Tiltakozunk a civiltörvény ellen

Az Oktatói Hálózat az alábbi szakértői elemzésre alapozva tiltakozik a magyar parlament által 2017. június 13-án elfogadott „A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény” ellen, amely figyelmen kívül hagyja a Velencei Bizottság által megfogalmazott kifogásokat, és alaptalanul bélyegzi meg a civil szervezeteket, amelyek számos területen az állam által ellátandó, de el nem látott feladatokat végzik el a társadalom érdekében.

A KÜLFÖLDRŐL TÁMOGATOTT SZERVEZETEK ÁTLÁTHATÓSÁGÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYRŐL

A magyar parlament a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló (számos ponton módosított), T/14967. sz. törvényjavaslatot 2017. június 13-án többséggel elfogadta.  A külföldi finanszírozás körülményének megjelölésére irányuló törvényi kötelezettség teljesíthetőségét azzal összefüggésben kell értékelnünk, hogy a magyar hatóságok erőteljes propagandát folytatnak a külföldről támogatott civil szervezetekkel szemben.^[1]  Ennek következtében a diszkriminatív szabályozás lehetősége nem zárható ki, amint az világosan kitűnik a Velencei Bizottság sajtóközleményéből.

Mivel külföldinek minősül a törvény szerint a másik EU-tagállamból érkező támogatás is, a törvény nem összeegyeztethető az EU joggal, az EUMSZ 18. cikke értelmében ugyanis az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés tilos.  Önkényes megkülönböztetés mutatható ki magában a törvényi szabályozásban is, amennyiben a törvényhozó automatikusan a közérdek veszélyeztetését feltételezi a külföldről való finanszírozás okán, nem emelve ki a törvényi kötelezettség alól azokat a szervezeteket, amelyek működése kapcsán ilyen kockázat valójában nem tárható fel.  A törvényhozó tehát önmagában veszélyesnek nyilvánítja a külföldről való támogatást, ami nyilvánvalóan ellentmond a jogállami normáknak és Magyarország uniós és nemzetközi jogi kötelezettségeinek.

Az egyesülési jog aránytalan korlátozásán túlmenően már önmagában véve az is önkényes megkülönböztetés, hogy a törvény nem vonatkozik az olyan EU-forrásból történő támogatásra, amelyet egy civil szervezet nem magyar állami költségvetési szerven keresztül kap, továbbá nem vonatkozik a sport- és vallási szervezetekre.^[2]  Mivel a civil szervezetek eddig is közzétették gazdálkodási adataikat a bíróságon, a törvényalkotás fölösleges, és ennyiben megsérti a szubszidiaritás elvét is.

A törvényt annak ellenére fogadták el, hogy a Velencei Bizottság ajánlotta: legyen a törvény elfogadását megelőzően közérdekű konzultáció, amelybe valamennyi érintett civil szervezetet bevonják, ami nem történt meg.^[3]  Ha egy érintett szervezet nem tartja majd be a törvényt, ügyészi felszólítást kap, és a törvény megszegése pedig végső soron a szervezet törlésével is szankcionálható.  Az ügyészi felszólítást viszont bíróság előtt meg lehet támadni, ahol kezdeményezni lehet alkotmánybírósági felülvizsgálatot vagy az EU Bírósága előtt lefolytatandó előzetes döntéshozatali eljárást is.

A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény általános indokolása szerint „A törvény megfelelő egyensúlyt teremt az egyesületek és alapítványok szabad működése és a transzparencia, mint társadalmi elvárás között.“.  Ezzel szemben a Velencei Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyesülési jog korlátozása bizonyos, meghatározott pontokon aránytalan, ennyiben pedig az egyesülési szabadság és a szervezetek működésének átláthatósága közötti, a törvény által előirányzott egyensúly nem érhető el.

A nemzetközi jog alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a civil szervezetek támogatására szánt bel- és külföldi források közötti törvényi különbségtétel nem megengedett, hacsak nem indokolják vám- vagy devizaszabályok, pénzmosásellenes, vagy más hasonló jogi rendelkezések.^[4]  E körülmények a magyar törvény esetén nem állnak fenn.  A Velencei Bizottság szerint a törvény a jogbiztonság elvét is súlyosan megsérti, mivel a törvény a külföldi forrás fogalmát oly mértékben kitágítja, hogy az ennek következtében meghatározhatatlanná válik.^[5]

A törvény a magánélet sérthetetlenségének az elvét is megsérti, amikor pl. előírja azt, hogy a magánadományozókat is föl kell tárni.^[6]  Egyáltalán: az egyesülési jog korlátozása aránytalan akkor, ha a külföldi finanszírozás körülményének feltüntetése általános kötelezettség mindegy egyes kiadványon.^[7]  Végül a Velencei Bizottság felfogása szerint az egyesülési jog korlátozása súlyosan aránytalan akkor, ha a törvénysértés szankcionálható a szervezet adminisztratív megszüntetésével, ráadásul egyszerűsített törlési eljárásban, vagyis kellő törvényi garanciák biztosítása nélkül.^[8]

A Velencei Bizottság kritikájára reagálva, az Országgyűlés Törvényalkotási Bizottsága június 8-án a T/14967/23. számon a T/14967. számú törvényjavaslathoz összegző módosító javaslatot terjesztett elő, a módosítások azonban érdemben nem orvosolják a Velencei Bizottság által felsorolt hibákat.  A módosító javaslat értelmében támogatásnak minősül jogcímétől függetlenül a közvetlenül vagy közvetve külföldről származó mindazon pénzbeli vagy egyéb vagyoni jellegű juttatás, amely egy adóévben egyenként vagy összesítve eléri az 500 ezer forintot.  A módosítás célja az, hogy az egy adóévben egy támogatóra számított, 500 ezer forintot el nem érő támogatási összeg alatti támogató személyes adatait ne kelljen nyilvánosságra hoznia a külföldről támogatott szervezetnek, ezért az említett összeghatár alatti támogatók a beszámolóban sem kerülnek név szerint feltüntetésre.

Ezzel a parlament orvosolni véli a Velencei Bizottság kifogását, miszerint az adatszolgáltatási kötelezettség sérti a magánélet sérthetetlenségéhez fűződő alkotmányos elvet.  Bár igaz az, hogy az 500 ezer forintot elérő támogatási összeg esetén az átláthatóság biztosításához fűződő érdek erősebb, mint a személyes adat megőrzéséhez fűződő magánérdek, ugyanakkor nem oldódik meg az a jogbizonytalansági probléma, hogy a törvény hatálya alá eső támogatások köre továbbra is magába foglal közvetlenül vagy közvetve külföldről származó bármely vagyoni juttatást.  A módosító javaslat szerint a törvény hatálya nem terjed ki a nemzetiségi szervezetekre sem.  E módosítással azonban a kivételezés problémáját a parlament nem megoldotta, hanem kiterjesztette.

A módosító javaslat szerzője elhagyja a civilszervezet nyilvántartásból való törlésének lehetőségét mint a külön törvény szerinti önálló szankciót.  Ez nem azt jelenti, hogy az ügyész ne kezdeményezhetné továbbra is a szankcionálást adott esetben törlésre irányuló javaslattal, összhangban a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról szóló törvény megfelelő szabályainak alkalmazásával.  Az egyesülési szabadság aránytalan korlátozásának problémáját továbbá a parlament alapvetően oly módon véli kiküszöbölni, hogy a módosító javaslat enyhít a törvény szigorán, amennyiben a külföldről támogatott szervezetek köréből való kikerülés már akkor is megvalósulhat, ha a szervezet egymást követő két adóév egyikében sem éri el az e törvény hatálya alá soroláshoz megállapított értékhatárt.

Az egyszerűsített törlés lehetőségét továbbá a módosító javaslat kizárja, amivel kétségtelenül csökkenti a jogbiztonság veszélyeztetését.  Nem született azonban megoldás a Velencei Bizottság azon alapvető kifogására, hogy az egyesülési szabadság aránytalan korlátozása, és ezzel összefüggésben önkényes megkülönböztetés valósul meg a bejelentési kötelezettség előírásával pusztán azon okból, hogy a bejelentés tárgyát képező támogatás külföldről származik.  Az a probléma is fennáll, hogy a külföldi finanszírozás körülményének feltüntetése általános kötelezettség mindegy egyes kiadványon, ami megbélyegzésre nyújt alkalmat.

Oktatói Hálózat

2017. június 13.

Kontakt: Deák Dániel
(ddeak53@me.com)
+36 (30) 9978241