Tiltakozunk az egyetemek elrablása ellen!

The Hungarian Network of Academics’ (OHA) declaration of protest against the appropriation of Hungarian universities

Az Orbán-rezsim az egyetemek elrablásának folyamatában fokozatot váltott az elmúlt napokban: statáriális eljárásban öt állami egyetemet hajszolt bele az alapítványi átalakulásba, maradék autonómiájának teljes feladásába.

Az eljárás során a kormány illegitim eszközök egész sorát vetette be: megzsarolta az egyetemeket azzal, hogy csak az alapítványosítás elfogadása esetén jutnak további forrásokhoz. Az egyetemi vezetők az ITM-ben tudták meg, hogy „önként” fogják alapítványi kézbe adni az egyetemeiket, különben nem részesülnek az 1500 milliárdos uniós fejlesztési forrásból. A döntő szavazás napján maga a miniszterelnök is melegen ajánlotta az elköteleződést az egyetemeknek a “modellváltás” mellett. Az MTVA a szenátusi szavazásokat napokkal megelőzően már kész tényként tálalta az egyetemek átalakítását.

A kormány kommunikációjára mindvégig jellemző volt az érintettek bizonytalanságban tartása, megtévesztése, a folyamatos dezinformáció, a hitegetés, a valós információk visszatartása, elhallgatása és a kettős beszéd. 2020 nyarán Palkovics László még azt állította, hogy „a legnagyobb intézmények ‒ köztük a három vidéki tudományegyetem, valamint a SOTE, az ELTE és a Műegyetem is ‒ állami fenntartásban maradnak, így fejlesztik őket tovább”.

2021. január elején az alapítványosításba most bevont intézmények vezetői még azt sem tudták, hogy ők is sorra kerülnek, a hónap végén pedig már ügydöntő szavazásokat kellett lezavarniuk a szenátusokban. Csak január közepén szivárgott ki az a dokumentum, amelyből kiderült, hogy február 9-én már a parlament elé terjesztik a jogszabály-módosítást.

Az érintett egyetemek vezetői végrehajtották a rájuk kiszignált feladatot, meg sem kísérelték elérni, hogy időt kapjanak alapos hatástanulmányok készítésére, érdemi viták lefolytatására. Az erőltetett ütemű folyamat nem tette lehetővé, hogy az egyetemi polgárok érdemben megvitassák az átalakítás kérdését. A rendkívüli helyzetben egyes érintett egyetemi karokon spontán plénumok szerveződtek, amelyeken a többség elutasította az erőszakos átalakítást. Voltak olyan hivatalos fórumok, ahol egyes hozzászólókat megfélemlítették, beléjük fojtották a szót, illetve ahol szabálytalanul bonyolították le a szavazást.

A magyar kormányzat szégyene, hogy az ötvenes éveket idéző módszerekkel hajtanak végre alapvető szerkezeti és tulajdoni változtatásokat a magyar felsőoktatásban. Az alapítványosítás a hűtlen kezelés gyanúját is felveti, hiszen fideszes oligarchák kezébe kerülnek az óriási fejlesztési források és értékes ingatlanok, amelyek így „elveszítik közvagyon jellegüket”.

A tervezett átalakítások megszüntetik az oktatás és a kutatás szabadságát, veszélybe sodorják a diákok továbbtanulását, a képzések tandíjmentességét, és szűkítik az egyetemre való bejutás lehetőségét. Megszűnik az oktatók közalkalmazotti státusza, ezzel megkezdődhet a tömeges elbocsátás. Mindez az értelmiség elleni totális háború újabb állomása, ami egyben az egész magyar társadalom ellen irányul.

Magyarország elrablása több mint tíz éve zajlik, egyre erőszakosabb módon, egyre arcátlanabbul. A veszélyhelyzet miatti gyülekezési tilalmat a kormány a magyar nép, a magyar emberek elleni intézkedésekre használja fel. Az alapítványosítás nem a köz javát, a hazai felsőoktatás és kutatás minőségének javítását, hanem a hatalmon lévők érdekeit szolgálja. Az erőszakos átalakítás lehetővé teszi, hogy nagymúltú egyetemek a Fidesz pártkatonái által irányított magánalapítványok kezébe kerüljenek, ezzel biztosítva a felsőoktatás feletti uralmukat a NER bukása utáni időkre, akár az örökkévalóságig…

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a kormány oktatás- és tudományellenes politikája, a magyar felsőoktatás elrablása, az egyetemi szabadság eltiprása ellen!

Felszólítjuk a parlamenti képviselőket, hogy akadályozzák meg az állami egyetemek privatizálásának törvénybe foglalását!

Szolidárisak vagyunk a tiltakozó egyetemi polgárokkal, és felkérünk minden felelős állampolgárt és szervezetet, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel támogassa harcukat és lépjen fel az alapítványosítás ellen.

Felhívás! Tiltakozzunk a magyar állami felsőoktatás felszámolása ellen! Állítsuk meg az egyetemek alapítványosítását!

Az egyetemek magánosításával nemcsak a nemzet anyagi, de szellemi vagyonának jelentős része is kikerül a köz ellenőrzése alól. Az egyetemek feletti rendelkezést a kormány egy szűk politikai-gazdasági érdekkör kezére játssza át. Megszűnik az egyetemek autonómiája, a választott vezetőket és testületeket megillető jogokat politikai kinevezettekből álló, visszahívhatatlan és senkinek sem felelős kuratóriumok veszik át. Az egyetemek elvesztik döntési képességüket a kutatási irányok és az oktatható szakok tekintetében.

A kuratóriumi egyetemi modellben elsorvadnak az egyetemek közfunkciói, elsősorban a társadalmi mobilitásban játszott szerepük. Az egyetem elveszti közintézmény jellegét és egy szűk elit kiszolgálójává válik. A társadalom széles rétegei számára nem lesz biztosított a felsőoktatáshoz való hozzáférés.

Az egyetemi oktatók elveszítik közalkalmazotti státuszukat. Az átalakítási folyamatot már most is súlyos leépítések kísérik, de a jövőben semmilyen munkajogi akadálya nem lesz a további elbocsátásoknak.

Az egyetemi oktatókat olyan ígéretekkel veszik rá az átalakítás támogatására, amelyek hamisan vannak összekötve az alapítványosítással. Nincs szükség átalakításra sem a béremeléshez, sem a finanszírozás rendbetételéhez, sem a bürokrácia csökkentéséhez, csak politikai akaratra.

A „modellváltásnak” nevezett folyamat zsarolás, kényszerítés, ígérgetés, megtévesztés, hazudozás, titkolózás közepette zajlik. A statáriális eljárás nem hagy időt sem a tájékozódásra, sem az érdemi vitára.

Ezt a folyamatot meg kell állítani és vissza kell fordítani. Az SZFE hallgatói és oktatói példát mutattak arra, hogy a kormányzati akarattal szembe lehet szállni. Felszólítunk minden egyetemi polgárt, választott képviselőiket, a leendő hallgatókat és szüleiket, minden, a magyar kultúrát féltő állampolgárt, hogy tiltakozzon, segítsen megállítani a reform álarcában tetszelgő rombolást.

Felhívásunkhoz a nemazalapitvanyositasra@gmail.com címen lehet csatlakozni. A csatlakozó egyének és szervezetek névsorát az Oktatói Hálózat honlapján és facebook-oldalán közzétesszük. (Aki ehhez nem járul hozzá, kérjük, jelezze.)

Ne hagyjuk egymást egyedül! Kérjük, hogy osszák meg velünk a helyi híreket, tapasztalatokat, a tiltakozással kapcsolatos tudósításokat, ötleteiket, javaslataikat, és ha nyilvánosságra szánják őket, mi közzétesszük.

 

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása a tudomány szabadságáról a Magyarságkutató Intézet elbocsátott munkatársai ürügyén

A magyar sajtót körüljárta a hír, hogy elbocsátották a Magyarságkutató Intézet két munkatársát, Haramza Márkot és Kiss P. Attilát, mert szakmai kritikát fogalmaztak meg az Intézet által jegyzett animációs filmmel szemben. A film a 907-es pozsonyi csatát mutatja be egyrészt egy durva csúsztatással, meghamisítva Aventinus, a 15-16. században élt bajor történetíró egyik mondatát, másrészt pedig rengeteg kultúrtörténeti tévedéssel: más korszakokból és más népektől emelve át a filmbe a honfoglalás idején nem használatos fegyvereket és páncélokat, nem viselt ruhákat stb., valamint a csata menetét sem a honfoglalók által követett és a tudományban jól ismert harci technika és taktika szerint ábrázolja. A filmet nemcsak újságírók bírálták, megszólaltak a honfoglalás korának legjelesebb kutatói: régészek és hadtörténészek, valamint a hagyományőrző egyesületek tagjai is. A bírálatokat a Magyarságkutató Intézet vezetője azzal utasította el, hogy „Semmilyen vita nem zajlik, legfeljebb a balliberális tudományos kánont képviselők, illetve azok tollforgatói vívják saját magukkal utóvédharcaikat. Nem veszik figyelembe a nemzetközi tudományos publikációkat, az új eredményeket.” Horváth-Lugossy Gábor az ún. Nemzeti Együttműködés Rendszerének politikai megbízottja, a magyarságkutatáshoz nem ért, a magyar történelemmel kapcsolatban semmiféle tudományos munkásságot nem fejtett ki. Ezzel a propagandaízű kijelentésével a politikai térbe igyekezett helyezni egy tudományos vitát. A vitában megszólaló szakembereket ‒ többek közt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos minősítéssel rendelkező oktatóit, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat intézetigazgatóit, valamint saját intézetének munkatársait ‒ azonban nyilvánvalóan nem balliberális politikai meggyőződésük sarkallta megszólalásra, hanem az a meggyőződésük, hogy Magyarországon helye van a tudományos vitának. Ezen meggyőződésüket Magyarország Alaptörvényéből merítették. Emlékeztetőül a X. cikkből két bekezdés:

(1) Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát.

(2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.

Két munkatársának elbocsátásával a Magyarságkutató Intézet tudatosan szembement országunk Alaptörvényével. Az eset rávilágít arra is, hogy az állam miért vette el a Magyar Tudományos Akadémiától a kutatóintézeteit, és miért adja alapítványi kezelésbe az adófizetők pénzéből kiépített felsőoktatási intézményeit. Az átszervezett intézményekből bárki elbocsátható, aki nem az ún. Nemzeti Együttműködés Rendszere számára kedves módon műveli tudományát. A tudomány és a felsőoktatás elleni támadásával az ún. NER ki akarja tagadni a magyar nemzetből annak legkreatívabb értelmiségi rétegét. Ne erre haladjunk, Magyarországnak szüksége van a tudósaira.

A szabad tudományos vitát, a tudomány szabad művelését nemcsak a magyar Alaptörvény rögzíti, hanem az önmagát kereszténynek tartó magyar állam számára különösen fontos irat, a II. János Pápa által kibocsátott Ex corde ecclesiae is. A katolikus egyetemek küldetésével foglalkozó apostoli rendelkezés szerint „A katolikus egyetem az összes egyetemmel osztja a Szent Ágostonnak oly kedves gaudium de veritate-ját, amely az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének örömét jelenti a tudás minden területén.” A pápa gondolatai egyetemesek, a tudományos élet minden szereplőjére kötelező normát fogalmaznak meg. A Magyarságkutató Intézetnek is az lenne a feladata, hogy az igazság keresésének, felfedezésének és közvetítésének szentelje magát.

Az Oktatói Hálózat követeli, hogy a kormányzat és annak kinevezettjei szüntessék be a tudományos kutatók üldöztetését és tartsák tiszteletben a tudomány szabadságát.

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az egyetemek alapítványba szervezéséről

The Hungarian Network of Academics’s declaration against the governmental plan to reorganise the Hungarian higher education into foundations

Az Oktatói Hálózat a leghatározottabban elutasítja az állami egyetemek „privatizálására” irányuló jelenlegi kormányzati lépéseket. Ez a folyamat a Corvinus Egyetem alapítványi kézbe adásával kezdődött, hat további egyetemmel folytatódott, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül jelenleg is zajló botrányba torkollott. A progresszívnek feltüntetett, az egyetemek autonómiáját látszólag növelő, modellváltásnak nevezett folyamat valójában felszámolja az egyetemi autonómiát.

A modellváltás ugyanis azt jelenti, hogy az egyetemek fenntartói jogait, amelyeket eddig az állam nevében az illetékes miniszter gyakorolt, a kormány által létrehozott alapítványok veszik át, hogy azokat az ugyancsak a kormány által kinevezett kuratórium gyakorolja. Ráadásul a kuratórium jogai jóval erősebbek az állam korábbi fenntartói jogainál. Szemben az állami egyetemekkel, a magánegyetem szenátusának még egyetértési joga sem maradt a rektori pályázatokkal, a szervezeti és működési szabályzattal, az intézményfejlesztési tervvel, vagy a költségvetéssel kapcsolatban. A felsőoktatási törvénynek az a kitétele, amely szerint a „szenátust illetik meg a felsőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságai”, azaz az autonómia, ezek után csak névlegesnek mondható. A jelenlegi szabályozás az egyetemi szabadságnak még az Alaptörvényben olvasható, leszűkített értelmezésével is összeegyeztethetetlen. A magánegyetemi státusz lehetővé teszi, hogy a jelenlegi kormány kinevezettjei példátlanul erős jogok birtokában, senkinek nem felelősen és – különösen az alapítói jogok előirányzott átruházása után – leválthatatlanul uralkodhassanak ezeken az egyetemeken.

A kormány képviselői és támogatói előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az alapítványosítás sikeres külföldi példákat követ, továbbá, hogy ezzel az átalakítással növekszik az egyetemek önállósága. Ezek az állítások hamisak. Valóban léteznek olyan külföldi – főleg finn – példák, amelyekben állami egyetemek alapítványokba lettek kiszervezve, de ezek lényegesen különböznek a most bevezetésre kerülő magyar modelltől. A finn alapítványi egyetemek szenátusainak ugyanis minden, az egyetemet érintő kérdésben komoly jogosítványaik vannak, így a kuratórium tagjainak kiválasztásában is, míg a magyar alapítványi egyetemek esetében erről nem beszélhetünk.

Az állami felsőoktatás politikai célú kiszervezése a magánszektorba több visszafordíthatatlan következménnyel járhat, így pl. számos, az alapítványi keretek között nem rentábilis területen megszűnhet a szakemberképzés, illetve több területen megszűnhet a társadalmi mobilitás szempontjából fontos államilag finanszírozott képzés.

További igen súlyos gond a magyar átalakítással, hogy az oktatók elveszítik közalkalmazotti státuszukat és ennek helyébe semmilyen munkajogi védettség nem lép.

Mindezek alapján az Oktatói Hálózat az egyetemek most folyó alapítványosítási folyamatát elutasítja, és felszólítja a kormányt annak haladéktalan leállítására. Itt egy, az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú rendszert, a felsőoktatást alapjaiban formálnak át, anélkül, hogy ez alapos hatáselemzéseken, széleskörű egyeztetéseken, az érintettek egyetértésén alapulna. A kormány ehelyett puccsszerűen, az intézmények háta mögött hoz döntéseket, amire jogos reakció a teljes bizalmatlanság. A felsőoktatás erőszakos átszervezése beleillik abba a kormányzati politikába, amely egy évtizede szisztematikusan építi le a közszolgálati szféra kulturális területeit. Az eredményes tudományos és oktatói munkához, a kulturális értékek teremtéséhez és fenntartásához az intézmények stabilitására és a munkavállalók biztonságára van szükség. Az alapítványosítás örvén a kormány a kultúra területén dolgozókat az eddigi méltatlanul alulfizetett, de védett helyzetükből a teljes létbizonytalanságba taszítja, és ezzel veszélybe sodorja nemzeti kultúránk fenntartását és továbbfejlesztését, valamint akadályozza a kutatási és a tanszabadság érvényesülését.

A magyar felsőoktatásban természetesen szükség volna egy átgondolt, társadalmi párbeszéd keretében kiérlelt fejlesztésre, de ennek a jelenlegi politikai rendszerben nem adottak a feltételei.

Ezért követeljük, hogy az egyetemek alapítványokba való kiszervezését állítsák le, valamint az eddig okozott károkat mérsékeljék. Követeljük, hogy az alapítványi egyetemi közösségek autonómiája és a föléjük rendelt kuratóriumok felelőssége az alábbi feltételeknek megfelelően közelítse azt a szintet, amely a sokat emlegetett külföldi példákat jellemzi.

  1. Az alapítói jogok maradjanak az államnál.
  2. A szenátus és a kuratórium legyen mellérendelt viszonyban, egyenrangú félként legyenek kötelesek megegyezni a legfontosabb ügyekben (SzMSz, intézményfejlesztési terv, vagyongazdálkodás, költségvetés).
  3. Az egyetemnek legyen erős jogosítványa a kuratóriumi tagok kiválasztásában és legyen képviselete a kuratóriumban.
  4. A rektorválasztás rendje maradjon az eddigi: a rektorjelöltet a szenátus választja, a fenntartó kinevezi (vagy nem, de akkor újraindul a folyamat). A rektori és minden más vezetői megbízatás legyen határozott idejű és korlátozottan megújítható.
  5. Meg kell teremteni a vezető oktatók-kutatók határozatlan időre szóló alkalmazásának intézményét.
  6. A sajátos felsőoktatási munkajogi és bérezési kérdéseket az egész felsőoktatásra kiterjedő kollektív szerződésben szükséges szabályozni.

Ezek a feltételek megteremthetőek a felsőoktatási törvény módosításával, ami egyúttal csökkentené az alkotmányos deklarációk és a ténylegesen működő jog közötti távolságot.

Ezen felül felelősség terheli a kormányzatot azért is, hogy az egyetemek általuk kinevezett új urai legalább a jelenleg hatályos törvényeket tartsák be, az azokban meghatározott, amúgy is túl tág hatáskörükön ne terjeszkedjenek túl. Nyilvánvaló törvénysértéseknél ‒ mint a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében ‒ cinikus taktika arra játszani, hogy mire a bíróság az egyértelmű tényeket kimondja, olyan kész helyzet áll elő, amit már nem lehet visszafordítani. Ilyen esetekben a kuratóriumot vissza kell hívni. Ez az alapítói jogokat jelenleg gyakorló miniszternek jogában áll és erkölcsi kötelessége is.

 

Rendezni végre közös dolgainkat

Az Oktatói Hálózat köszöni az SZFE hallgatóinak és oktatóinak  példamutató, bátor kiállását egyetemük autonómiájának és az egész magyar felsőoktatás szabadabb jövőjének érdekében. Minden magyar egyetemi polgárt: oktatót, dolgozót és hallgatót Nyíregyházától Sopronig, Pécstől Debrecenig arra kérünk, hogy fejezze ki szolidaritását kitartóan küzdő SZFE-s társainkkal. Szolidaritási akcióitokról posztoljatok fotót, videót, hírt az Oktatói Hálózat Facebook-oldalán.

Az Oktatói Hálózat támogatja azt a hallgatói indítványt, hogy egyetemeinken a hallgatók és az oktatók között párbeszéd induljon az egyetemi autonómiáról, a magyar felsőoktatás helyzetéről és az egyes egyetemek belső működéséről. Úgy gondoljuk, hogy a felsőoktatási intézmények egyik fontos feladata az állampolgári felelősségvállalásra nevelés. Ennek egyik eszköze a felmerülő problémák megvitatása és a megoldási lehetőségek megbeszélése. Ezért örömmel üdvözöljük a kezdeményezést, s kollégáinkat arra kérjük, hogy teremtsenek alkalmat eszmecserékre az érdeklődő diákokkal. A hatékony informálódáshoz az alábbi tájékoztató dokumentumcsomag nyújt segítséget az Oktatói Hálózat oldalán:

 

Az Oktatói Hálózat és a Stádium 28 Kör szolidaritási nyilatkozata a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség intézményeinek védelmében

Az Oktatói Hálózat és a Stádium 28 Kör tagjai felháborodva érzékelik, hogy az Orbán-kormány súlyos nyomást gyakorol az Iványi Gábor által vezetett egyházra (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség), az általa fenntartott oktatási intézményekre, és a vele szorosan együttműködő a hajléktalanellátásban kulcsfontosságú szerepet betöltő Oltalom Karitatív Egyesületre.

Közismert, hogy a magyar parlament 2011-ben megvonta az egyházi státuszt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől, amely döntést az Emberi Jogok Európai Bírósága jogellenesnek minősített.

A magyar állam – bírósági ítéletek szerint – több milliárd forinttal tartozik az egyháznak, amely emiatt nem tudja kifizetni a hajléktalanszálló, a hajléktalankórház, az óvoda, a Wesley János Lelkészképző Főiskola, a hátrányos helyzetűek számára működtetett iskolák tevékenysége során keletkezett közüzemi számlákat. Mostanáig működött az állami tulajdonban lévő közüzemi szolgáltatók és az egyház között az a – kölcsönös adósviszonyban lévők között szokásos – gyakorlat, hogy az állam milliárdos adósságára „ráterhelték” a Dankó utcai komplexum néhány tízmilliós, az állammal szemben fennálló adósságát.

Az Orbán-kormány azonban, megelégelve a Wesley és az Oltalom szabad szellemiségét, az itt dolgozók és tanulók rendszeres kiállását a diktatúra által fenyegetett kisebbségek, tudományos intézmények, vagy éppen az SZFE mellett, a gázszolgáltatás műszaki elzárásával fenyegette meg Iványiékat. A Wesley és az Oltalom hallgatói, oktatói, alkalmazottai, tagjai és a velük szolidaritást vállaló polgártársaink folyamatos ülősztrájkkal, testükkel védik a járdának azt a pontját, ahol a gázszolgáltató meg tudná valósítani e tervét. Széles körű hazai és nemzetközi tiltakozás kezdődött, sokan pénzadományokkal sietnek a szorongatott intézmény segítségére.

Szervezeteink és tagjaink nevében kérjük a magyar tudományos és felsőoktatási intézmények vezetőit, a tudományos és felsőoktatási szervezeteket és szakszervezeteket, a szociális szféra szervezeteit, hogy intézményesen tiltakozzanak az ellen, hogy a kormányzat nemtelen eszközökkel kísérli meg az Iványi Gábor vezette szervezeteket tönkretenni, azzal sem törődve, hogy hajléktalanok és más segítségre szorulók alapvető szükségleteinek kielégítése kerül veszélybe. Ezen a helyzeten alapvetően nem változtat a Nemzeti Közművek most bejelentetett tavaszig tartó kikapcsolási moratóriuma.

Független alapkutatási pályázati rendszert!

Az Oktatói Hálózat nyilatkozata 

Hetek óta háborog a magyar tudományos élet amiatt, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve az égisze alatt működő Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elfogadhatatlan módon, több szakmai zsűri véleményét felülbírálva megváltoztatta az idei OTKA-pályázatok eredményeit: vesztesekből győzteseket csinált. A szakmai kollégiumok döntéseinek megváltoztatását az NKFIH elnöke látszólag tudományos érveléssel, tudománymetriai szempontokra (publikációk, hivatkozások száma, helye stb.) hivatkozva indokolta. Ezt követően Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szombaton utólagos egyeztetést kezdeményezett az NKFIH és az MTA vezetősége között az OTKA-pályázatok értékelésének rendszeréről.

Tudnivaló, hogy a pályázó kutatók korábbi tudományos teljesítménye – tudománymetriai adatai – a pályázatok értékelése során fontos, kellő súllyal figyelembe vett, de nem mindent felülíró szempontot jelent. Véleményünk szerint súlyos hiba a komplex értékelés alapján kialakult sorrendet a szempontok egyikének kiemelésével felülbírálni. Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy az utólagos kormányzati beavatkozás alapjául egy sok szempontból erősen vitatható, nem kontrollált, nem egységes és hiányos adatbázis szolgált.

A pályázati folyamatba való hivatali beavatkozás, az eredmények utólagos megváltoztatása, valamint az alapkutatások értékelési rendszerének megváltoztatására irányuló kormányzati törekvés ellentmondásban áll Magyarország Alaptörvényével, amely szerint „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát […] Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”. Azok az alacsonyabb szintű jogszabályok, amelyekre a pályázati folyamatba való kormányzati/hivatali beavatkozást a kormány innovációs és technológiai minisztere és az NKFIH elnöke alapozza, nyilvánvalóan sértik a tudomány művelőinek az alaptörvényben deklarált jogait, azaz alkotmányellenesek. Követeljük az alkotmányellenes jogszabályok visszavonását, az azokra alapozott döntések megsemmisítését, és a törvényesség helyreállítását a tudományos kutatások értékelésében!

Az alapkutatási pályázati rendszerbe való kormányzati beavatkozásokat az OTKA Irodának a technológiai fejlesztési és innovációs célokat követő kormányhivatalba, az NKFIH-ba való 2014-es beolvasztása tette lehetővé. A magyar tudomány fejlődése, az alapkutatások szakmai alapon történő finanszírozása érdekében elengedhetetlennek látjuk az OTKA eredeti szervezeti és működési autonómiájának helyreállítását, beleértve az OTKA-pályázatok értékelésben eljáró bizottságok személyi összetételének nyilvánosságát is. Ez lehetne az ITM, az NKIFH és az MTA közti, Palkovics László által kezdeményezett soron következő egyeztetésének egyetlen legitim célja.

Az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 kör és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének nyilatkozata a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának védelmében

Az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 kör és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete tiltakozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiáját sárba tipró intézkedések ellen és szolidáris az egyetem önrendelkezésének visszaállításáért küzdő oktatókkal és hallgatókkal.

A kormányzat által az SZFE élére kinevezett kuratórium az egyetemi világban példátlan lépésre vetemedett, amikor elvonta a szenátus alapvető hatásköreit. A szenátus többé nem dönthet saját működési szabályzatáról, nem szólhat bele az egyetem költségvetésébe, nem fogadhatja el intézményfejlesztési tervét, nem állíthat rektorjelöltet, nem dönthet önállóan intézetvezetők és osztályvezető tanárok kinevezéséről, osztályok indításáról. A kuratórium egyetemhez méltatlan, önkényes döntései betetőzik az SZFE „modellváltásának” folyamatát, amelyet a kormányzat előkészítetlenül és erőszakosan hajtott végre, semmibe véve az oktatók és a hallgatók képviselőinek véleményét. Az SZFE munkájában közvetlenül és közvetve érintett szélesebb szakmai kör tiltakozása is egyértelművé teszi, hogy az egyetem átszervezése illegitim módon történt.

Követeljük, hogy a kormány térjen vissza az egyetemi autonómia európai normáihoz, haladéktalanul hívja vissza az SZFE élére ültetett kuratóriumot és felügyelőbizottságot, állítsa vissza a szenátus eredeti jogkörét és üljön le tárgyalni a Színház- és Filmművészeti Egyetem legitim képviselőivel!

A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történtek a magyar kultúra ellen egy évtizede zajló támadások sorozatába illeszkednek, és előrevetítik, milyen sors vár a jövőben a többi állami felsőoktatási intézményre, ha hagyjuk. Köszönjük az SZFE oktatóinak és hallgatóinak példamutató, bátor kiállását. Nemcsak magukért, hanem az egész magyar felsőoktatás szabadságáért küzdenek.

Az Oktatói Hálózat kiáll a Színház- és Filmművészeti Egyetem szabadsága mellett

Az Oktatói Hálózat támogatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem tiltakozó diákjait. Kiállunk az egyetemi szabadság mellett, mert csak így lehet autonóm művészeket, értelmiségieket és szakembereket nevelni. Tiltakozunk az egyetemek álprivatizációja ellen, ami az egyetemeket politikai kinevezettek örökös uralma alá hajtja. A kormány által levezényelt, egyeztetések nélküli „alapítványosítás” az SZFE esetében nyilvánvalóan politikai célokat szolgál. De az intézmények alapítványokba való kiszervezése minden más esetben is eltorzítja az egyetemek hivatását, felszámolja autonómiájukat és rövid távú munkaadói érdekek kiszolgálását eredményezi.