Az Oktatói Hálózat tagjai örömmel és bizakodással fogadták a hírt, hogy egy kiváló szakember, Lannert Judit lett a Tisza-kormány oktatási minisztere. Kívánunk neki sok erőt a reá váró nehéz munkához és készen állunk arra, hogy szakmai párbeszédet folytassunk vele a felsőoktatást érintő kérdésekről.
Az Oktatói Hálózat a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók civil szervezeteként 2012 óta folyamatosan tiltakozott a kormányzat intézkedései ellen: a hallgatók röghöz kötésétől a kancellári rendszer bevezetésén és az egyetemek kivéreztetésén át a CEU elüldözéséig. A Háttal Európának és a Háttal Európának 2. című jelentéseinkben részletesen elemeztük azt, hogy miként építette le a NER a magyar oktatást, tudományt, kultúrát és médiát 2010 és 2022 között.
Ebben a nehéz időszakban az Oktatói Hálózat mindvégig hangoztatta az egyetemi autonómia, az oktatási és kutatási szabadság elveit, a felsőoktatásba való bejutás szélesítésének fontosságát. Követeltük az európai színvonalú bérezést, a felsőoktatás egészének szektorsemleges, kiszámítható, normatív finanszírozását, az ideológiai-politikai alapon osztott privilégiumok rendszerének felszámolását és még sok minden mást.
A felsőoktatás területén a rombolás utolsó fejezetét képezte a korábban állami egyetemek négyötödének alapítványokba való kiszervezése.
Az Oktatói Hálózat üdvözli, hogy a most alakuló Tisza-kormány szándékában áll az egyetemi közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok rendszerének felszámolása és az egyetemi autonómia helyreállítása a modellt, illetve fenntartót váltott egyetemeken.
Egyetértünk azzal a törekvéssel, hogy ezek az intézmények minél előbb kerüljenek vissza az európai vérkeringésbe, hogy hallgatóik, oktatóik, kutatóik ismét élvezhessék az Erasmus és a Horizon programok adta lehetőségeket. Ugyanakkor az alapítványok azonnali felszámolása súlyos működési zavarokat okozna és jó időre megbénítaná az egyetemek működését.
Ezért javasoljuk egy átmeneti időszak beiktatását, amelynek során néhány intézkedéssel biztosítható volna az érintett egyetemek gyors európai reintegrációja és egyúttal előkészíthető fenntartói szerkezetük átgondolása és átalakítása.
Az átmeneti szakaszban elegendő volna a jelenlegi kuratóriumok felmentése, valamint az újonnan felállítandó kuratóriumok jogállásának az európai normák szerinti szabályozása. Kulcsfontosságú, hogy az alapítói jogok visszaszálljanak az államra és az egyetem választott testületei visszanyerjék jogosítványaikat. Ezek között kiemelendők az intézmény szervezeti és működési rendjének meghatározásával, valamint a rektor személyének kijelölésével kapcsolatos jogok.
A fenntartói modellek közötti választás kérdését minden egyetem számára ki kellene nyitni, de az ezzel kapcsolatos döntést célszerű volna későbbre halasztani, hogy legyen kellő idő az alternatívák megvitatására. Az egyetemek megújulási folyamata akkor lesz eredményes, ha az minden egyetemi polgár bevonásával, a választott testületek és a szakszervezeti képviselet egyetértésével történik, és ha ezeket a folyamatokat a kormány támogatja.
Szükségesnek tartjuk az egyes egyetemek specifikus stratégiai céljainak meghatározását, amely alapján le lehet folytatni a finanszírozási szerződésre vonatkozó egyeztetéseket az új oktatási minisztériummal. Új, korszerű és flexibilis megoldásokat kellene találnunk, amelyek összhangban vannak az egyetemi autonómiával, az akadémiai szabadság elvével, a világ változó viszonyaival és az egyes egyetemek sajátosságaival is.
Sürgős beavatkozást igényelnek az elmúlt másfél évtizedben különösen elszegényített állami egyetemek, amelyek finanszírozását kívánatos volna közelíteni ̶- mind volumenét, mind a szabályozás rugalmasságát illetően – ̶ az alapítványi (illetve részvénytársasági) fenntartású egyetemekéhez.
Az új oktatási miniszter személye kivételes esélyt nyújt ezeknek a kérdéseknek az újragondolására, a konstruktív párbeszéd elindítására. A magyar oktatás szereplőinek hosszú idő óta először oka van a derűlátásra.