Megjelent az Educatio 2025/3. száma. Címe: Oktatáspolitika autoriter közegben. A szabad hozzáférésű folyóirat e számának írásait ezen a linken lehet elérni: https://akjournals.com/view/journals/2063/34/3/2063.34.issue-3.xml
A kötetben helyet kapott egy történeti tanulmány, amely a magyar oktatást nagymértékben meghatározó XVIII-XIX. századi bécsi oktatási reformokat elemzi. A szám középpontjában egy mini kutatás bemutatása áll. A kutatást kezdeményező Bajomi Iván és szerkesztőtársa, Neumann Eszter felkérésére magyar és külföldi oktatáskutatók országtanulmányokat készítettek a Bolsonaro alatti Brazília, a PiS-kormányok alatti Lengyelország, a Putyin irányítása alatt álló Oroszország és a 2010 utáni Magyarország oktatáspolitikájáról, illetve arról, hogy miként jellemezhető Magyarország és Florida, illetve az USA felsőoktatása az akadémiai szabadság tekintetében. Ugyancsak helyet kapott a lapban a szám két szerkesztője által írt összegző tanulmány, amely más hasonló témájú külföldi vizsgálódások eredményeit is megidézi. Az autoriter rezsimek oktatásában bekövetkezett tartalmi változások tekintetében több hasonlóságot lehet kiemelni. Például, a történelemoktatás terén az összes vizsgált országban megfigyelhető a múlt átírása, ami többek között abban nyilvánul meg, hogy dicsőítik a nemzeti elit vagy a történelmi vezetők magatartását, miközben nem foglalkoznak cselekedeteik vitatható, illetve káros aspektusainak bemutatásával. A múlt átrajzolása abban is megnyilvánul, hogy bagatellizálják vagy teljesen elhallgatják a kisebbségi csoportoknak az ország történelmében játszott szerepét. A kötetből az is kiderül, hogy az LMBTQ-identitások tabukérdéssé változtatása több országban megnehezítette azt, hogy az intézkedések által érintett tanulók megfelelő támogatást kapjanak az iskolák munkatársaitól. Több autoriter rezsim állami iskoláiban megnőtt a vallási tartalmak súlya, és ugyancsak érzékelhetően felerősödött a vallási intézményeknek és képviselőiknek az oktatási döntéshozatalban való részvétele. A katonai értékek és gyakorlatok előtérbe helyezése is megfigyelhető volt a vizsgált országok iskolarendszerében. Ugyanakkor több államban ellehetetlenítették a politikai kérdések iskolai, egyetemi keretek közötti szabad megvitatását. Ami pedig a vizsgált oktatási rendszer működését illeti, szembeötlő, hogy a döntéshozók nem hajlandók párbeszédet folytatni az érdekcsoportokkal (tanári szakszervezetekkel, tanáregyesületekkel stb.), és ha mégis sor kerül konzultációkra, ezek csak formálisak. A vizsgált országokban számos kísérlet irányult a tanárok korábbi autonómiájának korlátozására, ami azzal is együtt járhatott, hogy a hatóságokkal szemben kritikát megfogalmazó szereplőket veszélyes ellenségként tüntették fel. Az oktatási terület érdekcsoportjainak kollektív fellépései a legritkább esetben jártak sikerrel. Ugyanakkor egyes országokban, ahol a hatalmi ágaknak a modern demokráciákra jellemző szétválasztása nem kérdőjeleződött meg teljesen (Brazília, USA), a bírói, illetve alkotmányvédelmi szervek döntései megakadályozhatták az oktatási hatóságok egyes céljainak megvalósítását. A lengyel országtanulmány szerzői olyan fontos különbségeket tártak fel Lengyelország és Magyarország közelmúltbéli politikai fejlődése között, amelyek jól megmagyarázzák, hogy ‒ a két ország vezetői által a vizsgált időszakban kitűzött célok közötti hasonlóságok ellenére ‒ a PiS-kormányok alatt végrehajtott oktatáspolitikai intézkedések miért nem vezettek olyan radikális változásokhoz az oktatás területén, mint azok, amelyek az Viktor Orbán vezette kormány 2010-es hatalomra kerülése után rövid időn belül megvalósultak. A kutatásból az is kiderül, hogy a jóléti demokráciákban kialakult gyakorlattól az autoriter rendszerek vezetői nemigen támaszkodnak kutatásokra és nem elemzik módszeresen a bevezetett oktatási intézkedések hatását, eredményességét. A vizsgált országok oktatáspolitikáinak fenti jellemzőit figyelembe véve adta a lét szerkesztő a „Lojalitástermelő, konszenzusképzést mellőző oktatáspolitikák” címet összegző tanulmányuknak.
1) A régi iskolaszerkezet visszaállítása elleni
szülői sztrájkra felhívó plakát egy lengyel iskola bejáratánál.
2) Éppen tíz éve, 2026 februárjában alakították meg a Civil Közoktatási Platformot
45 oktatásügyi civil szervezet képviselői, akik elégedetlenek voltak
a tanári tiltakozásokra adott kormányzati válaszokkal.
3) Putyin orosz elnök az előtérben álló, ún. „fontos kérdéseknek” szentelt tévéműsorai
egyikét, az összoroszországi tanévnyitó órát tartja a televízióban, melynek középpontjában
a hazafias nevelés, a katonai ismeretek fontossága áll.
4) Floridai tanárok tüntetnek a helyi republikánus kormányzat ama
rendelkezése ellen, amely előírta számukra annak tanítását, hogy a
rabszolgaság előnyösen hatott egyes diákok kompetenciáinak fejlődésére.
5) Jair Bolsonaro az elnöksége alatt elterjesztett
új polgári-katonai iskolatípus egyik intézményének
egyenruhás diákjaival fényképezkedik.
A tematikus blokkhoz tartozó írások:
A) Tanulmányok
- Ugrai János: A reformabszolutista oktatáspolitika sikerkritériumai – Egy történeti példa tanulságai
- Radó Péter – Mikola Bálint: Illiberális oktatáspolitika Lengyelországban 2015 és 2023 között
- Juhász Ágnes – Nahalka István: Közoktatás-politika Magyarországon 2010–2025
- Jekatyerina Dunajeva: Hazafias nevelés napjaink Oroszországában
- Rónay Zoltán – Kováts Gergely: Magyar recept az Egyesült Államokban? Az USA és Magyarország közötti azonosságok, hasonlóságok és különbségek az akadémiai szabadság tükrében
- Antonio Carlos Dias Júnior ‒ Lucas Barbosa Pelissari: Oktatás barbárság idején. Brazília oktatáspolitikája Bolsonaro alatt (2019–2022)
- Bajomi Iván ‒ Neumann Eszter: Lojalitástermelő, konszenzusképzésre nem adó oktatáspolitikák. Öt ország összehasonlító elemzése
B) A Kutatás közben rovat két írása
- Kutassy Dorottya ‒ F. Lassú Zsuzsa ‒ Alter Emese ‒ Dombos Tamás: Az LMBT+-ellenes törvénykezés hatása az iskoláskorú fiatalok mentális egészségére és jóllétére
- Lőrincz Borbála: „Itt csak cigány iskola lesz” – Szegregálódó közoktatás és társadalmi dezintegráció egy magyarországi községben