Tisztelt Biztos Asszony, tisztelt Államtitkár Asszony!
Magyarországon az új közoktatási és felsőoktatási törvény, valamint az ágazatot érintő kormányzati intézkedések a társadalom széles köreinek aggodalmát váltották ki. Páratlan összefogás alakult ki az érintettek: diákok, szülők és tanárok között. Tiltakozott a kormány oktatáspolitikai lépései ellen a közoktatásban dolgozó pedagógusokat tömörítő Hálózat a Tanszabadságért, a közel 230 egyetemi és főiskolai oktató részvételével alakult Oktatói Hálózat, valamint a több száz egyetemi és főiskolai hallgatót számláló Hallgatói Hálózat.
E hálózatok kezdeményezői azt kérik Önöktől, hogy 2012. február 29-i találkozójukon tekintsék át az alábbi problémákat:
Megítélésünk szerint a magyar közoktatási és felsőoktatási rendszer átalakítása elhamarkodottan, a szükséges szakmai előkészítés és társadalmi vita nélkül zajlik. A törvények előkészítése során figyelmen kívül hagyták a demokratikus törvényhozás gyakorlat elemi szabályait: nem készültek szakmai elemzések, hatástanulmányok, elmaradtak az érdemi szakmai és civil egyeztetések.
Az átalakítás jogi keretei sem megfelelőek. Az oktatási törvények hiányosak és inkoherensek; egyes kérdésekben eljárási részletekre is kiterjednek, míg számos alapvető kérdést kormányrendeletek körébe utalnak.
A kormány oktatáspolitikája megszünteti a közoktatás intézményi sokszínűségét, államosítja (vagy egyes esetekben az egyházak kezébe juttatja) a helyi, önkormányzati és egyéb szervezetek által létrehozott és fenntartott iskolákat, megszünteti az egyetemi autonómiát és ellehetetlenít nagy múltú, nemzetközileg is elismert felsőoktatási intézményeket.
Az iskolákra központilag előírt oktatási és nevelési tartalmakat kényszerít rá, megszünteti a kreatív pedagógusi munkát, amely a tanulók egyéni, csoportos és helyi szükségleteinek megfelelően alakíthatja az oktatás tartalmát.
Az új köznevelési törvény olyan szabályozást léptet életbe, amely nem garantálja a szegregáció visszaszorítását, sokkal inkább az egyenlőtlen bánásmódnak kedvez. Az új törvények radikálisan rontják az esélyegyenlőség lehetőségét mind a közoktatás, mind a felsőoktatás szintjén. Súlyos visszalépés a tankötelezettség korhatárának 16 évre történő leszállítása, ami növelni fogja Magyarországon a korai iskolaelhagyók arányát és gátolhatja az Európa 2020 stratégia közös céljainak megvalósítását is. Számos szakmai elemzés igazolja, hogy Magyarországon a munkanélküliség az iskolát korán elhagyók körében a legmagasabb.
Magyarország egyre súlyosbodó problémája a rendkívül nehéz körülmények között élő, alacsony iskolai végzettséggel rendelkező és társadalmi szegregáció által is sújtott roma népesség helyzete. Az új köznevelési törvény nem segíti elő a roma lakosság integrációját és nem javítja munkaerő-piaci helyzetüket. Korlátozza a roma értelmiség kialakulásának lehetőségét, mivel még szűkebbre szabja a felsőoktatásba való bekerülési esélyeiket.
A felsőoktatási törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek megszüntetik az egyetemi autonómiát, a finanszírozás kiszámíthatatlanságával, a felvételi keretszámok önkényes és radikális csökkentésével, egyes képzési ágak elsorvasztásával a bizonytalanság és a félelem légkörét teremtik meg az egyetemeken. Tervezhetetlenné teszik az intézmények működését, az ott dolgozók és a továbbtanulni szándékozó fiatalok jövőjét. A felvételi keretszámok késedelmes meghatározása, az államilag finanszírozott helyek radikális csökkentése és a hallgatók önköltséges hozzájárulásának drasztikus növelése néhány héttel a jelentkezési határidő előtt diákok tízezreinek továbbtanulási terveit húzta keresztül. Ellentmond a munkaerő szabad áramlására vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben szereplő alapelvnek és emberi jogi kérdéseket is felvet a hallgatói szerződésről szóló kormányrendelet. A felkínált Diákhitel 2 nevű konstrukció pedig vállalhatatlan pénzügyi helyzetbe hozza a továbbtanulni szándékozó fiatalokat és családjaikat.
Határozottan kifogásoljuk az egyetemi felvételi keretszámok radikális, átgondolatlan és ad hoc csökkentését, amely nem veszi figyelembe sem a jelenlegi munkaerő-piaci helyzetet (a munkát kereső népesség körében a diplomások elhelyezkedési lehetőségei messze a legjobbak), sem a szakmailag megalapozott fejlesztési irányokat.
Bár megértjük a magyar költségvetés nehéz helyzetét, úgy gondoljuk, hogy nem az oktatásra fordított, az EU átlaghoz képest alacsony (a GDP 1%-a) költségek további csökkentése a helyes irány. Az oktatási törvények és a hozzájuk kapcsolódó kormányrendeletek nem szolgálják a tudásalapú társadalom kialakítását, sem azokat a fejlesztési célokat, amelyeknek megvalósítására a magyar kormány nemzetközi egyezményekben kötelezettséget vállalt, és amelyeknek bevezetésére uniós és egyéb forrásokat is igénybe vett.
Súlyos gondokat vet fel, hogy a kilátásba helyezett oktatási szabályozás megkérdőjelezi a fennálló nemzetközi és uniós szerződésekben foglalt célok és indikátorok teljesülését, valamint a megvalósult eredmények fenntarthatóságát.
- Európa 2020 stratégia
Kockázatossá válik az egyezmény legmagasabb politikai szinten számon kérhető indikátorának teljesítése. A közoktatásban a magyar kormány a korai iskolaelhagyás 10 százalék alá szorítását, míg felsőoktatásban 2020-ra a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának 30 százalékra növelését vállalta. A fenti intézkedések ez ellen hatnak.
- Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (2011-2020)
A fentiek miatt az EU Framework for National Roma Integration Strategies (COM 2011/173) nyomán elfogadott – egyebekben üdvözlendő – kezdeményezés komoly nehézségeknek néz elébe, amennyiben egyik vállalása szerint 2015-ig 20 ezer roma fiatalt segít eljuttatni piacképes szakmák megszerezéséhez. Hosszú ideje tartósan 25% körüli az iskolarendszerből korán kieső roma tanulók aránya.
- EU alapjogi charta
A fentiek miatt meghiúsulhatnak a jelzett kulcsdokumentum (COM/2010/133 – 21. cikk) elvárásai, melyek az európai romák társadalmi és gazdasági integrációjának elősegítését irányozzák elő.
- 2000/43/EK irányelv az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló magyarországi törvény (Ebktv. CXXV/2003) legutóbbi módosítása erős korlátozásokat vezetett be az antidiszkriminációs jogszabályok érvényesíthetőségét illetően. Az oktatási szegregáció csökkentése szempontjából ez nem előremutató fejlemény.
- Az EU és Magyarország között korábban megkötött támogatási szerződések
A korábbi kötelezettségvállalások figyelmen kívül hagyása miatt kétségessé válhat a felek további együttműködése is. Figyelmeztető jel, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség 47 milliárd Ft-ot von ki a TÁMOP programokból, ami a kompetenciafejlesztés pedagógiai kultúrájának elterjesztéséhez kapcsolódó programok végét jelenti.
- A Lisszaboni Szerződés (39/2)
Az állami finanszírozásban való részvétel feltételéül megszabott hallgatói szerződés súlyosan korlátozza az egyetemi hallgatók munkaerő-piaci érvényesülését, mivel olyan körülmények között kényszeríti őket magyarországi munkavállalásra, amelyben nem biztosítja számukra a megfelelő munkalehetőségeket. A hallgatói szerződés ellentmond az uniós alapjogoknak is, különösen a munkaerő szabad áramlására vonatkozó, a Lisszaboni Szerződésben rögzített alapelvnek, amennyiben korlátozza a végzett hallgatók mozgásszabadságát.
Levelünket a magyarországi oktatásügy iránti közös aggodalom szülte. Felajánljuk hálózataink, szakértőink, az oktatás minden szintjén érintett tagjaink tudását, elkötelezettségét és felelősségvállalását azért, hogy Magyarország fejlődésének ezen a fontos területén a lehető legjobb, együttműködésre épülő szabályozást lehessen bevezetni.
A Hallgatói Hálózat képviselői
A Hálózat a Tanszabadságért képviselői
Az Oktatói Hálózat kezdeményezői
Budapest, 2012. 02. 28.
A levél angol és francia nyelvű változata: 
