A Felsőoktatási Kerekasztal által szeptember 20-án jóváhagyott államtitkári előterjesztésből kiderül, hogy a kormány nem a forráskivonás kompenzációjával, hanem az intézmények közvetlen állami irányításával akarja megoldani a felsőoktatás problémáit. Az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Hálózat a koncepció megvitatásának módját és konkrét javaslatait is súlyosan antidemokratikusnak, ezért elfogadhatatlannak tartja.
A felsőoktatási stratégia szerint 2015. január 1-jétől közvetlenül a miniszterelnök, illetve az oktatásért felelős miniszter által kinevezett kancellárok veszik át az intézmények tényleges irányítását, a kormány emberei lesznek felelősek az egyetemek és a főiskolák gazdasági működtetéséért. Mivel az oktatási-kutatási kérdések nem választhatóak el az intézmények gazdálkodásától, a kancellár a kormányzati akarat vétójoggal rendelkező helyi végrehajtója lesz. Az Oktatói és a Hallgató Hálózat értetlenül áll azelőtt a tény előtt, hogy a Magyar Rektori Konferencia és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának képviselői lemondtak a szenátus és a rektor jogosítványairól, vagyis az egyetemi autonómia legfontosabb garanciáiról. A kancellári funkció bevezetésének fényében az intézményekhez visszakerülő rektorválasztási jog nem egyéb szemfényvesztésnél.
Bár a koncepció alapján az egyes intézmények közötti hallgatói választásoknak valóban nagyobb tere nyílik a felvételi folyamatban, a kormány által vezényelt szaktisztítás és az intézmények kategorizálása már előzetesen leszűkíti ezt a szabadságot. A nemzeti tudományegyetemeket, az egyetemeket, a főiskolákat és a közösségi főiskolákat nem normatív kritériumok, hanem saját szempontjai alapján jelöli ki a kormány, ami egyfelől a verseny korlátozását, a protekcionizmus intézményesítését jelenti, másfelől súlyos egyenlőtlenségeket teremt. Az ország hátrányos helyzetű régióiban lévő főiskolák ezentúl nem kínálhatnak magasabb szintet nyújtó képzéseket, sok helyen megszűnnek majd jól működő, a társadalom valós igényeit kielégítő képzések is. A felvázolt szabályozás a hátrányos helyzetű térségek és intézményeik rohamos leépülését fogja eredményezni. A stratégia a felsőoktatás fontos feladatának nevezi a társadalmi mobilitás elősegítését, ennek ellenére a közösségi főiskolák ebben játszott szerepe teljesen kidolgozatlan: a felsőoktatási államtitkárság nem állt elő a felsőoktatástól eddig távolmaradó rétegek bevonását célzó konkrét intézkedésekkel.
A stratégia érintetlenül hagyja a jelenlegi, igazságtalan rendszert, amelyben egyes hallgatók tanulmányait teljes mértékben finanszírozza az állam, míg mások magas költségtérítést kénytelenek fizetni úgy, hogy közben tanulmányi és szociális ösztöndíjra sem jogosultak. A tervezet ráadásul szabad kezet ad az egyetemeknek a költségtérítések emelésére, így tovább növeli az egyenlőtlenségeket, amelyekre a diákhitel önmagában nem nyújt megoldást. Bár intézményre lebontott keretszámok nem lesznek, a képzési területek között továbbra is önkényesen osztja majd el a miniszter az állami ösztöndíjakat, ami bizonyos képzések – például a korábban is diszkriminált 16 szak – további elitizálódásához vezethet. A stratégia nem rendezi azt a problémát sem, hogy a felsőoktatásba jelentkezők száma két év alatt a harmadával csökkent, hogy a hallgatói szerződés miatt a hallgatók egyre növekvő számban külföldi felsőoktatási intézményekbe jelentkeznek, vagy elállnak továbbtanulási szándékuktól.
Egy jó felsőoktatási reform nemzetközi tapasztalatokon, széles körű hazai felméréseken, hatástanulmányokon alapul, az érintettek és a politikai szereplők széleskörű konszenzusára törekszik, valamint az intézmények és a leendő hallgatók számára biztosítja az elegendő felkészülési időt a változásokhoz való alkalmazkodásra. Ezzel szemben az előterjesztés nem végezte el a hazai felsőoktatás szisztematikus és értékelő elemzését, a javasolt intézkedésekhez nem készültek hatástanulmányok, a vitaanyagot a nyilvánosságtól elzárva tárgyalták és egyes intézkedéseinek hatályba lépése már néhány hónapon belül várható. Ezért a reformtervezet a Felsőoktatási Kerekasztalon leadott 10 támogató szavazat ellenére sem képviselheti a hallgatók, az oktatók és az intézmények tényleges érdekeit.
Sikeres felsőoktatási reform és minőségi képzés csak biztos lábakon álló intézményekkel képzelhető el, így a magyar felsőoktatás-politikának mindenekelőtt azt a helyzetet kell kezelnie, hogy a felsőoktatásra fordított állami támogatás 5 év alatt reálértéken a felére csökkent, és jelenleg nem éri el a GDP fél százalékát sem. Ezen az akut állapoton nem változtat az sem, hogy a stratégia középtávon a felsőoktatás állami támogatásának összegét a GDP 1-1,2%-ára emelné. A tudatos alulfinanszírozás, az intézmények önkényes besorolása és központi irányítás alá vonása együttesen a képzések és az intézmények leépítéséhez, oktatók elbocsátásához, súlyos minőségromláshoz vezet. Mire a középtávon előirányzott támogatások megérkeznek, a magyar felsőoktatás már romokban lesz.
Ellentétben a Felsőoktatási Kerekasztal résztvevőivel, az Oktatói Hálózat és a Hallgatói Hálózat visszautasítja a felsőoktatási államtitkárság előterjesztését és tiltakozik a felsőoktatás leépítése, az egyetemi autonómia felszámolása ellen.
2013. szeptember 26.
Oktatói Hálózat, Hallgatói Hálózat