A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora mindenféle indoklás nélkül, azonnali hatállyal elbocsátotta az egyetem Doktori Tanácsának elnökét, Karsai Györgyöt, és ezzel ellehetetlenítette a folyamatban levő doktori cselekmények törvényes folytatását, továbbá ‒ tekintetbe véve az eddig történt más elbocsátásokat is erősen kérdésessé tette, hogy az egyetem doktoriskolája megfelel-e még az akkreditációs követelményeknek, egyáltalán adhat-e ki a továbbiakban tudományos fokozatokat. Ez az esemény is az SZFE tragikus történetének, hatalom általi elfoglalásának újabb következménye, amely meghazudtolja az egyetem új urainak korábbi nyilatkozatait arról, hogy nem ők törekedtek szakításra az egyetem korábbi oktatóival. Az eset azonban rámutat egy ennél sokkal általánosabb problémára is.
Az alapítványosítással az egyetemi oktatók közalkalmazotti jogállása megszűnt, és semmiféle munkajogi védettség nem lépett a helyére. Ez a helyzet teljesen összeegyeztethetetlen az egyetem autonóm és demokratikus működési módjával. Ha legalább a vezető oktatóknak nincs olyan jogviszonya, amely a stabilitás komoly garanciáit nyújtja, hanem ki vannak téve egyszemélyi vezetők akár pillanatnyi felindulásból hozott diszkrecionális döntéseinek, akkor
‒ lehetetlen tudományos és oktatási műhelyeket, iskolákat felépíteni és fenntartani,
‒ sem az oktatóknak, sem a hallgatóknak nincs garanciájuk arra, hogy a megkezdett hosszútávú folyamatokat (kutatási projekteket, doktori munkákat) be is lehessen fejezni,
‒ ha egy megválasztott szenátusi tagnak kifogása van pl. egy rektorjelölttel kapcsolatban, akkor megválasztásából eredő kötelezettségével ellentétesen erősen meg kell gondolnia, hogy kimondja-e a véleményét, mivel a jelöltnek, ha mégis hatalomra kerül, módjában lesz ilyen kicsinyes módon és rövid úton bosszút állnia.
Az alapítványosítás elfogadtatása végett a hatalom emberei gyakran hivatkoznak az Egyesült Államok nagy magánegyetemeire, amelyek ‒ köztük a világ legkiválóbbjainak jó része ‒ alapítványi formában működnek. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ez az abszurd jogi helyzet egyik ilyen egyetem esetében sem áll fenn. Általános szabály az, hogy a vezető oktatói ranggal együtt meg kell szerezni az (erős kritériumokhoz kötött) végleges kinevezést (tenure) is, ami legalább olyan erős munkajogi védettséget biztosít, mint a közalkalmazotti státusz. Ilyen intézmény nélkül sem az egyetem tudományos-oktatási működésének folyamatossága, sem belső demokráciája nem elképzelhető.
Követeljük a Karsai-ügyhöz hasonló abszurd esetek megelőzésére az egyetemek oktatói státuszának mielőbbi, a nemzetközi gyakorlattal kompatibilis törvényi rendezését!
Kiadva: 2022. 08. 31.