Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az egyetemek alapítványba szervezéséről

Az Oktatói Hálózat a leghatározottabban elutasítja az állami egyetemek „privatizálására” irányuló jelenlegi kormányzati lépéseket. Ez a folyamat a Corvinus Egyetem alapítványi kézbe adásával kezdődött, hat további egyetemmel folytatódott, és a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül jelenleg is zajló botrányba torkollott. A progresszívnek feltüntetett, az egyetemek autonómiáját látszólag növelő, modellváltásnak nevezett folyamat valójában felszámolja az egyetemi autonómiát.

A modellváltás ugyanis azt jelenti, hogy az egyetemek fenntartói jogait, amelyeket eddig az állam nevében az illetékes miniszter gyakorolt, a kormány által létrehozott alapítványok veszik át, hogy azokat az ugyancsak a kormány által kinevezett kuratórium gyakorolja. Ráadásul a kuratórium jogai jóval erősebbek az állam korábbi fenntartói jogainál. Szemben az állami egyetemekkel, a magánegyetem szenátusának még egyetértési joga sem maradt a rektori pályázatokkal, a szervezeti és működési szabályzattal, az intézményfejlesztési tervvel, vagy a költségvetéssel kapcsolatban. A felsőoktatási törvénynek az a kitétele, amely szerint a „szenátust illetik meg a felsőoktatási intézmény Alaptörvényben rögzített jogosultságai”, azaz az autonómia, ezek után csak névlegesnek mondható. A jelenlegi szabályozás az egyetemi szabadságnak még az Alaptörvényben olvasható, leszűkített értelmezésével is összeegyeztethetetlen. A magánegyetemi státusz lehetővé teszi, hogy a jelenlegi kormány kinevezettjei példátlanul erős jogok birtokában, senkinek nem felelősen és – különösen az alapítói jogok előirányzott átruházása után – leválthatatlanul uralkodhassanak ezeken az egyetemeken.

A kormány képviselői és támogatói előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az alapítványosítás sikeres külföldi példákat követ, továbbá, hogy ezzel az átalakítással növekszik az egyetemek önállósága. Ezek az állítások hamisak. Valóban léteznek olyan külföldi – főleg finn – példák, amelyekben állami egyetemek alapítványokba lettek kiszervezve, de ezek lényegesen különböznek a most bevezetésre kerülő magyar modelltől. A finn alapítványi egyetemek szenátusainak ugyanis minden, az egyetemet érintő kérdésben komoly jogosítványaik vannak, így a kuratórium tagjainak kiválasztásában is, míg a magyar alapítványi egyetemek esetében erről nem beszélhetünk.

Az állami felsőoktatás politikai célú kiszervezése a magánszektorba több visszafordíthatatlan következménnyel járhat, így pl. számos, az alapítványi keretek között nem rentábilis területen megszűnhet a szakemberképzés, illetve több területen megszűnhet a társadalmi mobilitás szempontjából fontos államilag finanszírozott képzés.

További igen súlyos gond a magyar átalakítással, hogy az oktatók elveszítik közalkalmazotti státuszukat és ennek helyébe semmilyen munkajogi védettség nem lép.

Mindezek alapján az Oktatói Hálózat az egyetemek most folyó alapítványosítási folyamatát elutasítja, és felszólítja a kormányt annak haladéktalan leállítására. Itt egy, az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú rendszert, a felsőoktatást alapjaiban formálnak át, anélkül, hogy ez alapos hatáselemzéseken, széleskörű egyeztetéseken, az érintettek egyetértésén alapulna. A kormány ehelyett puccsszerűen, az intézmények háta mögött hoz döntéseket, amire jogos reakció a teljes bizalmatlanság. A felsőoktatás erőszakos átszervezése beleillik abba a kormányzati politikába, amely egy évtizede szisztematikusan építi le a közszolgálati szféra kulturális területeit. Az eredményes tudományos és oktatói munkához, a kulturális értékek teremtéséhez és fenntartásához az intézmények stabilitására és a munkavállalók biztonságára van szükség. Az alapítványosítás örvén a kormány a kultúra területén dolgozókat az eddigi méltatlanul alulfizetett, de védett helyzetükből a teljes létbizonytalanságba taszítja, és ezzel veszélybe sodorja nemzeti kultúránk fenntartását és továbbfejlesztését, valamint akadályozza a kutatási és a tanszabadság érvényesülését.

A magyar felsőoktatásban természetesen szükség volna egy átgondolt, társadalmi párbeszéd keretében kiérlelt fejlesztésre, de ennek a jelenlegi politikai rendszerben nem adottak a feltételei.

Ezért követeljük, hogy az egyetemek alapítványokba való kiszervezését állítsák le, valamint az eddig okozott károkat mérsékeljék. Követeljük, hogy az alapítványi egyetemi közösségek autonómiája és a föléjük rendelt kuratóriumok felelőssége az alábbi feltételeknek megfelelően közelítse azt a szintet, amely a sokat emlegetett külföldi példákat jellemzi.

  1. Az alapítói jogok maradjanak az államnál.
  2. A szenátus és a kuratórium legyen mellérendelt viszonyban, egyenrangú félként legyenek kötelesek megegyezni a legfontosabb ügyekben (SzMSz, intézményfejlesztési terv, vagyongazdálkodás, költségvetés).
  3. Az egyetemnek legyen erős jogosítványa a kuratóriumi tagok kiválasztásában és legyen képviselete a kuratóriumban.
  4. A rektorválasztás rendje maradjon az eddigi: a rektorjelöltet a szenátus választja, a fenntartó kinevezi (vagy nem, de akkor újraindul a folyamat). A rektori és minden más vezetői megbízatás legyen határozott idejű és korlátozottan megújítható.
  5. Meg kell teremteni a vezető oktatók-kutatók határozatlan időre szóló alkalmazásának intézményét.
  6. A sajátos felsőoktatási munkajogi és bérezési kérdéseket az egész felsőoktatásra kiterjedő kollektív szerződésben szükséges szabályozni.

Ezek a feltételek megteremthetőek a felsőoktatási törvény módosításával, ami egyúttal csökkentené az alkotmányos deklarációk és a ténylegesen működő jog közötti távolságot.

Ezen felül felelősség terheli a kormányzatot azért is, hogy az egyetemek általuk kinevezett új urai legalább a jelenleg hatályos törvényeket tartsák be, az azokban meghatározott, amúgy is túl tág hatáskörükön ne terjeszkedjenek túl. Nyilvánvaló törvénysértéseknél ‒ mint a Színház- és Filmművészeti Egyetem esetében ‒ cinikus taktika arra játszani, hogy mire a bíróság az egyértelmű tényeket kimondja, olyan kész helyzet áll elő, amit már nem lehet visszafordítani. Ilyen esetekben a kuratóriumot vissza kell hívni. Ez az alapítói jogokat jelenleg gyakorló miniszternek jogában áll és erkölcsi kötelessége is.

 

Rendezni végre közös dolgainkat

Az Oktatói Hálózat köszöni az SZFE hallgatóinak és oktatóinak  példamutató, bátor kiállását egyetemük autonómiájának és az egész magyar felsőoktatás szabadabb jövőjének érdekében. Minden magyar egyetemi polgárt: oktatót, dolgozót és hallgatót Nyíregyházától Sopronig, Pécstől Debrecenig arra kérünk, hogy fejezze ki szolidaritását kitartóan küzdő SZFE-s társainkkal. Szolidaritási akcióitokról posztoljatok fotót, videót, hírt az Oktatói Hálózat Facebook-oldalán.

Az Oktatói Hálózat támogatja azt a hallgatói indítványt, hogy egyetemeinken a hallgatók és az oktatók között párbeszéd induljon az egyetemi autonómiáról, a magyar felsőoktatás helyzetéről és az egyes egyetemek belső működéséről. Úgy gondoljuk, hogy a felsőoktatási intézmények egyik fontos feladata az állampolgári felelősségvállalásra nevelés. Ennek egyik eszköze a felmerülő problémák megvitatása és a megoldási lehetőségek megbeszélése. Ezért örömmel üdvözöljük a kezdeményezést, s kollégáinkat arra kérjük, hogy teremtsenek alkalmat eszmecserékre az érdeklődő diákokkal. A hatékony informálódáshoz az alábbi tájékoztató dokumentumcsomag nyújt segítséget az Oktatói Hálózat oldalán:

 

Az Oktatói Hálózat és a Stádium 28 Kör szolidaritási nyilatkozata a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség intézményeinek védelmében

Az Oktatói Hálózat és a Stádium 28 Kör tagjai felháborodva érzékelik, hogy az Orbán-kormány súlyos nyomást gyakorol az Iványi Gábor által vezetett egyházra (Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség), az általa fenntartott oktatási intézményekre, és a vele szorosan együttműködő a hajléktalanellátásban kulcsfontosságú szerepet betöltő Oltalom Karitatív Egyesületre.

Közismert, hogy a magyar parlament 2011-ben megvonta az egyházi státuszt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségtől, amely döntést az Emberi Jogok Európai Bírósága jogellenesnek minősített.

A magyar állam – bírósági ítéletek szerint – több milliárd forinttal tartozik az egyháznak, amely emiatt nem tudja kifizetni a hajléktalanszálló, a hajléktalankórház, az óvoda, a Wesley János Lelkészképző Főiskola, a hátrányos helyzetűek számára működtetett iskolák tevékenysége során keletkezett közüzemi számlákat. Mostanáig működött az állami tulajdonban lévő közüzemi szolgáltatók és az egyház között az a – kölcsönös adósviszonyban lévők között szokásos – gyakorlat, hogy az állam milliárdos adósságára „ráterhelték” a Dankó utcai komplexum néhány tízmilliós, az állammal szemben fennálló adósságát.

Az Orbán-kormány azonban, megelégelve a Wesley és az Oltalom szabad szellemiségét, az itt dolgozók és tanulók rendszeres kiállását a diktatúra által fenyegetett kisebbségek, tudományos intézmények, vagy éppen az SZFE mellett, a gázszolgáltatás műszaki elzárásával fenyegette meg Iványiékat. A Wesley és az Oltalom hallgatói, oktatói, alkalmazottai, tagjai és a velük szolidaritást vállaló polgártársaink folyamatos ülősztrájkkal, testükkel védik a járdának azt a pontját, ahol a gázszolgáltató meg tudná valósítani e tervét. Széles körű hazai és nemzetközi tiltakozás kezdődött, sokan pénzadományokkal sietnek a szorongatott intézmény segítségére.

Szervezeteink és tagjaink nevében kérjük a magyar tudományos és felsőoktatási intézmények vezetőit, a tudományos és felsőoktatási szervezeteket és szakszervezeteket, a szociális szféra szervezeteit, hogy intézményesen tiltakozzanak az ellen, hogy a kormányzat nemtelen eszközökkel kísérli meg az Iványi Gábor vezette szervezeteket tönkretenni, azzal sem törődve, hogy hajléktalanok és más segítségre szorulók alapvető szükségleteinek kielégítése kerül veszélybe. Ezen a helyzeten alapvetően nem változtat a Nemzeti Közművek most bejelentetett tavaszig tartó kikapcsolási moratóriuma.

Független alapkutatási pályázati rendszert!

Az Oktatói Hálózat nyilatkozata 

Hetek óta háborog a magyar tudományos élet amiatt, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve az égisze alatt működő Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elfogadhatatlan módon, több szakmai zsűri véleményét felülbírálva megváltoztatta az idei OTKA-pályázatok eredményeit: vesztesekből győzteseket csinált. A szakmai kollégiumok döntéseinek megváltoztatását az NKFIH elnöke látszólag tudományos érveléssel, tudománymetriai szempontokra (publikációk, hivatkozások száma, helye stb.) hivatkozva indokolta. Ezt követően Palkovics László innovációs és technológiai miniszter szombaton utólagos egyeztetést kezdeményezett az NKFIH és az MTA vezetősége között az OTKA-pályázatok értékelésének rendszeréről.

Tudnivaló, hogy a pályázó kutatók korábbi tudományos teljesítménye – tudománymetriai adatai – a pályázatok értékelése során fontos, kellő súllyal figyelembe vett, de nem mindent felülíró szempontot jelent. Véleményünk szerint súlyos hiba a komplex értékelés alapján kialakult sorrendet a szempontok egyikének kiemelésével felülbírálni. Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy az utólagos kormányzati beavatkozás alapjául egy sok szempontból erősen vitatható, nem kontrollált, nem egységes és hiányos adatbázis szolgált.

A pályázati folyamatba való hivatali beavatkozás, az eredmények utólagos megváltoztatása, valamint az alapkutatások értékelési rendszerének megváltoztatására irányuló kormányzati törekvés ellentmondásban áll Magyarország Alaptörvényével, amely szerint „Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát […] Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak”. Azok az alacsonyabb szintű jogszabályok, amelyekre a pályázati folyamatba való kormányzati/hivatali beavatkozást a kormány innovációs és technológiai minisztere és az NKFIH elnöke alapozza, nyilvánvalóan sértik a tudomány művelőinek az alaptörvényben deklarált jogait, azaz alkotmányellenesek. Követeljük az alkotmányellenes jogszabályok visszavonását, az azokra alapozott döntések megsemmisítését, és a törvényesség helyreállítását a tudományos kutatások értékelésében!

Az alapkutatási pályázati rendszerbe való kormányzati beavatkozásokat az OTKA Irodának a technológiai fejlesztési és innovációs célokat követő kormányhivatalba, az NKFIH-ba való 2014-es beolvasztása tette lehetővé. A magyar tudomány fejlődése, az alapkutatások szakmai alapon történő finanszírozása érdekében elengedhetetlennek látjuk az OTKA eredeti szervezeti és működési autonómiájának helyreállítását, beleértve az OTKA-pályázatok értékelésben eljáró bizottságok személyi összetételének nyilvánosságát is. Ez lehetne az ITM, az NKIFH és az MTA közti, Palkovics László által kezdeményezett soron következő egyeztetésének egyetlen legitim célja.

Az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 kör és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének nyilatkozata a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájának védelmében

Az Oktatói Hálózat, a Stádium 28 kör és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete tiltakozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiáját sárba tipró intézkedések ellen és szolidáris az egyetem önrendelkezésének visszaállításáért küzdő oktatókkal és hallgatókkal.

A kormányzat által az SZFE élére kinevezett kuratórium az egyetemi világban példátlan lépésre vetemedett, amikor elvonta a szenátus alapvető hatásköreit. A szenátus többé nem dönthet saját működési szabályzatáról, nem szólhat bele az egyetem költségvetésébe, nem fogadhatja el intézményfejlesztési tervét, nem állíthat rektorjelöltet, nem dönthet önállóan intézetvezetők és osztályvezető tanárok kinevezéséről, osztályok indításáról. A kuratórium egyetemhez méltatlan, önkényes döntései betetőzik az SZFE „modellváltásának” folyamatát, amelyet a kormányzat előkészítetlenül és erőszakosan hajtott végre, semmibe véve az oktatók és a hallgatók képviselőinek véleményét. Az SZFE munkájában közvetlenül és közvetve érintett szélesebb szakmai kör tiltakozása is egyértelművé teszi, hogy az egyetem átszervezése illegitim módon történt.

Követeljük, hogy a kormány térjen vissza az egyetemi autonómia európai normáihoz, haladéktalanul hívja vissza az SZFE élére ültetett kuratóriumot és felügyelőbizottságot, állítsa vissza a szenátus eredeti jogkörét és üljön le tárgyalni a Színház- és Filmművészeti Egyetem legitim képviselőivel!

A Színház- és Filmművészeti Egyetemmel történtek a magyar kultúra ellen egy évtizede zajló támadások sorozatába illeszkednek, és előrevetítik, milyen sors vár a jövőben a többi állami felsőoktatási intézményre, ha hagyjuk. Köszönjük az SZFE oktatóinak és hallgatóinak példamutató, bátor kiállását. Nemcsak magukért, hanem az egész magyar felsőoktatás szabadságáért küzdenek.

Az Oktatói Hálózat kiáll a Színház- és Filmművészeti Egyetem szabadsága mellett

Az Oktatói Hálózat támogatja a Színház- és Filmművészeti Egyetem tiltakozó diákjait. Kiállunk az egyetemi szabadság mellett, mert csak így lehet autonóm művészeket, értelmiségieket és szakembereket nevelni. Tiltakozunk az egyetemek álprivatizációja ellen, ami az egyetemeket politikai kinevezettek örökös uralma alá hajtja. A kormány által levezényelt, egyeztetések nélküli „alapítványosítás” az SZFE esetében nyilvánvalóan politikai célokat szolgál. De az intézmények alapítványokba való kiszervezése minden más esetben is eltorzítja az egyetemek hivatását, felszámolja autonómiájukat és rövid távú munkaadói érdekek kiszolgálását eredményezi.

A kultúra ebek harmincadján

2020. május 19-én az Országgyűlés megszüntette a kulturális intézmények (levéltárak, közművelődési könyvtárak, muzeális intézmények, előadó-művészeti szervezetek) dolgozóinak közalkalmazotti státuszát. Ugyanezen a napon a Fidesz parlamenti képviselői megszavazták hat egyetem (Soproni Egyetem, Állatorvostudományi Egyetem, Miskolci Egyetem, Neumann János Egyetem, Széchenyi István Egyetem, Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) alapítványi rendszerben való működtetését. Ezeknek az egyetemeknek az oktatói szintén, automatikusan elvesztették közalkalmazotti státuszukat. A legújabb hír szerint hasonló sors vár a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatóira is.

E döntések egyrészt folytatják azoknak a rendelkezéseknek a sorozatát, amelyek által a hatalom a járványhelyzet örvén fontos közintézmények státusát és alapvető jogok érvényesülését ássa alá (l. a szabad véleménynyilvánítást korlátozó intézkedések, az önkormányzatok kivéreztetése, a nemváltás tilalma, az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elutasítása, a közérdekű adatigénylés megnehezítése, az internetkorlátozás és a totális megfigyelés lehetőségének törvénybe foglalása stb.), másrészt beleilleszkednek abba a törvénysértő gyakorlatba, amellyel a kormány az általa benyújtott törvényjavaslatokra vonatkozó előzetes egyeztetési és hatástanulmány-készítési kötelezettségét rendszeresen megszegi. A szóban forgó, teljes kulturális intézményrendszerünk és teljes felsőoktatásunk működését befolyásoló döntések az érdekeltek feje fölött születtek, várható hatásaik felmérésére és társadalmi megvitatására nem került sor, sőt, a hírük az érintett intézmények egy részét teljes meglepetésként érte. Harmadrészt, a közalkalmazotti kör szűkítése is egy korábban megkezdett folyamat része, hiszen a szakképzési intézmények dolgozói már elvesztették közalkalmazotti státuszukat, és a Corvinus Egyetem „privatizációja” is ezzel a következménnyel járt.

Az indoklásból, amelyek ezen intézkedéseket kísérték, semmi sem igaz: a közalkalmazotti státusz elvételéből és az egyetemek magánkézbe adásából nem következik, hogy növekedne a munkabér az „elavult” közalkalmazotti bértáblához képest. A működés sem válhat hatékonyabbá vagy gazdaságosabbá attól, ha piaci viszonyok bevezetését erőltetik olyan területeken, ahol valóságos piacról aligha lehet beszélni. És a közalkalmazotti bértábla sem azért avult el, mert nem piaci viszonyok alakították, hanem mert a kormány tíz éve nem tartja karban – ezzel is kifejezve „megbecsülését” az oktatás és kultúra munkásai iránt.

Annál nyilvánvalóbb, hogy mi előnye származhat az Orbán-rezsimnek az új helyzetből: könnyebben lehet majd további leépítéseket, szűkítéseket végrehajtania, a „nemkívánatos elemektől” megszabadulnia, szakmailag elkötelezett vezetőket szakértelem nélküli pártkatonákra cserélnie és az értelmiség megfélemlítésének egyéb hasonló eszközeivel élnie.

A kultúra és a felsőoktatás közérdek, intézményei közintézmények, munkásai közfeladatot látnak el. Az általuk nyújtott szolgáltatás alapvető jellemzője kell, hogy legyen a kiszámítható, megbízható működés, és ennek feltétele az alkalmazottak helyzetének stabilitása is. E szolgáltatások piacosításának keretei, strukturális, kulturális és pénzügyi feltételei Magyarországon jelenleg nincsenek kialakítva, de még kitalálva vagy megtárgyalva sem. Ilyen körülmények között az érintett intézmények tulajdon- és/vagy munkajogi viszonyainak megváltoztatása lehetetlenné teszi, hogy hivatásuknak eleget tegyenek.

Ami pedig a „fenntartóváltásra” ítélt egyetemeket illeti, őket külön csapásként sújtja, hogy eleve is korlátozott autonómiájuk minimálisra szűkül. A Corvinus példája tanúsítja és a legújabb törvénymódosítások több eleme megerősíti, hogy a kormány bizalmasaiból összeállított kuratórium nemzetközi szinten példátlan teljhatalmat kap az egyetem felett. Az egyetemi polgárokat képviselő szenátusnak még az intézmény szervezeti és működési szabályzatába sem lesz beleszólása.

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a tudás, a kultúra és az egyetemi autonómia leépítését célzó újabb és újabb törvénymódosítások ellen, és követeli a szóban forgó változtatások azonnali visszavonását.

Letöltés ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat részt vett az Európai Bizottság által indított jogállamisági felmérésben

A felmérés négy témakörre oszlott: I. Igazságszolgáltatási rendszer, II. Antikorrupció, III. Médiapluralizmus, IV. Egyéb fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos kérdések

Az Oktatói Hálózat a IV. témakörben feltett 37., 38., 39., 42. és 43. kérdésre válaszolt. Válaszainkat itt közöljük:

Konzultációs kérdőív az Európai Bizottság első éves jogállamisági jelentéséhez

Általános tájékoztató: https://ec.europa.eu/info/policies/justice-and-fundamental-rights/upholding-rule-law/rule-law/rule-law-report_en#general
Kérdőív: https://ec.europa.eu/eusurvey/runner/RuleofLawReportStakeholderConsultation2020

IV. Egyéb fékekkel és ellensúlyokkal kapcsolatos kérdések
A) A törvényelőkészítés és -beiktatás folyamata

37. Az érintettek bevonása, társadalmi konzultációk tartása, a törvényhozási folyamat átláthatósága, gyorsított és sürgősségi eljárások használata

A jogalkotási törvény a kormány által benyújtott törvényjavaslatok esetében előírja az előzetes társadalmi konzultációt és hatástanulmányok készítését. Hatástanulmányok ennek ellenére nem készülnek, vagy ha igen, a nyilvánosság nem tudhat róluk. A konzultáció kötelezettségét a törvényhozás többféleképpen is rendszeresen kijátssza:

  1. Gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja az előzetes egyeztetési kötelezettséget, a valóban érdekeltek a benyújtás után, a sajtóból értesülnek először a kormány terveiről.
    Példa erre a felsőoktatási törvény módosítására 2020. március 31-én benyújtott javaslat. Ez többek közt Magyarország összes agráriumban érdekelt felsőoktatási intézményét beolvasztja a legnagyobb agrártudományi egyetembe; a beolvasztásra ítéltekkel semmiféle egyeztetés nem történt. A javaslat számos más, az állami felsőoktatás struktúráját lényegesen módosító intézkedést tartalmaz, az érdekeltekkel való egyeztetés sehol nem történt meg. Még egy pontot emelnénk ki:

A javaslat a magánegyetemek esetében a szervezeti és működési szabályzat megalkotását a szenátustól átteszi a fenntartó hatáskörébe. Ez egyelőre egy egyetemet érint: a Budapesti Corvinus Egyetemet (l. 43. pont), ahol a szenátus utólag értesült arról, hogy a törvényhozás megfosztja egyik legfontosabb jogosítványától.

  1. A várhatóan nagy ellenállásba ütköző törvényeket sürgősségi eljárásban tárgyalják minden valóságos sürgősségi indok nélkül, kizárólag a tiltakozás kibontakozásának nehezítése céljából, konzultáció címén legfeljebb közölve az érintettekkel, hogy benyújtják az adott javaslatot. Ez történt a nemzetközi tiltakozást is kiváltó „lex CEU”, a Közép-Európai Egyetem magyarországi működését ellehetetlenítő törvény. esetében, ahol az egyetemet tájékoztatták a javaslatról, a Magyar Rektori Konferenciát viszont nem.

A „Háttal Európának” c. jelentés szerint „Az egyoldalú döntéseken alapuló kormányzati stílus abban is kifejeződik, hogy a társadalmi párbeszéd keretéül szolgáló, 1990 után létrejött fórumok java része megszűnt, egyes kormányzati szereplők pedig mind nyíltabban jelzik, hogy nem tartanak igényt az oktatási párbeszédre” (34. o). A felsőoktatásban ez a politika a következőképpen érvényesül:

2012-ben megszűnt az Országgyűlés által 1993-ban alapított Felsőoktatási és Tudományos Tanács, amely háromoldalú döntéselőkészítő és stratégiai egyeztető funkciót töltött be (kormány, felsőoktatási szféra, felhasználók) és meglehetős függetlenséget élvezett. Helyére a kormány Oktatási Hivatalának alárendelt Felsőoktatási Tervezési Testület lépett, gyakorlatilag láthatatlan tevékenységgel. A 2012–13-ban hozott intézkedések elleni hallgatói tiltakozások hatására hozták létre a Felsőoktatási Kerekasztalt a felsőoktatás-politika stratégiai kérdéseinek megvitatására 2013-ban – ez 2014 óta gyakorlatilag nem működik, így ma egyetlen olyan működő fórum sincs, ahol stratégiai elképzeléseket lehetne az érintettekkel és érdekeltekkel megvitatni. A döntően munkaügyi kérdésekben illetékes Felsőoktatási Érdekegyeztető Tanácsot meglehetősen ritkán hívják össze.

38. A törvények alkotmányossági ellenőrzésének rendszere

A magyar Alkotmánybíróság (AB), melynek jogköre mérvadó vélemények szerint 2010-zel brutálisan leszűkült és a hatalom ellenőréből mára a hatalom kiszolgálójává vált, nem mindig hoz döntést a kormány számára kínos ügyekben, a kormány pedig gyakran az AB gyakorlatával szembemenve, a jogállamiság normáinak, a jogbiztonság alkotmányos követelményének semmibe vételével módosít törvényeket. Az Alkotmánybíróság számos esetben (pl. a fent idézett lex CEU, vagy a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteit elvonó törvény) különféle ürügyekkel, vagy egyszerűen arra hivatkozva, hogy a munkarendjét maga határozza meg, odáig halasztja panaszok napirendre tűzését, amíg a kérdés aktualitását veszti.

A neves jogászok által alkotmányellenesnek tartott lex CEU miatt alkotmánybírósági eljárást kezdeményeztek, ezt azonban a kormánypárti többségű testület a mai napig nem volt hajlandó napirendre tűzni, arra az egyébként ítélethozást nem gátló tényre hivatkozva, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított miatta (hasonlóan a civiltörvény esetéhez). (Háttal Európának, 44. oldal). Új fejlemény, hogy a főtanácsnoki indítvány alapján az EU Bírósága elmarasztalhatja Magyarországot ebben az ügyben.

Az alkotmányos követelményeket, korábbi alkotmánybírósági döntéseket figyelmen kívül hagyó jogszabály-alkotást számos esetben kifogásolta mind az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mind az oktatási jogok biztosa (l. 39.pont).

B) Független szervek
39. Az emberi jogi, ombudsmani és esélyegyenlőségi testületek függetlensége, kapacitása és hatásköre

Magyarországon két ombudsman is végez vizsgálatokat felsőoktatással kapcsolatos ügyekben. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa már több felsőoktatással kapcsolatos átfogó vizsgálódást kezdeményezett. Az oktatási jogok biztosa, akinek a hivatala az oktatási tárcának alárendelten működik, többnyire egyéni bejelentések alapján folytat vizsgálódásokat, és kivételesnek tekinthetők a hivatalból elindított vizsgálatok. Mind az alapvető jogok országgyűlési biztosa, mind az oktatási jogok biztosa több ízben emeltek kifogást a felsőoktatást éríntő rendelkezésekkel kapcsolatban, általában eredménytelenül vagy legfeljebb részleges eredménnyel. Alkotmánybírósági eljárást nem kezdeményeztek felsőoktatást érintő ügyben, és sajtóértesülések szerint arra is volt példa, hogy az (általános) ombudsman levélben közölte egyetértését az indítványozó alkotmányossági kifogásával, de ezt nem hozta nyilvánosságra.
Két tartalmi szempontból fontos ügy:

  1. Az alapvető jogok biztosának az egyetemi konzisztóriumokat létrehozó kormányrendelettel kapcsolatos állásfoglalása 2016-ban. A konzisztóriumok az egyetemekhez rendelt testületek, amelyekben az illetékes minisztérium által kinevezett tagok vannak többségben, és amely vétójoggal bír olyan kérdésekben, melyek az egyetemek Magyarország Alaptörvényében (X. cikk (3)) biztosított oktatási és kutatási szabadságának körébe tartoznak. Az ombudsman megalapozottnak találta azokat az ellenvetéseket,, hogy ez a helyzet ellentétes az Alaptörvénnyel, de állásfoglalása nem járt semmilyen következménnyel.

  2. Egy 2014-ban hozott kormányrendelet írta elő, hogy az egyetemre jelentkezőknek 2020-tól kezdődően legalább egy megfelelő szintű nyelvvizsgával és egy tárgyból emelt szintű érettségivel kell rendelkezniük. Az oktatási jogok biztosának 2018. évi beszámolója (128–129.o.) fejt ki ezzel kapcsolatos, elsősorban esélyegyenlőségi, de emellett még alkotmányossági aggályokat. Itt részleges hatásról lehet beszélni, mert egy 2019. november 14-én, tehát az egyetemi jelentkezések szempontjából legutolsó pillanatban született kormányrendelet a nyelvvizsga követelményét visszavonta, de az emelt szintű érettségi követelményét megerősítette. A fentiek következményének tekinthető, hogy 2020-ban a felsőoktatásba való jelentkezések 20%-kal csökkentek a korábbi évekhez képest.

D) A civil társadalom működésének támogatása
42. A civil társadalmi szervezetek működési keretét érintő rendelkezések

A civil szervezetek jogállását Magyarországon általánosságban egy 2011-ben meghozott törvény szabályozza. A jelenlegi kormányzat azonban már 2010-től fogva folyamatosan törekszik a kormánykritikus civil szervezetek működésének megnehezítésére, ellehetetlenítésére. Az ilyen szervezetek a civil szervezetek számára megpályázható pénzalapokból egyáltalán nem juthatnak támogatáshoz, még a politikától teljesen független, közhasznú tevékenységekre sem. A 2017-ben, putyini mintára meghozott ún. civiltörvény arra kötelezett számos szervezetet, hogy külföldről finanszírozottként bélyegezze meg saját magát. A nem professzionális civil szervezetek, így az OHA számára elsősorban az ide kapcsolódó propagandaszólamok, kampányok okoznak nehézségeket, szoros összefüggésben a 37. pontban említett, a társadalmi párbeszéddel kapcsolatos anomáliákkal. 2017-ben a kormányzó párt egyik vezető politikusa odáig ragadtatta magát, hogy az általa „Sorosistának” bélyegzett civil szervezeteket „ki kell takarítani az országból”. (Konkrétan meg is nevezett két tanári szervezetet.) Az OHA legutóbb a „Háttal Európának” jelentés kapcsán kapta meg a már szokásosnak mondható minősítéseket nemcsak a kormányhoz közelálló sajtó, hanem komoly pozícióban levő kormánypárti politikusok részéről is: „Soros-bérenc”, „migránstámogató”, (a jelentés szerzői) „gyűlölik a hazájukat” stb. Visszatérő momentum ezekben a minősítésekben, hogy az így ellenségesnek minősített szervezetek „politizálnak”; ez a vád mintegy kész tényként kezeli, hogy a politikába csak annak van joga beleszólni, akié a hatalom. A kormányközeli sajtó nemcsak szervezeteket és csoportokat, hanem több esetben konkrét személyeket bélyegez meg mint „Soros-ügynököket”, Magyarország ellenségeit.

Mindezeknek a szövegeknek, súlyosan megalázó tartalmukon túl abban van a jelentősége, hogy a kormányt bírálókat delegitimálják, kirekesztik a politikával kapcsolatos párbeszédből. A konkrét bírálatokra soha semmiféle konkrét válasz nem érkezik és úgyszólván magától értetődővé válik, hogy nem lehet párbeszéd a hatalom és a kritikus civilek között.

43. Egyéb
Anomáliák állami egyetemek privatizációja körül

2019. áprilisban az Országgyűlés az addig állami fenntartású Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) fenntartói jogait a kormány által létrehozott alapítványra ruházta. Az alapítvány az állami vagyonból jelentős részvényjuttatást kapott, ennek jövedelméből és az egyetem saját jövedelméből kell a továbbiakban az egyetemet fenntartania és a korábban a hallgatók egy részének tanulmányi költségek fedezésére adott állami ösztöndíjat az alapítvány által adott ösztöndíjakkal kiváltania. Az alapítvány kuratóriumát az illetékes miniszter nevezte ki, és átruházta rá a minisztériumot illető alapítói jogokat is. Ezáltal a kuratórium gyakorlatilag leválthatatlanná vált. Az egyetem oktatói elveszítették közalkalmazotti státuszukat, és ennek helyébe semmiféle, a vezető oktatók státuszát garantáló intézmény (tenure) nem lépett. A kuratórium senkinek felelősségel nem tartozik, hatalmát semmi nem korlátozza, semmilyen jogszabályban vagy szabályzatban garantált együttműködési kötelezettsége az egyetem szenátusával nincsen. Működése a legkevésbé sem átlátható, sem a működését szabályozó dokumentumok, sem a döntései nem kerülnek nyilvánosságra. Az elmúlt néhány hónapban átrendezte az egyetem egész szervezetét és működését, új szervezeti és működési szabályzatot alkotott, mely a legszűkebben értett akadémiai területre szorította vissza a szenátus hatáskörét és megfosztotta minden hatáskörétől szervezeti, működési és gazdasági tekintetben. Ezek a lépések részben jelenleg is jogértelmezési vita tárgyát képezik, mert a Nemzeti Felsőoktatási Törvény még hatályos szövege szerint a fenntartó jogosultsága a szervezeti és működési szabályzat jóváhagyására terjed ki (94.§ (6)); azonban az Országgyűléshez 2020. március 31-én benyújtott módosítás szerint a fenntartó maga fogadhatja el a szabályzatot (23.§ 14.). Végeredményben a BCE államiból magánegyetemmé vált annyiban, hogy a ráruházott vagyonnal együtt kikerült a jelenlegi és a későbbi kormányok ellenőrzése alól, de ezzel nem történt magánbefektetés a felsőoktatásba, hanem az egyetem a jelenlegi kormány kiválasztottjainak majdhogynem a tulajdonába került. Egyúttal a hatáskörök megoszlása, illetve meg nem oszlása következtében az egyetemi autonómia maradékát is elvesztette.

A felsőoktatásért felelős miniszter kezdettől fogva hangsúlyozta, hogy a BCE privatizációja mintaként szolgálhat más egyetemek esetében is. A fent idézett törvénymódosítás ennek megfelelően a magánegyetemek között sorol fel hat, mindeddig állami egyetemet, az indoklás szerint fenntartóváltás miatt (l. 37. pont). Van közöttük olyan, amelyik határozottan törekedett erre, de olyan is, amelyiket ez teljes meglepetésként érte. Azok az alapítványok, amelyekre ezeknek az intézményeknek a fenntartói jogait átruházzák, még nem jöttek létre. A sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint az újabb egyetemfenntartó alapítványok nem lesznek a Corvinushoz hasonlóan feltőkésítve, hanem egy új finanszírozási konstrukcióban a költségvetés lényegében továbbra is folyamatosan fogja őket finanszírozni, de más tekintetben a BCE-hez hasonló viszonyokra lehet számítani.

English version ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az idei érettségiről és felvételiről

Az Oktatói Hálózat a járványhelyzet szempontjából veszélyesnek és ezért elfogadhatatlannak tartja az írásbeli érettségik május 4-i megkezdését elrendelő kormánydöntést. Nem tartja kielégítő megoldásnak a vizsgák megkezdésének legújabban szóba került, kisebb mértékű halasztását sem. Határozottan felemeljük a szavunkat a Magyar Rektori Konferencia április 13-i állásfoglalásával szemben is, amely lehetővé tette, hogy ezt a hibás döntést a felsőoktatás és az oda jelentkezők állítólagos érdekeivel támasszák alá. A rendelkezés ellen tiltakozó szakmai, civil és érdekképviseleti szervezetekhez csatlakozva követeljük, hogy a járványhelyzetre való tekintettel az érettségire idén ne kerüljön sor.

A jelenlegi és az előrejelzések szerint a következő időszakban még súlyosbodó járványhelyzetben nem szabad sok ezer gimnazistát, szakközépiskolást és pedagógust, akik eddig a távoltartási intézkedések következtében nem találkoztak, egy időben utaztatni, órákra összezárni zárt terekbe és ugyanazon tárgyak (kilincsek, csapok stb.) használatára kényszeríteni. Kísérletek és tapasztalatok egyaránt azt mutatják, hogy ha a jelenlevők között van egy fertőzött, akkor a teremben tartózkodók mindegyike nagy valószínűséggel megfertőződhet a vizsga végére, a betartott távolság ellenére is.

Azt szorgalmazzuk, hogy az illetékes minisztériumok és a Rektori Konferencia az érintettek – diákok, szülők, pedagógusok, egyetemi oktatók, szakmai, érdek-képviseleti, civil szervezetek – bevonásával videókonferenciák segítségével dolgozza ki az érettségi kiváltásának lehetséges módozatait, illetve az egyetemi felvételi idei (rendkívüli) menetét. Csak olyan megoldásokat tartunk elfogadhatónak, amelyek első helyen az emberélet védelmét tartják szem előtt. Minden más szempontnál fontosabbnak tartjuk a járvány visszaszorítását, illetve újbóli fellobbanásának a megakadályozását. Az objektivitás, méltányosság, esélyegyenlőség, jogbiztonság szempontjait emellett a lehetséges maximális mértékig érvényesíteni kell. Meggyőződésünk, hogy bár nehéz, de nem megoldhatatlan feladat az érettségi és az egyetemi felvételi menetének a rendkívüli helyzethez igazítása. Az érettségi eredmények kiváltásának módozatai széleskörű és érdemi egyeztetést kívánnak, amelynek során az érintettek eltérő szempontjai és érdekei is érvényesülhetnek. Ennek során konszenzusra lehet jutni a szabályozás általános kereteiről is. Szóba jöhet a felvételi pontszámoknak az érettségi helyett az eddigi tanulmányi eredmények alapján történő kiszámítása vagy a felsőoktatás nagy részében a jelentkezők felvételi nélküli beiratkozása (különös tekintettel a jelentkezők számának súlyos visszaesésére), ahol pedig erre nincs mód, a felsőoktatás által lebonyolított versenyvizsga, illetve e megoldások többféle kombinációja. Az OHA felajánlja közreműködését bármely szakmai bizottságnak.

Bízunk abban, hogy egy intenzív, gyors és hatékony egyeztetési folyamat során olyan megoldások születnek, amelyek nem járnak elfogadhatatlan járványügyi kockázattal, és eleget tesznek az objektív értékelés, a méltányosság, a jogbiztonság követelményeinek is.

Budapest, 2020. április 21.