A közoktatás és a felsőoktatás problémáival foglalkozó civil hálózatok – a Hálózat a Tanszabadságért, a Hívatlanul és az Oktatói Hálózat – 2014. március 24-én, hétfőn 12 órakor nyilvánosságra hozták a hálózatok által közösen készített Vádirat a kormány oktatáspolitikája ellen című dokumentumot, amely az Orbán-kormány köz- és felsőoktatásra vonatkozó, 2010 és 2014 között hozott intézkedéseinek hatásait tárgyalja.
A fő vádpontok:
- a magyar oktatási rendszer egészének elsorvasztása,
- az oktatás területén végrehajtott minőségrombolás, versenyképességünk lerontása,
- az intézményi autonómiák felszámolása, a politikai célú központosítás,
- az oktatási stratégia szakszerűtlensége és a kaotikus oktatásirányítás,
- a társadalmi párbeszéd mellőzése,
- az oktatás egész rendszerének átideologizálása,
- jogtalan előnyök és monopóliumok adományozása, a verseny felszámolása,
- a tudás és a szakértelem lejáratása,
- a pedagógusok és a kritikai értelmiség megalázására tett kísérletek,
- jogkorlátozó és a jogbiztonságot veszélyeztető intézkedések,
- a társadalmi felemelkedés lehetőségeinek eltorlaszolása,
- a magyar nemzet jövőjének aláásása.
A vádpontok szerint a közoktatás teljes elfoglalására és a felsőoktatás leigázására törő oktatáspolitika – akármilyen kormány kerül is hatalomra – folytathatatlan. Egyetlen felelős kormánynak sem lehet célja, hogy csökkentse a tanult, korszerű ismeretekkel rendelkező emberek számát, nem lehet célja a megalázás és a nemzeti nyomor.
Ne vegyétek zokon, de ez a 12 pont méltatlan komoly emberekhez. A köznevelési rendszerrel valóban sok baj van, de arra még a figyelmet sem lehet ilyen csacska és teljesen szakmaiatlan szlogenekkel felhívni. Nem beszélve arról, hogy a tanügyi intézkedések megítélése pártállástól függő és ez természetes is. Ez szerintem egy gyenge politikai blöff. Az az alapja, hogy mi magunkat szakmailag jónak, hogy nem mondjam megfellebbezhetetlennek tartjuk. Van akár egy valaki is, aki komolyan gondolja, hogy a tanügyi intézkedések ilyen rövid távon tényleges befolyással bírnak a gyakorlatra? A hálózat tagjai között sokan vagyunk, akik abban a helyzetben voltunk, hogy tehettünk volna valamit a tanügy fejlesztése érdekében. A mai állapotok a mi kudarcunk. Ezeket megpróbálja kezelni a mostani kormányzat a maga sajátos elgondolásai alapján, de nehogy ők legyenek már a hibásak, ha a beteg mesterséges lélegeztetés közben meghal. A jelenlegi helyzet mindnyájunk közös felelőssége, ha nem olyan állapotban vette volna át a FIDESZ-KDNP a tanügyet, amilyenben átvette, akkor nyilván nem vezetett volna be intézkedéseket.
Meg kéne kíslérelni együtt gondolkodni a szakmának és egy néhány évtizedes programot kidolgozni a várható problémák megoldására.
Az OHA által kidolgozott 12 pont és az azokat megalapozó érvek (és nem szlogenek) célja az, hogy az oktatási rendszerrel (és nem csak a közoktatással) kapcsolatos problémákra felhívjuk a szélesebb közönség figyelmét. Ez a röpirat nem tudományos elemzésnek készült, de nem hisszük, hogy az érvek szakmaiatlanak lennének, mivel az oktatási rendszer minden szintjén dolgozó szakemberek, valamint szülők, tanulók és egyetemi hallgatók tapasztalatai alapján, sok hozzáértő együttműködésével hoztuk létre. Ezek a tapasztalatok éppen azt mutatják, hogy a tanügyi intézkedések rövid távon is hatnak, jelen esetben éppen negatív irányba. Ezeket a tapasztalatokat fogalmaztuk meg a Vádiratban, ezúttal nem szakértők, hanem az oktatásügy iránt érdeklődő nagyközönség számára. Nem gondoljuk a véleményünket megfellebbezhetetlennek, amit az is igazol, hogy a hálózatok az utóbbi években számtalan nyilvános vitán, konferencián, szakmai kerekasztalon vitatták meg az elemzéseiket. Ezekre gyakran az oktatáspolitika felelőseit is meghívtuk, akik azonban többnyire válaszra sem méltatták a kezdeményezéseinket. Mi nem akarjuk magunkra venni annak az ódiumát, hogy „sokan vagyunk, akik abban a helyzetben voltunk, hogy tehettünk volna valamit a tanügy fejlesztése érdekében”: mi tenni is szeretnénk valamit, és ez avval kezdődik, hogy nem hallgatunk, ha azt tapasztaljuk, hogy veszélyben van az ország jövőjét meghatározó egyik legfontosabb terület. A jelenlegi politikai vezetés romboló oktatáspolitikai döntéseit nem menti az, hogy az előző kormányok sem mindig hoztak optimális döntéseket.