„Az Oktatói Hálózat SZTE-s csoportja két évvel ezelőtt Kihívások címmel szakmai fórumot szervezett az aktuális felsőoktatási kérdésekről és egyetemünk helyzetéről. Az FDSZ-szel együttműködésben a fórumot rendezvénysorozattá alakítják. Az idei első szakmai fórum, a Kihívások 2.0 központi témája a kormány új felsőoktatási koncepciója. A legszélesebb egyetemi és városi közönségnek kívánnak lehetőséget nyújtani arra, hogy a felkért szakértők elemző előadásait követően nyílt beszélgetésben és vitában fejthessék ki nézeteiket.” (SZTE honlap)
Helyszín, időpont: SZTE BTK Auditorium Maximum, 2015. február 12.
A szakmai fórum programja:
18:00–18:30 ⇒ Prof. Dr. Kenesei István egyetemi tanár (BTK Angol Tanszék): Meddig még? A felsőoktatás vesszőfutásáról
18:30–18:50 ⇒ Prof. Dr. Csapó Benő egyetemi tanár (BTK Neveléstudományi Intézet): A tudásalapú társadalom esélyei Magyarországon – a felsőoktatás fejlődését meghatározó tényezők
18:50–19:10 ⇒ Dr. Farkas Éva egyetemi docens (JGYPK Felnőttképzési Intézet): Hazai folyamatok és nemzetközi trendek az oktatáspolitikában (prezentáció)
19:10–19:30 ⇒ Prof. Dr. Katona Tamás egyetemi tanár (ÁJTK, GTK Statisztikai és Demográfiai Tanszék): A felsőoktatás finanszírozásának kérdései (prezentáció)
19:30–21:30 ⇒ Hozzászólások, eszmecsere, vita
Ott voltunk:
Amikor egy komoly és csendes professzor, mintegy önmagán is csodálkozva azt mondja, hogy nem marad más hátra, mint az erődemonstráció és az utca, akkor ott nem marad más hátra, mint az erődemonstráció és az utca.
Ahol egy szuggesztív, sokat tapasztalt polihisztor oktató performansza megrázza hallgatóságát és rádöbbenti, hogy mi vagyunk a koszovói menekülő professzor, akit egy kizsigerelt, lerohadó országban Ásotthalom polgármestere lebüdöscigányoz, ott nem marad más, mint egymást meghallgatva, egymásra támaszkodva hideg fejjel keresni a kitörési pontokat.
A szegedi egyetem Auditórium Maximumának szelleme felébredt álmából és a legmélyebb felháborodás hangján válaszolt a négy bevezető előadásban higgadtan, szakszerűen előadott kihívásra csütörtök este. Az ország elnyomorodásáról festett apokaliptikus vízió sokkolta a minden oktatási területen – közoktatás, felsőoktatás, szakoktatás, felnőttoktatás ‒ gyorsuló romlással szembesített, reménytelenségbe fásult hallgatóságot. A rendszerhibákba beletörődő, alkalmazkodni tudására büszke és munkabírásában, szaktudásának értékében még mindig bizakodó, elszegényedett, gúzsba kötött és lesajnált, de még autonóm értelmiség válaszút előtt áll. Vagy egyedül a saját erejében bízva, marad egyre kevésbé hatékony egyéni menekülési stratégiáinál, vagy felvállalja a felelősséget a társadalom szellemi állapotáért és a szeme láttára kiépült korrupt, aljas és cinikus rendszer megváltoztatására végre felveszi a kesztyűt és megszervezi önmagát.
(Pásztor Erzsébet, OHA)
