhelytől.

A 21. század társadalma tudásalapú társadalom, amelyben az oktatási rendszer a társadalmi és gazdasági fejlődés motorja. Az oktatási rendszer a legfőbb biztosítéka a tudás magas szintű átadásának, a szegénység megszüntetésének, a nyitott, befogadó, együttműködő, szolidáris társadalom létrejöttének, a jólét megteremtésének és fenntarthatóságának. Az oktatási rendszer az esélyteremtés legfontosabb eszköze, így a színvonalas oktatás nemzeti érdek.

Fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvő nemzedékek képessé váljanak a kritikus gondolkodásra, az önszerveződésre, szűkebb és tágabb környezetük viszonyainak felelősségteljes alakítására. Az oktatási rendszer minden szintjén közös alapérték a személyközpontúság, az esélyegyenlőség, a méltányosság, a befogadás, a képességfejlesztés, a társas tanulás, a demokratikus működés, az autonómia, akárcsak az intézményeket működtetőknek és magának a rendszernek az elszámoltathatósága.

Az állam feladata és felelőssége, hogy az oktatáspolitika a fenti elvek szerint és megbízhatóan működjék. Az államnak támogatnia kell az ágazat szereplőit és érintettjeit a bizalom és megbecsültség megteremtése révén is. Az oktatáspolitikának szakmailag megalapozott, társadalmi egyeztetés során kiérlelt, kiszámítható szabályozási és finanszírozási feltételeket kell biztosítania.

Mindezek miatt elkerülhetetlen, hogy a parlamenti képviselők megvitassák és megegyezésre jussanak a határozati javaslatról, mert csak egy konszenzusra épülő, közös minimumon alapuló oktatáspolitika képes eredményes, hosszútávon is stabil, jól prosperáló oktatási rendszer kialakítására.

És ami a legfontosabb: egy jó oktatási rendszerben a gyerekek, a diákok és a hallgatók is jól érzik magukat!

 

Budapest, 2018. október 23.

Tanítanék Mozgalom
Oktatói Hálózat

Az Oktatási Minimum itt olvasható ⇒⇒⇒