Mi köze a felnőtt lakosság átlagos szövegértési, számolási és kommunikációs képességeinek a demokrácia fennmaradásához? Ezzel a kérdéssel indított az OECD Education and Skills programjának október végi online szemináriuma, amit a felnőtt lakosság kompetenciáit vizsgáló hosszútávú és gigantikus programjuk legújabb felmérésének bemutatója előtt, ráhangolónak szerveztek. Habár a moderátor, Duncan Crawford és a felmérés vezetője, Claudia Tamasia meggyőző érveket sorakoztatott fel arról, hogy a szövegek és a számok világában egyaránt otthonosan mozgó, jól kommunikáló emberek tömegei nélkül a demokrácia végveszélyben van, a szeminárium mégis inkább arról szólt, hogy a kormányoknak hatékony beleszólást kell biztosítaniuk az állampolgároknak a politika alakításába. A fiatalok azáltal válhatnak tudatos és cselekvő polgárrá, ha a helyi döntéshozók idejekorán érdemi lehetőséget biztosítanak számukra, hogy befolyásolhassák a rájuk vonatkozó döntéseket.
A tömör és tömény felvezetők szerint a demokrácia állapotát nemcsak az intézmények és a törvények, hanem az állampolgárok képességei és elköteleződései is befolyásolják. A félrevezető információk tömegével, a közintézményekbe vetett bizalom csökkenésével, valamint az ellenségeskedés fokozódásával szemben a kritikus gondolkodás képessége és az állampolgári műveltség védheti meg a gyengülő demokráciákat. A készségek hiánya vagy megléte hat a közvéleményre, a társadalom állapotára. A szövegek megértése, az olvasottak okos mérlegelése, a számok és a különféle statisztikák értő megítélése, valamint fejlett kommunikációs készségek nélkül nem lehetséges az információk értékelése és ésszerű egyéni döntések meghozatala. Életünk a mobiltelefonok és a digitális világháló közegében zajlik. Ez kiterjesztette az információszerzés és tanulás lehetőségeit, ugyanakkor nyomasztó mennyiségű, nagyon különböző minőségű információt önt ránk. Fejlett készségek nélkül nem vagyunk képesek megítélni a digitális adatforrások megbízhatóságát, elemezni és szintetizálni az információkat. Így áldozatul eshetünk az álhíreknek és az ideológiai kampányoknak. Fejlett készségek nélkül nem tudunk boldogulni az életben, de a globális problémák sem megoldhatók. Jól informált, elkötelezett és hatékony akkor lesz egy társadalom, ha polgárai rendelkeznek az ehhez szükséges készségekkel. Ennek fényében kell megítélni, hogy a 16‒65 éves korosztály felmérése szerint a Föld lakosságának jelentős része nem rendelkezik ezekkel a képességekkel.
A szeminárium hosszabb, második részében a kérdésekre felelő három paneltag három alapvetően különböző tapasztalatot és nézőpontot képviselt: Katju Holkeri, a finn Pénzügyminisztérium magyar megfelelővel nem rendelkező Public Governance osztályának vezetője, és a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű ENSZ kezdeményezés finn programjának szóvivője; Irwin Kirsch a világ legnagyobb és egyik legrégebbi oktatásértékelési rendszereket fejlesztő cégénél (Educational Testing Service, ETS) vezette ez év januárjáig a nagyívű felméréseket tervező és végző központot; a húsz éves Caillum Hedderman pedig a European Youth Forum vezetőségi tagja és a University College Dublin hallgatója.
A szeminárium azért keltette fel az érdeklődésemet, mert témája a társadalmi életben való aktív részvétel, valamint a kutatási eredmények hasznosításának problémáján keresztül kapcsolódik a „Semmit rólunk nélkülünk!” beszélgetéssorozatunkhoz. Ezért csak a tudatos, cselekvő állampolgárrá válás feltételeire, valamint a korábbi nagyívű felmérések megállapításaira, hasznára vonatkozó válaszokat összegzem.
Hogyan válhat a demokrácia gyakorlása mindennapjaink részévé? Elsősorban úgy, ha korán kezdjük. Finnországban egyes gyermekmegőrzőkben hároméves gyerekek dönthetnek arról, hogy kitesznek-e a falra egy bullying-tiltó plakátot. Hedderman hétéves korában cserkészként tárgyalt helyi önkormányzati képviselőkkel. A demokratikusan működő ifjúsági vagy felnőtt civil szervezetekben a résztvevők megismerik a demokratikus értékeket és gyakorolják a demokratikus működést. Eközben kifejlődnek bennük a szükséges készségek: figyelem, tolerancia, vitakultúra. Ugyanez történhet a demokratikusan működő iskolákban is. Dialógusok által, konkrét problémák megvitatása kapcsán hatékonyabban lehet ismereteket szerezni az állam működéséről, szolgáltatásairól, mint a frontális oktatásban. A kormányzatok akkor hatékonyak, ha érthetően kommunikálnak, ha a helyi szinttől a nagy nemzetközi szervezetekig együttműködnek a civil szervezetekkel és bevonják a polgárokat a döntéshozatali folyamatokba. Az emberek bizalmát akkor lehet megszerezni, ha meghallgatják őket, ha visszajelzéseket kapnak tevékenységük eredményéről, és ha megtapasztalják, hogy a szavuknak van hatása.
Mit mutattak az eddigi felmérések a felnőttek készségeiről és azok hasznosulásáról? Az általános kép az mutatja, hogy a társadalmak kettészakadnak: tömegek nem rendelkeznek azokkal a készségekkel, amelyek segítenék őket a digitális világban való eligazodásban, és ezáltal kiszolgáltatottá válnak az álhíreknek, a manipulációnak. A készségek hiányának következményei egyre súlyosabbak: magasabb szintű szövegértési, matematikai készségek nélkül az emberek nem tudnak racionális döntéseket hozni, és alkalmazkodni a gyorsuló technológiai változásokhoz. Ezáltal a társadalom polarizációja, megosztottsága tovább növekszik. Az indikátorrendszert alkalmazó, a szociális hátteret is felderítő részletes felmérések segíthetik a kormányzatokat, hogy a sokféleképpen rétegzett társadalmakban enyhítsenek ezen az állapoton – ha egyáltalán hajlandók szembenézni azzal, hogy a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan.
Pásztor Erzsébet
