Az Oktatói Hálózat részt vett az Európai Bizottság által indított jogállamisági felmérésben

A felmérés négy témakörre oszlott: I. Igazságszolgáltatási rendszer, II. Antikorrupció, III. Médiapluralizmus, IV. Egyéb fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos kérdések

Az Oktatói Hálózat a IV. témakörben feltett 37., 38., 39., 42. és 43. kérdésre válaszolt. Válaszainkat itt közöljük:

Konzultációs kérdőív az Európai Bizottság első éves jogállamisági jelentéséhez

Általános tájékoztató: https://ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamental-rights/upholding-rule-law/rule-law/rule-law-report_en#general
Kérdőív: https://ec.europa.eu/eusurvey/runner/RuleofLawReportStakeholderConsultation2020

IV. Egyéb fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos kérdések
A) A törvényelőkészítés és -beiktatás folyamata

37. Az érintettek bevonása, társadalmi konzultációk tartása, a törvényhozási folyamat átláthatósága, gyorsított és sürgősségi eljárások használata

A jogalkotási törvény a kormány által benyújtott törvényjavaslatok esetében előírja az előzetes társadalmi konzultációt és hatástanulmányok készítését. Hatástanulmányok ennek ellenére nem készülnek, vagy ha igen, a nyilvánosság nem tudhat róluk. A konzultáció kötelezettségét a törvényhozás többféleképpen is rendszeresen kijátssza:

  1. Gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja az előzetes egyeztetési kötelezettséget, a valóban érdekeltek a benyújtás után, a sajtóból értesülnek először a kormány terveiről.
    Példa erre a felsőoktatási törvény módosítására 2020. március 31-én benyújtott javaslat. Ez többek közt Magyarország összes agráriumban érdekelt felsőoktatási intézményét beolvasztja a legnagyobb agrártudományi egyetembe; a beolvasztásra ítéltekkel semmiféle egyeztetés nem történt. A javaslat számos más, az állami felsőoktatás struktúráját lényegesen módosító intézkedést tartalmaz, az érdekeltekkel való egyeztetés sehol nem történt meg. Még egy pontot emelnénk ki:

A javaslat a magánegyetemek esetében a szervezeti és működési szabályzat megalkotását a szenátustól átteszi a fenntartó hatáskörébe. Ez egyelőre egy egyetemet érint: a Budapesti Corvinus Egyetemet (l. 43. pont), ahol a szenátus utólag értesült arról, hogy a törvényhozás megfosztja egyik legfontosabb jogosítványától.

  1. A várhatóan nagy ellenállásba ütköző törvényeket sürgősségi eljárásban tárgyalják minden valóságos sürgősségi indok nélkül, kizárólag a tiltakozás kibontakozásának nehezítése céljából, konzultáció címén legfeljebb közölve az érintettekkel, hogy benyújtják az adott javaslatot. Ez történt a nemzetközi tiltakozást is kiváltó „lex CEU”, a Közép-Európai Egyetem magyarországi működését ellehetetlenítő törvény. esetében, ahol az egyetemet tájékoztatták a javaslatról, a Magyar Rektori Konferenciát viszont nem.

A „Háttal Európának” c. jelentés szerint „Az egyoldalú döntéseken alapuló kormányzati stílus abban is kifejeződik, hogy a társadalmi párbeszéd keretéül szolgáló, 1990 után létrejött fórumok java része megszűnt, egyes kormányzati szereplők pedig mind nyíltabban jelzik, hogy nem tartanak igényt az oktatási párbeszédre” (34. o). A felsőoktatásban ez a politika a következőképpen érvényesül:

2012-ben megszűnt az Országgyűlés által 1993-ban alapított Felsőoktatási és Tudományos Tanács, amely háromoldalú döntéselőkészítő és stratégiai egyeztető funkciót töltött be (kormány, felsőoktatási szféra, felhasználók) és meglehetős függetlenséget élvezett. Helyére a kormány Oktatási Hivatalának alárendelt Felsőoktatási Tervezési Testület lépett, gyakorlatilag láthatatlan tevékenységgel. A 2012–13-ban hozott intézkedések elleni hallgatói tiltakozások hatására hozták létre a Felsőoktatási Kerekasztalt a felsőoktatás-politika stratégiai kérdéseinek megvitatására 2013-ban – ez 2014 óta gyakorlatilag nem működik, így ma egyetlen olyan működő fórum sincs, ahol stratégiai elképzeléseket lehetne az érintettekkel és érdekeltekkel megvitatni. A döntően munkaügyi kérdésekben illetékes Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsot meglehetősen ritkán hívják össze.

38. A törvények alkotmányossági ellenőrzésének rendszere

A magyar Alkotmánybíróság (AB), melynek jogköre mérvadó vélemények szerint 2010-zel brutálisan leszűkült és a hatalom ellenőréből mára a hatalom kiszolgálójává vált, nem mindig hoz döntést a kormány számára kínos ügyekben, a kormány pedig gyakran az AB gyakorlatával szembemenve, a jogállamiság normáinak, a jogbiztonság alkotmányos követelményének semmibe vételével módosít törvényeket. Az Alkotmánybíróság számos esetben (pl. a fent idézett lex CEU, vagy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit elvonó törvény) különféle ürügyekkel, vagy egyszerűen arra hivatkozva, hogy a munkarendjét maga határozza meg, odáig halasztja panaszok napirendre tűzését, amíg a kérdés aktualitását veszti.

A neves jogászok által alkotmányellenesnek tartott lex CEU miatt alkotmánybírósági eljárást kezdeményeztek, ezt azonban a kormánypárti többségű testület a mai napig nem volt hajlandó napirendre tűzni, arra az egyébként ítélethozást nem gátló tényre hivatkozva, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított miatta (hasonlóan a civiltörvény esetéhez). (Háttal Európának, 44. oldal). Új fejlemény, hogy a főtanácsnoki indítvány alapján az EU Bírósága elmarasztalhatja Magyarországot ebben az ügyben.

Az alkotmányos követelményeket, korábbi alkotmánybírósági döntéseket figyelmen kívül hagyó jogszabály-alkotást számos esetben kifogásolta mind az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mind az oktatási jogok biztosa (l. 39.pont).

B) Független szervek
39. Az emberi jogi, ombudsmani és esélyegyenlőségi testületek függetlensége, kapacitása és hatásköre

Magyarországon két ombudsman is végez vizsgálatokat felsőoktatással kapcsolatos ügyekben. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa már több felsőoktatással kapcsolatos átfogó vizsgálódást kezdeményezett. Az oktatási jogok biztosa, akinek a hivatala az oktatási tárcának alárendelten működik, többnyire egyéni bejelentések alapján folytat vizsgálódásokat, és kivételesnek tekinthetők a hivatalból elindított vizsgálatok. Mind az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mind az oktatási jogok biztosa több ízben emeltek kifogást a felsőoktatást éríntő rendelkezésekkel kapcsolatban, általában eredménytelenül vagy legfeljebb részleges eredménnyel. Alkotmánybírósági eljárást nem kezdeményeztek felsőoktatást érintő ügyben, és sajtóértesülések szerint arra is volt példa, hogy az (általános) ombudsman levélben közölte egyetértését az indítványozó alkotmányossági kifogásával, de ezt nem hozta nyilvánosságra.
Két tartalmi szempontból fontos ügy:

  1. Az alapvető jogok biztosának az egyetemi konzisztóriumokat létrehozó kormányrendelettel kapcsolatos állásfoglalása 2016-ban. A konzisztóriumok az egyetemekhez rendelt testületek, amelyekben az illetékes minisztérium által kinevezett tagok vannak többségben, és amely vétójoggal bír olyan kérdésekben, melyek az egyetemek Magyarország Alaptörvényében (X. cikk (3)) biztosított oktatási és kutatási szabadságának körébe tartoznak. Az ombudsman megalapozottnak találta azokat az ellenvetéseket,, hogy ez a helyzet ellentétes az Alaptörvénnyel, de állásfoglalása nem járt semmilyen következménnyel.

  2. Egy 2014-ban hozott kormányrendelet írta elő, hogy az egyetemre jelentkezőknek 2020-tól kezdődően legalább egy megfelelő szintű nyelvvizsgával és egy tárgyból emelt szintű érettségivel kell rendelkezniük. Az oktatási jogok biztosának 2018. évi beszámolója (128–129.o.) fejt ki ezzel kapcsolatos, elsősorban esélyegyenlőségi, de emellett még alkotmányossági aggályokat. Itt részleges hatásról lehet beszélni, mert egy 2019. november 14-én, tehát az egyetemi jelentkezések szempontjából legutolsó pillanatban született kormányrendelet a nyelvvizsga követelményét visszavonta, de az emelt szintű érettségi követelményét megerősítette. A fentiek következményének tekinthető, hogy 2020-ban a felsőoktatásba való jelentkezések 20%-kal csökkentek a korábbi évekhez képest.

D) A civil társadalom működésének támogatása
42. A civil társadalmi szervezetek működési keretét érintő rendelkezések

A civil szervezetek jogállását Magyarországon általánosságban egy 2011-ben meghozott törvény szabályozza. A jelenlegi kormányzat azonban már 2010-től fogva folyamatosan törekszik a kormánykritikus civil szervezetek működésének megnehezítésére, ellehetetlenítésére. Az ilyen szervezetek a civil szervezetek számára megpályázható pénzalapokból egyáltalán nem juthatnak támogatáshoz, még a politikától teljesen független, közhasznú tevékenységekre sem. A 2017-ben, putyini mintára meghozott ún. civiltörvény arra kötelezett számos szervezetet, hogy külföldről finanszírozottként bélyegezze meg saját magát. A nem professzionális civil szervezetek, így az OHA számára elsősorban az ide kapcsolódó propagandaszólamok, kampányok okoznak nehézségeket, szoros összefüggésben a 37. pontban említett, a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos anomáliákkal. 2017-ben a kormányzó párt egyik vezető politikusa odáig ragadtatta magát, hogy az általa „Sorosistának” bélyegzett civil szervezeteket „ki kell takarítani az országból”. (Konkrétan meg is nevezett két tanári szervezetet.) Az OHA legutóbb a „Háttal Európának” jelentés kapcsán kapta meg a már szokásosnak mondható minősítéseket nemcsak a kormányhoz közelálló sajtó, hanem komoly pozícióban levő kormánypárti politikusok részéről is: „Soros-bérenc”, „migránstámogató”, (a jelentés szerzői) „gyűlölik a hazájukat” stb. Visszatérő momentum ezekben a minősítésekben, hogy az így ellenségesnek minősített szervezetek „politizálnak”; ez a vád mintegy kész tényként kezeli, hogy a politikába csak annak van joga beleszólni, akié a hatalom. A kormányközeli sajtó nemcsak szervezeteket és csoportokat, hanem több esetben konkrét személyeket bélyegez meg mint „Soros-ügynököket”, Magyarország ellenségeit.

Mindezeknek a szövegeknek, súlyosan megalázó tartalmukon túl abban van a jelentősége, hogy a kormányt bírálókat delegitimálják, kirekesztik a politikával kapcsolatos párbeszédből. A konkrét bírálatokra soha semmiféle konkrét válasz nem érkezik és úgyszólván magától értetődővé válik, hogy nem lehet párbeszéd a hatalom és a kritikus civilek között.

43. Egyéb
Anomáliák állami egyetemek privatizációja körül

2019. áprilisban az Országgyűlés az addig állami fenntartású Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) fenntartói jogait a kormány által létrehozott alapítványra ruházta. Az alapítvány az állami vagyonból jelentős részvényjuttatást kapott, ennek jövedelméből és az egyetem saját jövedelméből kell a továbbiakban az egyetemet fenntartania és a korábban a hallgatók egy részének tanulmányi költségek fedezésére adott állami ösztöndíjat az alapítvány által adott ösztöndíjakkal kiváltania. Az alapítvány kuratóriumát az illetékes miniszter nevezte ki, és átruházta rá a minisztériumot illető alapítói jogokat is. Ezáltal a kuratórium gyakorlatilag leválthatatlanná vált. Az egyetem oktatói elveszítették közalkalmazotti státuszukat, és ennek helyébe semmiféle, a vezető oktatók státuszát garantáló intézmény (tenure) nem lépett. A kuratórium senkinek felelősségel nem tartozik, hatalmát semmi nem korlátozza, semmilyen jogszabályban vagy szabályzatban garantált együttműködési kötelezettsége az egyetem szenátusával nincsen. Működése a legkevésbé sem átlátható, sem a működését szabályozó dokumentumok, sem a döntései nem kerülnek nyilvánosságra. Az elmúlt néhány hónapban átrendezte az egyetem egész szervezetét és működését, új szervezeti és működési szabályzatot alkotott, mely a legszűkebben értett akadémiai területre szorította vissza a szenátus hatáskörét és megfosztotta minden hatáskörétől szervezeti, működési és gazdasági tekintetben. Ezek a lépések részben jelenleg is jogértelmezési vita tárgyát képezik, mert a Nemzeti Felsőoktatási Törvény még hatályos szövege szerint a fenntartó jogosultsága a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyására terjed ki (94.§ (6)); azonban az Országgyűléshez 2020. március 31-én benyújtott módosítás szerint a fenntartó maga fogadhatja el a szabályzatot (23.§ 14.). Végeredményben a BCE államiból magánegyetemmé vált annyiban, hogy a ráruházott vagyonnal együtt kikerült a jelenlegi és a későbbi kormányok ellenőrzése alól, de ezzel nem történt magánbefektetés a felsőoktatásba, hanem az egyetem a jelenlegi kormány kiválasztottjainak majdhogynem a tulajdonába került. Egyúttal a hatáskörök megoszlása, illetve meg nem oszlása következtében az egyetemi autonómia maradékát is elvesztette.

A felsőoktatásért felelős miniszter kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a BCE privatizációja mintaként szolgálhat más egyetemek esetében is. A fent idézett törvénymódosítás ennek megfelelően a magánegyetemek között sorol fel hat, mindeddig állami egyetemet, az indoklás szerint fenntartóváltás miatt (l. 37. pont). Van közöttük olyan, amelyik határozottan törekedett erre, de olyan is, amelyiket ez teljes meglepetésként érte. Azok az alapítványok, amelyekre ezeknek az intézményeknek a fenntartói jogait átruházzák, még nem jöttek létre. A sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint az újabb egyetemfenntartó alapítványok nem lesznek a Corvinushoz hasonlóan feltőkésítve, hanem egy új finanszírozási konstrukcióban a költségvetés lényegében továbbra is folyamatosan fogja őket finanszírozni, de más tekintetben a BCE-hez hasonló viszonyokra lehet számítani.

English version ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az idei érettségiről és felvételiről

Az Oktatói Hálózat a járványhelyzet szempontjából veszélyesnek és ezért elfogadhatatlannak tartja az írásbeli érettségik május 4-i megkezdését elrendelő kormánydöntést. Nem tartja kielégítő megoldásnak a vizsgák megkezdésének legújabban szóba került, kisebb mértékű halasztását sem. Határozottan felemeljük a szavunkat a Magyar Rektori Konferencia április 13-i állásfoglalásával szemben is, amely lehetővé tette, hogy ezt a hibás döntést a felsőoktatás és az oda jelentkezők állítólagos érdekeivel támasszák alá. A rendelkezés ellen tiltakozó szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetekhez csatlakozva követeljük, hogy a járványhelyzetre való tekintettel az érettségire idén ne kerüljön sor.

A jelenlegi és az előrejelzések szerint a következő időszakban még súlyosbodó járványhelyzetben nem szabad sok ezer gimnazistát, szakközépiskolást és pedagógust, akik eddig a távoltartási intézkedések következtében nem találkoztak, egy időben utaztatni, órákra összezárni zárt terekbe és ugyanazon tárgyak (kilincsek, csapok stb.) használatára kényszeríteni. Kísérletek és tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ha a jelenlevők között van egy fertőzött, akkor a teremben tartózkodók mindegyike nagy valószínűséggel megfertőződhet a vizsga végére, a betartott távolság ellenére is.

Azt szorgalmazzuk, hogy az illetékes minisztériumok és a Rektori Konferencia az érintettek – diákok, szülők, pedagógusok, egyetemi oktatók, szakmai, érdek-képviseleti, civil szervezetek – bevonásával videókonferenciák segítségével dolgozza ki az érettségi kiváltásának lehetséges módozatait, illetve az egyetemi felvételi idei (rendkívüli) menetét. Csak olyan megoldásokat tartunk elfogadhatónak, amelyek első helyen az emberélet védelmét tartják szem előtt. Minden más szempontnál fontosabbnak tartjuk a járvány visszaszorítását, illetve újbóli fellobbanásának a megakadályozását. Az objektivitás, méltányosság, esélyegyenlőség, jogbiztonság szempontjait emellett a lehetséges maximális mértékig érvényesíteni kell. Meggyőződésünk, hogy bár nehéz, de nem megoldhatatlan feladat az érettségi és az egyetemi felvételi menetének a rendkívüli helyzethez igazítása. Az érettségi eredmények kiváltásának módozatai széleskörű és érdemi egyeztetést kívánnak, amelynek során az érintettek eltérő szempontjai és érdekei is érvényesülhetnek. Ennek során konszenzusra lehet jutni a szabályozás általános kereteiről is. Szóba jöhet a felvételi pontszámoknak az érettségi helyett az eddigi tanulmányi eredmények alapján történő kiszámítása vagy a felsőoktatás nagy részében a jelentkezők felvételi nélküli beiratkozása (különös tekintettel a jelentkezők számának súlyos visszaesésére), ahol pedig erre nincs mód, a felsőoktatás által lebonyolított versenyvizsga, illetve e megoldások többféle kombinációja. Az OHA felajánlja közreműködését bármely szakmai bizottságnak.

Bízunk abban, hogy egy intenzív, gyors és hatékony egyeztetési folyamat során olyan megoldások születnek, amelyek nem járnak elfogadhatatlan járványügyi kockázattal, és eleget tesznek az objektív értékelés, a méltányosság, a jogbiztonság követelményeinek is.

Budapest, 2020. április 21.

OHA ‒ CKP

Az Oktatói Hálózat támogatja a Civil Közoktatási Platformnak és az oktatás területén működő szakszervezeteknek a felesleges feszültségek csökkentésére felszólító levelét

Amint az érintett kormányzati szervek vezetői számára elküldött 2020. március 30-i levél szerzői, úgy a felsőoktatás oktatóit és kutatóit tömörítő Oktatói Hálózat is kulcsfontosságúnak tartja, hogy az oktatásügyben dolgozók számára megteremtsék a feltételeket a válsághelyzet kezelésére irányuló legsürgetőbb teendőik ellátására. Különösen fontos, hogy a tanév hátralévő részében úgy valósuljon meg a tanulók ismereteinek bővítése és készségeik fejlesztése, hogy ez ne rójon aránytalan feladatokat sem a diákokra, sem a gyermekek és fiatalok tanulását segítő családokra. A váratlanul fellépett új kihívás közepette arra van szükség, hogy a pedagógusok egymással, a szülőkkel és a tanulókkal együttműködve tudják megtalálni a tudásközvetítő, illetve készségfejlesztő munkájukat segítő módozatokat. Mindemellett a pedagógusok érdemi támogatást, nem egyszer pszichológiai segítséget is nyújtanak diákjaiknak a váratlan helyzet nehézségeinek megoldásához. Az is igen nagy kihívás számukra, hogy a hirtelen digitálissá alakult iskola senkit ne hagyjon magára. Így különösen fontos, hogy a távoktatásra átállás során a tanulók érdemi segítséget kapjanak iskolájuktól és iskolafenntartójuktól otthoni tanulásukhoz. A hátrányos helyzetű tanulók, illetve a járvány miatt nehéz anyagi helyzetbe került családok gyermekei esetében gondoskodni kell a megfelelő technikai eszközök eljuttatásáról a családokhoz, a felhasználói segítségnyújtásról, illetve a digitális eszközök használati költségeinek átvállalásáról.

Fontos, hogy a sorolt fajsúlyos feladatok mellett ne nehezedjenek további terhek a jelenlegi válsághelyzetben a pedagógusokra, az iskolavezetőkre és a tanügyi irányítás terén dolgozókra, például ne terheljék őket az új, kellő konszenzus nélküli Nemzeti Alaptanterv bevezetésével összefüggő különféle teendők, sem a még el sem készült új tankönyvek, illetve taneszközök megrendelésével, ezek alkalmazásával összefüggő feladatok.

Ugyancsak igen fontos lenne, hogy a mostani válság közepette, amikor a munkajövedelmek jelentős csökkenése, illetve munkahelyek megszűnése miatt igen sok család kerül majd rendkívül nehéz anyagi helyzetbe, a szakoktatás területén dolgozók semmiképp se kerüljenek ki a közalkalmazottak köréből.

Míg a fentebb érintett kérdések tekintetében a tervezett változtatások azonnali felfüggesztésére lenne szükség, abban is egyetértünk a levelet megfogalmazókkal, hogy sürgősen meg kell hozni mindazokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyek elősegítik, hogy a tanulók, különösen az érettségi előtt állók érvényesen zárhassák le a 2019/2020-as tanévet, ne szenvedjenek hátrányt a válsághelyzet miatt. A válságintézkedések meghozatalakor azt is elő kell segíteni, hogy a diákok továbbtanulása és felvételi folyamata a felsőoktatási intézményekbe a lehető legkevesebb nehézséget okozza az érintettek számára.

Kérjük, hogy a fenti kérdések megoldása érdekében a döntéshozók mielőbb lépjenek kapcsolatba a levelet aláíró szakszervezetekkel és civil szervezetekkel annak érdekében, hogy mielőbb olyan szakmailag is megfelelő intézkedések születhessenek, amelyek segítik az oktatási ágazat működését, és a mostani igen súlyos válság okozta feszültségeket nem fokozzák, hanem enyhítik.

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az új Nemzeti Alaptantervről

English Version ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat egyetértését és szolidaritását fejezi ki az új Nemzeti Alaptanterv ellen tiltakozó szakmai szervezetekkel. Ez a dokumentum címével ellentétben már csak azért sem nemzeti, mert elkészítése során nem törekedtek konszenzusteremtésre. Szinte titokban készültek különböző változatai, amelyeknek még a szerzőit sem ismerjük.

Nemzetinek azért sem nevezhető, mert nyilvánvaló ideológiai elfogultságok érhetők benne tetten. Így például a NAT történelemtanítást szabályozó része problémamentesként jeleníti meg a két világháború közötti korszakot, az irodalomoktatásban pedig olyan, köztudomásúan középszerű szerzőket állít előtérbe, akik szélsőjobboldali ideológiákhoz kapcsolódtak.

Alaptantervnek sem igazán tekinthető a kormányhatározatként megjelent szöveg, hiszen az alaptanterv fogalmára rácáfolva alig hagy mozgásteret a pedagógusoknak. A kötelező jelleggel megtanítandó ismeretek köre oly nagy, hogy a tanárok valójában nem tudnak majd élni a választás szabadságával.

Az új NAT, akárcsak a közelmúlt többi oktatáspolitikai intézkedése, a legkevésbé sem segíti elő, hogy a fiatalok elsajátítsák a sikeres életvitelhez és munkavállaláshoz szükséges kompetenciákat az iskolában. A számos ponton elavult szemléletű, a nemzet fogalmát eltorzító, a honvédelmi nevelést indokolatlanul előtérbe állító, átideologizált dokumentum azt sem segíti elő, hogy a mai diákok a világra nyitott, azt megismerni és megérteni vágyó, kritikus gondolkodásra képes, természeti és társadalmi környezetük jobbításáért tevékenykedő felnőtteké válhassanak.

Az új NAT-ban azoknak a központosító és voluntarista tendenciáknak a folytatását látjuk, amelyeket a „Háttal Európának” című, a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média magyarországi leépítését dokumentáló jelentésünkben mutattunk be. Ugyanakkor nyomát sem látjuk benne azoknak az alapelveknek és értékeknek, amelyeket az ellenzéki pártok fogalmaztak meg 2018-ban a Oktatási Minimumban.

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a NAT bevezetése ellen és felhívja a diákokat, oktatókat, kutatókat és szülőket, hogy  aláírásukkal támogassák a  Magyartanárok Egyesületének petícióját.

Az OHA támogatja a budaörsi tanárok nyílt levelét

Az Oktatói Hálózat támogatja a budaörsi tanárok nyílt levelét Orbán Viktornak. Szolidárisak vagyunk a közoktatásban dolgozó kollégáinkkal, mert jól működő felsőoktatás nem létezhet jól működő közoktatás nélkül. Jó közoktatáshoz erkölcsileg és anyagilag megbecsült tanárokra van szükség, megfelelő oktatási feltételekre és autonómiára. Átérezzük helyzetüket, nem utolsó sorban azért, mert a felsőoktatás sok tekintetben ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint a közoktatás.

Az OHA részt vesz a „Jövőt a diákoknak” demonstráción

Miközben magunk is hangsúlyozzuk a diákok nyelvtudásának fontosságát, az egyetemi felvételt nyelvvizsga meglétéhez kötő rendeletet a közoktatás jelenlegi nyelvtanítási feltételei mellett károsnak, méltánytalannak, kirekesztőnek tartjuk. Ezért az Oktatói Hálózat részt vesz a diákok április 26-ára tervezett „Jövőt a diákoknak” című tiltakozó demonstrációján, ahova várjuk az Oktatói Hálózat tagjait és egyetemi kollégáinkat.

 

Felhívás az Innovációs és Technológiai Minisztérium pályázatának bojkottálására

Vészhelyzetben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, vészhelyzetben a magyar tudomány!

A kormány az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá rendelte az akadémiai költségvetés meghatározó részét, és több jogszabályt, valamint az alaptörvényt is megkerülve, pénzügyi zsarolással szorongatja az intézeteket.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által legutóbb kiírt pályázat a jelenlegi működést szűkösen fedező pénzek részleges és irányított visszaosztását célozza.  A humán területre szánt összeg jóval alacsonyabb a korábbinál, ezért elkerülhetetlenek lesznek az elbocsátások, az intézetek zsugorítása, osztályok megszüntetése, egyetemekbe olvasztása.

Meg nem erősített hírek szerint kormányzati szándék van egyes intézetek teljes felszámolására, tömeges leépítésekre, a kutatóhálózat radikális átszabására, a kutatási pénzek kormányzati újraelosztására. Mindez az autonóm módon működő kutatói intézményrendszer és az alapkutatás felszámolását jelentené.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium eljárása nekünk már ismerős a közelmúltból.  A törvényeket, a megállapodásokat és a szakmai érveket semmibe vevő hatalom erőszakos, türelmetlen, és fantáziátlan is: az egyetemek már megtapasztalták ezeket a módszereket: az önkényes költségvetési elvonásokat, a zsarolást, az irányított, „kézből etetős” pályázatokat, a szereplők egymás ellen való kijátszását.

Most a hazai kutatás legfontosabb intézményrendszerének léte forog kockán. Mi, a felsőoktatás oktatói és kutatói, a tudományért és az országért felelősséget érző egyetemi polgárok, nem nézhetjük tétlenül ezt a pusztítást: meg kell akadályoznunk az Akadémia és az akadémiai kutatás szétzilálását!

Legyünk szolidárisak! Bojkottáljuk a pályázatot, amelynek fedezete a Magyar Tudományos Akadémiát illeti! Saját szorult helyzetünk sem lehet indoka annak, hogy hullarablók legyünk. Nekünk az ész, az értelem és az etika oldalán kell állnunk.