2019. január havi bejegyzések

2019. 01. 29.

1. EGYETEMFINANSZÍROZÁS ÉS -MŰKÖDTETÉS: ALAPÍTVÁNYI ÉS MÁS INTÉZMÉNYI MODELLEK – SZAKÉRTŐI KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS

Meghívott vendégek:

  • Derényi András (Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet)
  • Kádár-Csoboth Péter (IFUA Horváth & Partners)
  • Kováts Gergely (Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központja)

Témakörök:

  • Mi a probléma a jelenlegi, az államigazgatás alá rendelt egyetemi modellel?
  • Milyen alternatív intézményi működési modellek léteznek a világban (pl. közalapítvány, vállalkozói közintézet, szövetkezeti egyetem stb.) és ezektől mit várhatunk?
  • Miben különbözik egy állami alapítású alapítványi egyetem a magán alapítványi egyetemektől?

_________________________

2. A CORVINUS ÁTALAKÍTÁSÁNAK OKAI ÉS VÁRHATÓ KÖVETKEZMÉNYEI

A beszélgetés résztvevői:

  • Bihari Péter (BCE)
  • Nagy Ákos (BCE, Hallgatói Szakszervezet)
  • Toronyai Gábor (BCE FDSZ)

Témakörök:

  • Privatizációként értelmezhető-e a Corvinus átalakítása, illetve mennyiben és hogyan az?
  • Milyen kormányzati, illetve intézményi motivációk állnak az átalakítás hátterében?
  • Van-e esélye annak, hogy a Corvinus, átalakulása nyomán a  közép-kelet-európai régió csúcsegyetemévé váljon?
  • Mi várható az új működési formától a társadalmi mobilitás tekintetében, hogyan változnak majd a bekerülés esélyei?
  • Hogyan változik a Corvinus oktatóinak a helyzete az átalakítás következtében? 

Prezentációk

1.

finn_reform

2.

KCsP_Egyetemi_modellváltás_OHA_2019_januar

3.

Modellváltás-kísérletek-DA

Videofelvétel

 

Fotók az eseményről (B. Molnár Béla)


Máté András beszéde január 19-én a Várkert Bazár előtt

Azt mondja Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem rektorhelyettes komisszárja: „A magyarok annyit adtak a világnak, amennyit egy ország sem volt képes eddig”. Hát igen, ez már csak ilyen adakozó ország, főleg a Horthy Miklósok, Rákosi Mátyások, Orbán Viktorok uralma alatt, a Zakar Péter-félék tevékeny segédletével. Innen ment el Neumann János, Wigner Jenő, Bartók Béla, Szent-Györgyi Albert, Oláh György – mindenki sokáig tudná tovább sorolni a neveket. Vissza kevesen jöttek, de azért van olyan is. Lovász László visszajött a Yale-ről és elvállalta az Akadémia vezetését – ennek eredménye az, hogy egy Palkovics László packázhat vele.

Csak ami most megy, ezekben a hetekben az Eötvös Loránd tudományegyetem két karán, meg az akadémiai kutatóintézetekben, sok tucatnyi fiatal tehetség távozásával fog járni. Menekül, aki tud, aki elég jó, elég fiatal, elég mozgékony. Ez már nem is újság, ez folyik évek óta, csak most újabb lendületet kap. Nem tudhatjuk, a most távozók között hány olyan lesz, aki az említett nevekhez hasonló pályát fut be. Kívánjunk nekik sok szerencsét, sok sikert, drukkoljunk nekik tiszta szívből – de jó okkal aggódunk azért, hogy mi marad a hűlt helyükön.

A múlt évben a magyarok adakozó kedve szintet lépett: nemcsak egyes tehetségeket adtunk a világnak, hanem egy egész egyetemet, mégpedig Bécsnek. Egy egyetemet, amely jobb kiválósági mutatókkal rendelkezik, mint bármelyik, amelyik marad, sőt, a jelenlegi bécsi egyetemekéinél is. Hiába, ha gazdagok nem is vagyunk, nagyvonalúságra azért telik. Mi vagyunk a báró Csekonics országa. 

Lehetnénk persze adakozók másképpen is, úgy, hogy ne valljuk kárát. Bartók remekművei nagy részét Magyarországon írta. Nagyon szeretünk dicsekedni azzal, milyen sok magyar (születésű) Nobel-díjas van; egyetlenegy azért van köztük, aki a díjat érő felfedezését Magyarországon tette: Szent-Györgyi Albert. Lovász első, világhírt hozó eredményei is Magyarországon születtek. De ahhoz, hogy a jövőben is legyenek ilyenek, és a legjobbak ne menjenek el véglegesen, más viszonyok kellenének. Itt még egy kimagasló elmét idéznék – mert Lukács György mindenképpen az volt, és ezen vitatható tettei semmit nem változtatnak. Amikor egy kultúrfunkci azt mondta neki, hogy elmehet külföldre, kap útlevelet, azt válaszolta: Menjen el Ön, én itt vagyok otthon. Hát ez az: Menjenek el ők, mert ez itt a mi hazánk! Menjenek el, de mielőbb!


Máté András beszéde a Hallgatói Szakszervezet tiltakozó demonstrációján a Nagy Imre-szobor helyén, 2019. január 5-én

Látjátok, mi áll itt?

Egy igaz emlékmű hűlt helye.

Mi kerül majd a helyére?

A Nemzeti Hazugság rendszerének újabb emlékműve.

Már van egy belőle, innen 400 méterre, a Szabadság téren – de kell még egy.

Sokszor kell ismételgetni a hazugságokat, hogy igazságnak látsszanak.

A Nagy Imre-szobornak nyilván ugyanolyanhelye lesz a volt ÁVÓ-székházzal szemben, mint itt, ahová tervezték. ahová odaillik. Nagy Imre személyét pedig tiszteljükazért szórunk rá még a szovjet titkosszolgálattól beszerzett rágalmakat.

A munkásoknak meg jó lesz, ha többet túlórázhatnak. Jó lesz, ha három évig várhatnak a túlórapótlékjukra – de nem is igaz, de mégis, a végtelenségig.

A CEU kamu amerikai diplomát osztogat. Meg nem hajlandó betartani 2016-ban azt a törvényt, amit 2017-ben hoznak meg. Meg a Közép-Európai Egyetemmel semmi baj nincs, csak a CEU-val – ja, hogy a kettő ugyanaz? Akkor azért szívják meg. Meg nem is igaz, hogy elmegy a CEU, de nagyon jó, hogy elmegy.

Meg kell reformálni a nyelvet is. A menekült az migráns, a jogsegélyt nyújtó civil szervezet az bevándorlássegítő, és főleg mindegyik mögött ott a Soros. Soros, migráncs, Brüsszel, liberálisok – ez már négy szó, huszonnégyféleképp permutálható, szinte egy egész új nyelvet teremt. Az orwelli újbeszéd kismiska – nincs az az antiutópia, ami Orbanisztánnal felérne.

Hogy az egész beszédük zagyvaság? Nem baj. Nem is az a lényeg, hogy elhiggyétek, hogy igaznak tartsátok – igazából az a legjobb, ha nem tudtok többé különbséget tenni hazugság és igazság között. No, ezért áll elöl az egyetemi polgár a közellenségek listáján. Nem véletlen, hogy ez a fő cél az oktatásban: legyünk minél kevesebben. Kevesebben tanuljanak egyetemen, gimnáziumban, és legyen minél kevesebb az egyetemi oktató, kutató – főleg abból a fajtából, amelyik a száját néha ki is szokta nyitni. Hű pribéksajtójuk fenyegessen meg mindenkit, aki egy cseppet is a mai társadalommal foglalkozik – a bunkósbot-szó az, hogy „politizál”. Aztán jönnek az elvonások, átcsoportosítások, szakok betiltása, mindenféle autonómia lábbal tiprása, a létszámleépítés, a kiebrudalás – jön a kancellár, a technológiaminiszter, a búr, a búr a búrkalappal és Németh Szilárd a vaskalappal. Az a bűnünk, hogy az igazság megtalálása, a hazugságtól való megkülönböztetése a hivatásunk – és még képesek vagyunk másokat is megtanítani rá.

Köszönöm a fiataloknak, hogy megszervezték ezt a csatlakozó demonstrációt. Így a magunk hivatása szerint, a magunk céljait magasba emelve és mégis a tiltakozó dolgozó emberek sokaságával együtt vehetünk részt a mai tüntetésen. De még inkább köszönöm nekik a reményt, amit az ad, hogy itt vannak, hogy jön egy új generáció, akik talán nem követik el a mi hibáinkat, és akik talán újra ki tudják vívni az igaz szó, az igaz gondolat becsületét.

Le a nemzeti hazugsággal, éljen az igazság Magyarországa!