Reflexiók, kiegészítések

Print Friendly, PDF & Email

ANDOR MIHÁLY: KÉT KIEGÉSZÍTÉS A „HÁTTAL EURÓPÁNAK” CÍMŰ VÁDIRATHOZ

ELSŐ KIEGÉSZÍTÉS: AZ ORBÁNI OKTATÁSPOLITIKA TÖRTÉNELMI ALAPJAI

A történelem során parasztlázadások voltak, cselédlázadások soha. A jobbágyok sora hol jobban ment, hol rosszabbul, de bizonyos korlátok között a maguk urai voltak saját jobbágytelkükön. A cselédeknek semmijük nem volt. Kaptak ugyan lakást és ellátást, de sorsuk nem saját kezükben volt, attól függött, hogy uruk emberséges és gondoskodó vagy embertelen és kizsigerelő volt-e. A jobbágyok előtt volt perspektíva: ha többet termeltek, több maradt nekik, és ha az urak túl nagyot szorítottak a présen, volt öntudat lázadni. A cselédek akármennyit is dolgoztak, csak a szűkmarkúbb vagy nagylelkűbb koszt-kvártélyt kapták. Ellenállásuk nem lázadásban fejeződött ki, hanem sunyi, egyéni megoldásokban: orrba verték az ökröt, hogy lassabban haladjon a barázdában, ne legyen annyira fárasztó a munka; suttyomban beleköptek vagy belehugyoztak az uraság ételébe, hogy levezessék frusztrációjukat; csaltak és loptak, ahol tudtak, hogy egy falattal több jusson.

A kései és felemásan végrehajtott magyar jobbágyfelszabadítás, majd a kisbirtokok önálló életvitelt nem biztosító parcellákká aprózódása a magyar népesség nagyobbik részét tette kiszolgáltatottá, és ezen keresztül a cselédmentalitást tette dominánssá. Mindent az úrtól/államtól vár, de ő maga a lehető legkevesebbet teszi, és ahol lehet, ott lop és csal. Nem bízik senkiben, nem fog össze senkivel, egyéni alkukkal, talpnyalással, könyökléssel, végső esetben szökéssel próbál sorsán javítani.

A szocializmus magántulajdon-ellenes gyakorlata nem változtatott ezen, és csak az 1989-es fordulattal vált lehetővé, hogy nagyobb számban keletkezzenek önálló egzisztenciák, és vált lehetővé az is, hogy a szellemi termékek piacán korlátozás nélkül jelenhessen meg a polgári ethosz és értékrend. Keletkezett is önálló egzisztencia, de nem elég sok. Meg is jelent a polgári öntudat, de nem elég erősen ahhoz, hogy felülkerekedjen az általánosan jellemző cselédmentalitáson. Az azonban nyilvánvaló volt, hogyha a trend folytatódik, akkor egy idő múlva lesz annyi önálló egzisztencia, és lesz annyi autonóm módon gondolkodó állampolgár, amennyi már veszélyeztetné az országot gyarmatosító maffia hatalmát. Tehát le kell törni mind az önálló egzisztenciát, mind a tanultságból és tájékozottságból fakadó autonóm gondolkodást. Ráadásul a kettőt egyszerre kell, mert az államtól független önálló egzisztencia mindig is bázisa lesz az autonóm gondolkodásnak és az állampolgári bátorságnak. EHHEZ ALATTVALÓKKÁ KELL NEVELNI A FELNÖVŐ GENERÁCIÓKAT, ÉS ENGEDELMESSÉGRE KELL KÉNYSZERÍTENI NEVELŐIKET. Ez történik immár tizedik éve, amióta a második Orbán-kormány megkezdte regnálását. (Folyt. köv.)

MÁSODIK KIEGÉSZÍTÉS: AZ EGYHÁZ TÉRNYERÉSE

Egész nemzedékek alattvalóvá neveléséhez különböző eszközök adódnak, és az Orbán-kormány mindegyiket beveti: 1. a közoktatás átjátszása az egyházaknak; 2. a mobilitás leszűkítése; 3. az autonómiák megszüntetése és 4. a közoktatásra fordítható pénz csökkentése.

Vegyük az elsőt, a közoktatás átjátszását az egyházaknak! Erről persze ír a vádirat, de hogy jobban lehessen érzékelni döbbenetes méretét, kiegészítettem egy táblázattal, amit a minisztérium évente kiadott statisztikai évkönyveiből számoltam.

Ehhez nem is fűzök hozzá semmit, önmagáért beszél.