Máté András beszéde a Tanítanék 2018. január 25-ei tüntetésén
Kedves Barátaim,
átvéve Olivértől a szót, azzal kell kezdenem, mennyire örülök, hogy nem arról kell beszélnem, mi van most a magyar felsőoktatásban. Ha ez lenne a feladatom, nem is igen beszélnék. Csak kihangosítanám a csendet. A némaságot, ami az összezsugorított, autonómiája legnagyobb részétől megfosztott, elégtelen anyagi feltételekkel küszködő felsőoktatásban uralkodik, ahol köztudomásúan még mindig a csendes, engedelmes jó fiúk és jó kislányok járnak a legjobban.
De szerencsére ma arról beszélhetek, hogy mi lehet – hogy ennek az oktatási minimumnak a megvalósítása miféle felsőoktatást tenne lehetővé. Olyat, amely a bezárkózás és a saját anyagból, saját piacra termelés helyett, a mindenféle keleti meg déli nyitás mellett és mindenekelőtt Európára nyitott lesz és az európai egyetemek alapértékeit valósítja meg: az akadémiai szabadságot, az állammal szembeni függetlenséget, az oktatás és kutatás egységét, a humanizmust. Olyat, ahol nem évről-évre kevesebben, hanem évről-évre egyre többen szereznek korszerű képzettséget és műveltséget. Olyat, amely nem gyorsan elavuló tárgyi tudást erőltet és kér számon, hanem az önálló gondolkozást, tájékozódást, az új dolgok megértésére és megtanulására való nyitottságot fejleszti. Olyat, amely nem kirekeszti, esélytelen helyzetbe szorítja a gyengébb szociális-kulturális háttérrel érkezőket, hanem segíti őket, megnyitja előttük a fejlődés, az előrelépés lehetőségét. Olyat, amely az ország leendő vezetőinek képzését nem a jelenlegi elit szűk köreire korlátozza. Olyat, amelyben egyik intézmény sem kap monopóliumokat, pénzügyi kivételezést, hanem mindenkinek egyenlő mérce szerint, sikeressége és eredményessége szerint jár a támogatás. Olyat, amelyben a szabadság nem akkor érvényesül csak, ha az előadóteremben becsukjuk magunk mögött az ajtót, hanem az intézmények egészének légkörét áthatja. Ahol az újítás, a merész próbálkozás szelleme talál otthonra. Ahol nem a parancsoknak, agyafúrt és rosszhiszeműen kialakított, agyonbonyolított szabályoknak való megfelelés a feladat, a túlélést nem az ezek kijátszásához kellő ügyesség biztosítja, hanem ahol azért vagy felelős, hogy a kapott és meglevő forrásokkal – és ne csak az anyagi forrásokra gondoljatok, hanem még inkább a szellemi erőkre és elődeink tudásörökségére is – hogyan gazdálkodsz, mit tudsz elérni velük. ahol Európa és a világ egyetemi, tudományos közösségének partnere lehetsz, ahonnan nem elvándorolna szinte mindenki, akit valamennyire is megbecsül a világ és ezt megteheti. olyan felsőoktatást, amely képes megtartani és magához is vonzani A kiváló oktatókat, kutatókat, diákokat. Olyat, ahol nem kénytelen a diákok jelentős része a megélhetési kényszerből végzett munkát sokszor a tanulás elé helyezni. Olyat, ahol az intézmények maguk döntenek tevékenységük legfontosabb kérdéseiről, és ezek a döntések belső demokrácián alapulnak. ahol a hatalom, az állami fenntartó nem törekszik állandóan az intézmények alávetésére, maga alá gyűrésére, hanem a reá tartozó döntéseket egy partneri viszony kereteibe illeszti.
Éljen a szabad és békés oktatás, éljen a jövő tudásalapú, nyitott, kulturált magyar társadalma, éljen Magyarország!