A magyar sajtót körüljárta a hír, hogy elbocsátották a Magyarságkutató Intézet két munkatársát, Haramza Márkot és Kiss P. Attilát, mert szakmai kritikát fogalmaztak meg az Intézet által jegyzett animációs filmmel szemben. A film a 907-es pozsonyi csatát mutatja be egyrészt egy durva csúsztatással, meghamisítva Aventinus, a 15-16. században élt bajor történetíró egyik mondatát, másrészt pedig rengeteg kultúrtörténeti tévedéssel: más korszakokból és más népektől emelve át a filmbe a honfoglalás idején nem használatos fegyvereket és páncélokat, nem viselt ruhákat stb., valamint a csata menetét sem a honfoglalók által követett és a tudományban jól ismert harci technika és taktika szerint ábrázolja. A filmet nemcsak újságírók bírálták, megszólaltak a honfoglalás korának legjelesebb kutatói: régészek és hadtörténészek, valamint a hagyományőrző egyesületek tagjai is. A bírálatokat a Magyarságkutató Intézet vezetője azzal utasította el, hogy „Semmilyen vita nem zajlik, legfeljebb a balliberális tudományos kánont képviselők, illetve azok tollforgatói vívják saját magukkal utóvédharcaikat. Nem veszik figyelembe a nemzetközi tudományos publikációkat, az új eredményeket.” Horváth-Lugossy Gábor az ún. Nemzeti Együttműködés Rendszerének politikai megbízottja, a magyarságkutatáshoz nem ért, a magyar történelemmel kapcsolatban semmiféle tudományos munkásságot nem fejtett ki. Ezzel a propagandaízű kijelentésével a politikai térbe igyekezett helyezni egy tudományos vitát. A vitában megszólaló szakembereket ‒ többek közt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos minősítéssel rendelkező oktatóit, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat intézetigazgatóit, valamint saját intézetének munkatársait ‒ azonban nyilvánvalóan nem balliberális politikai meggyőződésük sarkallta megszólalásra, hanem az a meggyőződésük, hogy Magyarországon helye van a tudományos vitának. Ezen meggyőződésüket Magyarország Alaptörvényéből merítették. Emlékeztetőül a X. cikkből két bekezdés:
(1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.
(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.
Két munkatársának elbocsátásával a Magyarságkutató Intézet tudatosan szembement országunk Alaptörvényével. Az eset rávilágít arra is, hogy az állam miért vette el a Magyar Tudományos Akadémiától a kutatóintézeteit, és miért adja alapítványi kezelésbe az adófizetők pénzéből kiépített felsőoktatási intézményeit. Az átszervezett intézményekből bárki elbocsátható, aki nem az ún. Nemzeti Együttműködés Rendszere számára kedves módon műveli tudományát. A tudomány és a felsőoktatás elleni támadásával az ún. NER ki akarja tagadni a magyar nemzetből annak legkreatívabb értelmiségi rétegét. Ne erre haladjunk, Magyarországnak szüksége van a tudósaira.
A szabad tudományos vitát, a tudomány szabad művelését nemcsak a magyar Alaptörvény rögzíti, hanem az önmagát kereszténynek tartó magyar állam számára különösen fontos irat, a II. János Pápa által kibocsátott Ex corde ecclesiae is. A katolikus egyetemek küldetésével foglalkozó apostoli rendelkezés szerint „A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének örömét jelenti a tudás minden területén.” A pápa gondolatai egyetemesek, a tudományos élet minden szereplőjére kötelező normát fogalmaznak meg. A Magyarságkutató Intézetnek is az lenne a feladata, hogy az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének szentelje magát.
Az Oktatói Hálózat követeli, hogy a kormányzat és annak kinevezettjei szüntessék be a tudományos kutatók üldöztetését és tartsák tiszteletben a tudomány szabadságát.
