Az Oktatói Hálózat nevében Pásztor Erzsébet beszélt:
Levegőt, a szabadság éltető levegőjét követeljük! Mert a szabadság olyan, mint a levegő – ha van, észre sem vesszük, de ha nincs, megfulladunk. Ma fojtogat bennünket az úrhatnámság, az uszítás, a félelemkeltés légköre, amit a kormányzat béklyózó törvényekkel, népbutító óriásplakátokkal, mindenre képes bértollnokokkal és lakájmédiával teremt körülöttünk. A félelem levegője mindent betölt. Alattomosan beszivárog a villamosba, a gyárba és irodába, a hivatalokba, a szerkesztőségekbe, a kongó kisvárosokba és nyomorgó falvakba, az otthonunkba, és a zsigereinkbe. A félelemmel mérgezett levegő nem állt meg a kutatóintézetek és az egyetemek falainál, bennünket is elért.
A CEU-nak azért kell mennie, mert a CEU szabad légkörét nem tudják félelemmel megmérgezni. Mert a CEU példát mutat a megkérdőjelezhetetlenül autonóm működésre, a tudomány szabad és független művelésére, a vélemény szabadságára, ami nélkül ellehetetlenül, megfullad a tudomány és vele az emberiség is.
Ha a CEU menne, az itt maradók osztályrésze a kiszolgáltatottság és megvetettség. Elsorvad az alapkutatás, egyre kisebb, szürkébb és szegényebb lesz az oktatás, mert képtelen a kor kihívásainak megfelelni. Igen, ez lesz a sorsunk, ha némán tűrünk tovább. Leigáz a politikai hatalom. Itt megeshet, hogy politikai állásfoglalása miatt „építenek le” egy sikeres kutatót, itt megtörténhet, hogy az ország első egyetemén, a tudományos teljesítmény javát adó két karán újra tömeges elbocsátások lesznek. Itt még az is megtörténhet, hogy egy kormányközeli szennyportál rágalmazó, mocskolódó cikkek, politikai feljelentések írására ösztönzi az egyetemi hallgatóságot – és ez már a harmincas évek németországi és szovjet világát idézi.
Mindez egyetlen hét termése. Tűrjük tovább? Vagy inkább csatlakozzunk diákjainkhoz, akik kihozták problémáinkat ide, a Kossuth térre, s akik itt is maradnak? Igen, csatlakozzunk azokhoz, akik itt maradnak a Kossuth téren és demonstráljuk, hogy mi szabad oktatást akarunk.
Szabadságot a kutatásnak! Szabadságot az oktatásnak! Szabadságot az iskolákban, szabadságot nemcsak az egyetemeken, de minden munkahelyen és az utcákon és a tereken is! – Szabadságot az országnak, szabadságot a hazának!
A szabadság, az emberség és minőség mellett elkötelezett kollégáim nevében is hadd forduljak most Hozzátok, diákok, a 100 éve halott, de mindig aktuális Ady Endre szavaival:
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
