Kedves tanártársaim, kedves szülőtársaim, kedves diákok, kedves didergő demokraták!
Csatatérré változott az oktatás, a felsőoktatás ugyanúgy, mint a közoktatás. Az elmúlt három évben a kormány nehézfegyverzettel támadta az iskolákat és az egyetemeket, ellenőrzése alá akart vonni minden mozdíthatót és mozdíthatatlant.
Az orbáni oktatási rendszer minden szintjén gyomorforgatóan igazságtalan. A hátrányos helyzetűek, a szegények, a cigányok aligha remélhetik, hogy az iskola csökkent valamit gyerekeik kulturális és gazdasági lemaradásán. Örülhetnek, ha a 8 általánost elvégzik anélkül, hogy az utcára kerülnének, nemhogy szakmát vagy érettségit szerezzenek, vagy ne adj isten, hogy mi az egyetemi padokban találkozzunk velük. A gazdagok pedig egyre inkább magániskolákba és külföldi egyetemekre menekítik a gyerekeiket az agyonfegyelmezett iskolákból és a lassan diplomagyárrá züllesztett egyetemekről.
Ez a politika úgy csinál, mintha nem tudná, hogy ha mindenütt ugyanaz a kínálat, az nem egyenlőséghez, hanem még nagyobb egyenlőtlenséghez vezet. Hiába hivatkoznak hát a hatalmasok az egyenlőségre, tudjuk, hogy programjuk valójában ez: középszerűt a középosztálynak. Nem tudják, vagy nem akarják elismerni azt, hogy a gyerekek nem egyformák, azt, hogy a tanárok szakmai és élettapasztalata a legfőbb garancia a sikereses módszer és hozzá való tankönyv megválasztására, és azt, hogy az egyetemi képzés – bizony még a bölcsészképzés is – sokféle gazdasági, társadalmi és kulturális hasznot hajt.
Az orbáni oktatáspolitika mozgatórugója azonban nemcsak a társadalomról alkotott hagymázas vízió, hanem a jéghideg cinizmus is: Az oktatást is beépítik a pénzlenyúlás csiszolt masinériájába. Az egyetemektől elvett milliárdok csakúgy, mint az államosított, megcsonkított tankönyvpiac haszna a hűséges intézményeket gyarapítja és a kormányközeli zsebeket dagasztja.
Az agresszív hadműveletektől kábult igazgatók, diákok és szülők, a pár forintos béremelésért végtelen adminisztrációra és megalázó önigazolásra kényszerített tanárok és az állásukért rettegő egyetemi oktatók és kutatók tátott szájjal bámulják, ahogy csak úgy repkednek a százmilliók az újonnan alapított úgynevezett kutató intézetek sorához, melyek, hogyha léteznek egyáltalán, nem szolgálnak mást, csak a szavazatszerzést, az ideológiai háborút és a durva történelemhamisítást.
Kedves barátaim!
Nem véletlen, hogy az oktatás – a közoktatás és a felsőoktatás – a kormányzati hadviselés kitüntetett színterévé vált. Azért van így, mert egy valamiben, úgy tűnik, még mindig egyetértenek velünk: abban, hogy a szabad oktatás a demokratikus kultúra legfőbb bástyája. Ezért támadják. És mi ezért nem hagyhatjuk, hogy elessen.