Oktatói Hálózat kategória bejegyzései

Az Oktatói Hálózat állásfoglalása az új Nemzeti Alaptantervről

English Version ⇒⇒⇒

Az Oktatói Hálózat egyetértését és szolidaritását fejezi ki az új Nemzeti Alaptanterv ellen tiltakozó szakmai szervezetekkel. Ez a dokumentum címével ellentétben már csak azért sem nemzeti, mert elkészítése során nem törekedtek konszenzusteremtésre. Szinte titokban készültek különböző változatai, amelyeknek még a szerzőit sem ismerjük.

Nemzetinek azért sem nevezhető, mert nyilvánvaló ideológiai elfogultságok érhetők benne tetten. Így például a NAT történelemtanítást szabályozó része problémamentesként jeleníti meg a két világháború közötti korszakot, az irodalomoktatásban pedig olyan, köztudomásúan középszerű szerzőket állít előtérbe, akik szélsőjobboldali ideológiákhoz kapcsolódtak.

Alaptantervnek sem igazán tekinthető a kormányhatározatként megjelent szöveg, hiszen az alaptanterv fogalmára rácáfolva alig hagy mozgásteret a pedagógusoknak. A kötelező jelleggel megtanítandó ismeretek köre oly nagy, hogy a tanárok valójában nem tudnak majd élni a választás szabadságával.

Az új NAT, akárcsak a közelmúlt többi oktatáspolitikai intézkedése, a legkevésbé sem segíti elő, hogy a fiatalok elsajátítsák a sikeres életvitelhez és munkavállaláshoz szükséges kompetenciákat az iskolában. A számos ponton elavult szemléletű, a nemzet fogalmát eltorzító, a honvédelmi nevelést indokolatlanul előtérbe állító, átideologizált dokumentum azt sem segíti elő, hogy a mai diákok a világra nyitott, azt megismerni és megérteni vágyó, kritikus gondolkodásra képes, természeti és társadalmi környezetük jobbításáért tevékenykedő felnőtteké válhassanak.

Az új NAT-ban azoknak a központosító és voluntarista tendenciáknak a folytatását látjuk, amelyeket a „Háttal Európának” című, a kultúra, az oktatás, a tudomány és a média magyarországi leépítését dokumentáló jelentésünkben mutattunk be. Ugyanakkor nyomát sem látjuk benne azoknak az alapelveknek és értékeknek, amelyeket az ellenzéki pártok fogalmaztak meg 2018-ban a Oktatási Minimumban.

Az Oktatói Hálózat tiltakozik a NAT bevezetése ellen és felhívja a diákokat, oktatókat, kutatókat és szülőket, hogy  aláírásukkal támogassák a  Magyartanárok Egyesületének petícióját.

Az OHA támogatja a budaörsi tanárok nyílt levelét

Az Oktatói Hálózat támogatja a budaörsi tanárok nyílt levelét Orbán Viktornak. Szolidárisak vagyunk a közoktatásban dolgozó kollégáinkkal, mert jól működő felsőoktatás nem létezhet jól működő közoktatás nélkül. Jó közoktatáshoz erkölcsileg és anyagilag megbecsült tanárokra van szükség, megfelelő oktatási feltételekre és autonómiára. Átérezzük helyzetüket, nem utolsó sorban azért, mert a felsőoktatás sok tekintetben ugyanazokkal a nehézségekkel küzd, mint a közoktatás.

Az OHA részt vesz a „Jövőt a diákoknak” demonstráción

Miközben magunk is hangsúlyozzuk a diákok nyelvtudásának fontosságát, az egyetemi felvételt nyelvvizsga meglétéhez kötő rendeletet a közoktatás jelenlegi nyelvtanítási feltételei mellett károsnak, méltánytalannak, kirekesztőnek tartjuk. Ezért az Oktatói Hálózat részt vesz a diákok április 26-ára tervezett „Jövőt a diákoknak” című tiltakozó demonstrációján, ahova várjuk az Oktatói Hálózat tagjait és egyetemi kollégáinkat.

 

Felhívás az Innovációs és Technológiai Minisztérium pályázatának bojkottálására

Vészhelyzetben a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei, vészhelyzetben a magyar tudomány!

A kormány az Innovációs és Technológiai Minisztérium alá rendelte az akadémiai költségvetés meghatározó részét, és több jogszabályt, valamint az alaptörvényt is megkerülve, pénzügyi zsarolással szorongatja az intézeteket.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által legutóbb kiírt pályázat a jelenlegi működést szűkösen fedező pénzek részleges és irányított visszaosztását célozza.  A humán területre szánt összeg jóval alacsonyabb a korábbinál, ezért elkerülhetetlenek lesznek az elbocsátások, az intézetek zsugorítása, osztályok megszüntetése, egyetemekbe olvasztása.

Meg nem erősített hírek szerint kormányzati szándék van egyes intézetek teljes felszámolására, tömeges leépítésekre, a kutatóhálózat radikális átszabására, a kutatási pénzek kormányzati újraelosztására. Mindez az autonóm módon működő kutatói intézményrendszer és az alapkutatás felszámolását jelentené.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium eljárása nekünk már ismerős a közelmúltból.  A törvényeket, a megállapodásokat és a szakmai érveket semmibe vevő hatalom erőszakos, türelmetlen, és fantáziátlan is: az egyetemek már megtapasztalták ezeket a módszereket: az önkényes költségvetési elvonásokat, a zsarolást, az irányított, „kézből etetős” pályázatokat, a szereplők egymás ellen való kijátszását.

Most a hazai kutatás legfontosabb intézményrendszerének léte forog kockán. Mi, a felsőoktatás oktatói és kutatói, a tudományért és az országért felelősséget érző egyetemi polgárok, nem nézhetjük tétlenül ezt a pusztítást: meg kell akadályoznunk az Akadémia és az akadémiai kutatás szétzilálását!

Legyünk szolidárisak! Bojkottáljuk a pályázatot, amelynek fedezete a Magyar Tudományos Akadémiát illeti! Saját szorult helyzetünk sem lehet indoka annak, hogy hullarablók legyünk. Nekünk az ész, az értelem és az etika oldalán kell állnunk.

Nincs hová hátrálni – vészhelyzetben az ELTE két kara

A novemberben napvilágra került pénzügyi válsághelyzet következtében létszámleépítés kezdődött az ELTE Bölcsészettudományi és Természettudományi Karán. A két kar oktatóinak száma várhatóan összesen 50-70 fővel csökken, többségüket nyugdíjazással, más részüket sebtében összehozott teljesítménykövetelmények alapján fogják elbocsátani, még nem tudni, pontosan milyen megoszlásban. De bármelyik megoldásról legyen is szó, a kapacitáscsökkentés a két kar mérhető oktatási és kutatási teljesítményét tekintve indokolatlan és káros, több tanszék és képzési program felszámolásához vezet. Az alulfizetett és túlterhelt oktatók megtizedelése nemcsak nem méltányos, de nem is hatékony megoldás az egyetem problémáira. A létszámleépítés nem megoldja, hanem tetézi a karok problémáit, megnöveli a maradó oktatók amúgy is megemelkedett oktatási terhelését, és gyengébb oktatói és kutatói teljesítményt eredményez. Mindez a hallgatókat is sújtja, hiszen rövid távon elkerülhetetlenül rontja az oktatás minőségét.

Az ország egyik vezető egyeteme most azért kényszerül ismét létszámleépítésre, mert a kormány szisztematikusan alulfinanszírozza a felsőoktatást, és az elégtelen források elosztását úgy alakította, hogy az a minél olcsóbb tömegoktatás és mondvacsinált kutatási tevékenységek felé sodorja az intézményeket. Sem a minőségi oktatás, sem a minőségi kutatás alapvető feltételei nincsenek biztosítva a magyar felsőoktatásban. Ezzel a politikával a kormányzat – ahogy azt már a 2013-as leépítések kapcsán megállapítottuk – elérte, hogy „a felsőoktatás lebontását, az önfelszámolás visszafordíthatatlan, káros és méltatlan lépéseit maguk az intézmények hajtsák végre”.

Az Oktatói Hálózat követeli az ELTE vezetésétől a létszámleépítés felfüggesztését, és egy olyan új, felmenő rendszerben bevezetendő és konszenzuálisan elfogadott értékelési rendszer létrehozását, ami az oktatási és a kutatási teljesítményt egyaránt figyelembe veszi. A kormányzattól pedig követeljük a felsőoktatás finanszírozási rendszerének újragondolását – feltétlenül szakértők bevonásával és az érintettekkel történő érdemi egyeztetésekkel.

Azonnali lépésként követeljük a 2019 őszére tervezett képzési normatívaemelés előrehozását a 2018/19-as tanév második félévére és kiterjesztését minden évfolyamra.

2019. 01. 21.

 

2019. 01. 29.

1. EGYETEMFINANSZÍROZÁS ÉS -MŰKÖDTETÉS: ALAPÍTVÁNYI ÉS MÁS INTÉZMÉNYI MODELLEK – SZAKÉRTŐI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Meghívott vendégek:

  • Derényi András (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet)
  • Kádár-Csoboth Péter (IFUA Horváth & Partners)
  • Kováts Gergely (Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja)

Témakörök:

  • Mi a probléma a jelenlegi, az államigazgatás alá rendelt egyetemi modellel?
  • Milyen alternatív intézményi működési modellek léteznek a világban (pl. közalapítvány, vállalkozói közintézet, szövetkezeti egyetem stb.) és ezektől mit várhatunk?
  • Miben különbözik egy állami alapítású alapítványi egyetem a magán alapítványi egyetemektől?

_________________________

2. A CORVINUS ÁTALAKÍTÁSÁNAK OKAI ÉS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEI

A beszélgetés résztvevői:

  • Bihari Péter (BCE)
  • Nagy Ákos (BCE, Hallgatói Szakszervezet)
  • Toronyai Gábor (BCE FDSZ)

Témakörök:

  • Privatizációként értelmezhető-e a Corvinus átalakítása, illetve mennyiben és hogyan az?
  • Milyen kormányzati, illetve intézményi motivációk állnak az átalakítás hátterében?
  • Van-e esélye annak, hogy a Corvinus, átalakulása nyomán a  közép-kelet-európai régió csúcsegyetemévé váljon?
  • Mi várható az új működési formától a társadalmi mobilitás tekintetében, hogyan változnak majd a bekerülés esélyei?
  • Hogyan változik a Corvinus oktatóinak a helyzete az átalakítás következtében? 

Prezentációk

1.

finn_reform

2.

KCsP_Egyetemi_modellváltás_OHA_2019_januar

3.

Modellváltás-kísérletek-DA

Videofelvétel

 

Fotók az eseményről (B. Molnár Béla)

Máté András beszéde január 19-én a Várkert Bazár előtt

Azt mondja Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettes komisszárja: „A magyarok annyit adtak a világnak, amennyit egy ország sem volt képes eddig”. Hát igen, ez már csak ilyen adakozó ország, főleg a Horthy Miklósok, Rákosi Mátyások, Orbán Viktorok uralma alatt, a Zakar Péter-félék tevékeny segédletével. Innen ment el Neumann János, Wigner Jenő, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Oláh György – mindenki sokáig tudná tovább sorolni a neveket. Vissza kevesen jöttek, de azért van olyan is. Lovász László visszajött a Yale-ről és elvállalta az Akadémia vezetését – ennek eredménye az, hogy egy Palkovics László packázhat vele.

Csak ami most megy, ezekben a hetekben az Eötvös Loránd tudományegyetem két karán, meg az akadémiai kutatóintézetekben, sok tucatnyi fiatal tehetség távozásával fog járni. Menekül, aki tud, aki elég jó, elég fiatal, elég mozgékony. Ez már nem is újság, ez folyik évek óta, csak most újabb lendületet kap. Nem tudhatjuk, a most távozók között hány olyan lesz, aki az említett nevekhez hasonló pályát fut be. Kívánjunk nekik sok szerencsét, sok sikert, drukkoljunk nekik tiszta szívből – de jó okkal aggódunk azért, hogy mi marad a hűlt helyükön.

A múlt évben a magyarok adakozó kedve szintet lépett: nemcsak egyes tehetségeket adtunk a világnak, hanem egy egész egyetemet, mégpedig Bécsnek. Egy egyetemet, amely jobb kiválósági mutatókkal rendelkezik, mint bármelyik, amelyik marad, sőt, a jelenlegi bécsi egyetemekéinél is. Hiába, ha gazdagok nem is vagyunk, nagyvonalúságra azért telik. Mi vagyunk a báró Csekonics országa. 

Lehetnénk persze adakozók másképpen is, úgy, hogy ne valljuk kárát. Bartók remekművei nagy részét Magyarországon írta. Nagyon szeretünk dicsekedni azzal, milyen sok magyar (születésű) Nobel-díjas van; egyetlenegy azért van köztük, aki a díjat érő felfedezését Magyarországon tette: Szent-Györgyi Albert. Lovász első, világhírt hozó eredményei is Magyarországon születtek. De ahhoz, hogy a jövőben is legyenek ilyenek, és a legjobbak ne menjenek el véglegesen, más viszonyok kellenének. Itt még egy kimagasló elmét idéznék – mert Lukács György mindenképpen az volt, és ezen vitatható tettei semmit nem változtatnak. Amikor egy kultúrfunkci azt mondta neki, hogy elmehet külföldre, kap útlevelet, azt válaszolta: Menjen el Ön, én itt vagyok otthon. Hát ez az: Menjenek el ők, mert ez itt a mi hazánk! Menjenek el, de mielőbb!