Címkearchívumok: Mi lesz veled értelmiség?

thinking3

Mi lesz veled, értelmiség?


Milyen helyzetben vagyunk? Hogyan őrizhető meg az értelmiségi lét, az értelmes munka távlata? Keressük együtt a megoldásokat az OHA Klubban és itt az OHA Blog bejegyzéseiben!

 

Értelmiség és hatalom

Vendégünk volt Lengyel László

Mi lesz veled, értelmiség? – címmel beszélgetéssorozatot indított az Oktatói Hálózat. Meghívott vendégeinkkel együttgondolkodva elemezzük azt a helyzetet, amelybe a felsőoktatás és a tudományos kutatás különböző műhelyei kerültek a 2010-es kormányváltás óta. Együtt keressük a megoldásokat is, amelyek segítségével megőrizhető az értelmiségi lét, az értelmes munka távlata.

2014. június 3-án az Oktatói Hálózat első vendégével, Lengyel Lászlóval a témához kapcsolódó általános kérdésekről beszélgettünk. Előadónk három kérdést próbált megválaszolni:

1. Miért jutottunk ide, mi volt ebben az értelmiség szerepe?

2. Mi várható a következő négy évben?

3. Mi a teendő?

A válaszok, ahogy lejegyeztük:

1. Miért jutottunk ide, mi volt ebben az értelmiség szerepe?

A magyar értelmiségi elit kiválóan teljesített közvetlenül a rendszerváltás előtt és után, 1985 és 1995 között. Kitalált valamit, voltak gondolatai, a politikusok nagy része is értelmiségi volt. Kelet-Európa fejlődésének irányairól a lengyelek és mi mondtuk el a legtöbbet a nyugati világnak.

Ekkor még komoly hatása volt az értelmiségnek a társadalomra. Sokan közíróként írtak a magyar társadalomról, köztük kiemelkedő íróink is. Jelentős publicisztikai tevékenységet folytatott Mészöly Miklós, Kertész Imre, Esterházy Péter, Nádas Péter, Spiró György és mások is. Napjainkban jóval kevesebben írnak publicisztikát.

A rendszerváltó nemzedék elhasználódott: akik a rendszerváltáskor belevetették magukat a politikába, felőrlődtek. A rendszerváltás egykori főszereplői, az SZDSZ és az MDF a semmibe hullott.

Az értelmiség teljesítménye leromlott, nem tudott időben reagálni a változásokra. A kilencvenes évek közepéig még voltak válaszai, de azóta nem tudott megújulni. 1998 és 2006 között elmaradtak a szükséges reformok. A 2008-as válság után alapvetően megváltozott a helyzet, de az elit csak a régi megoldásokat próbálta erőltetni, mintha 1993-at írnánk. A gazdasági-társadalmi problémákra felírt ortodox liberális gyógymód már kevés a magyar beteg feltámasztásához. E nézetrendszer hirdetői szerint már régen csődbe kellett volna mennie a gazdaságnak. Minden reggel megjósolják Orbán bukását. A 8-10 vezető közgazdász tudása lassan elkopik.

A magyar értelmiség külföldön is leértékelődött. Idén a nemzetközi sajtó már alig képviseltette magát a választásokon. Alig van, akit ismernének, akinek a szavára figyelnének külföldön. Ha Heller Ágnes és Konrád György elhallgatna, a nemzetközi médiában csend volna.

Az értelmiségi elit a 2010-es választásokra sem tudott hatást gyakorolni. Az értelmiség szerepét a Fidesz tudatosan csökkenti. Korábban az értelmiségi elitre felnéztek. Ma a politika nem kíváncsi az értelmiségre. Orbánék azt akarják, hogy az értelmiségi establishment tűnjön el. Nem csak a baloldaliak, hanem minden értelmiségi. Orbán Viktor a jobboldali értelmiséget is megveti, nemcsak a baloldalit. Idézet egy beszélgetésből Orbánnal: „Nekem 2,6 millió szavazóm van, neked mennyi? Hány hadosztálya van az értelmiségnek?”

Ennek a rendszernek nem fontos a szakértelem, a teljesítmény. Csak a „magyarságteljesítmény” számít. „Csak menjenek el a diákok, ha akarnak.” A társadalom viszont értékeli a szakértelmet, tudja mi a teljesítmény. A magyar társadalom az elitet követi. Meg lehetett volna változtatni az erőviszonyokat, ha az elit jobban teljesített volna. A választók nem hibáztathatók azért, hogy kire/mire szavaztak, avagy miért nem szavaztak. A felelősség elsősorban a politikai elité.

Az ellenzéki bukás fő oka, hogy az MSZP elfogadta a Fidesz forgatókönyvét, miszerint a magyar szavazópolgár 8 osztályos. Azt is hitték, hogy elég a negatív kampány, holott ebben a Jobbik náluk sokkal jobb. És sokkal hitelesebb is, mert még nem volt kormányon.

Orbán Viktor hiteles személyiség a saját emberei számára, mert megcsinálta, amit ígért. Ezt a meggyőződést az értelmiség nem tudta megingatni.

A szocialisták nem tudják, hogy mit akarnak. Nincsenek szakértőik, szakpolitikusaik, szakmailag felkészületlenek.

Lengyel Lászlónak sikerült alaposan elkeserítenie a mintegy 40 főnyi hallgatóságot. A meglehetősen komor és sötét színekkel fölvázolt képre azért odaskiccelt egy világító napocskát is: szerinte le lehet váltani 2018-ban a Fideszt.

2. Mi várható a következő négy évben?

A Fidesz politikai és jogi rendszere készen van, emberei ott ülnek az összes helyen, az unortodox gazdaságpolitika folytatódni fog. Nem lesz konszolidáció. A médiaháború már elkezdődött.

Várható, hogy a Fidesz az életformát és az emberek gondolkodását akarja átalakítani a ciklusban. Az új embert kovácsolják. A tényleges életfogytiglan témájától pillanatokon belül a halálbüntetésnél leszünk. A büntető populizmus politikájának jegyében mindent szigorítani fognak, például a drogfogyasztást is. Beleszólnak majd a magánéletbe: firtatni fogják az élettársi viszonyt, a homoszexualitást. Az iskolában majd megkérdezik a gyereket, hogy házasok-e a szüleik, meg van-e a gyerek keresztelve stb.

Orbán Viktor minden beszéde tartalmaz egy szentenciát arról, hogyan kell élni. Egy szekularizált társadalomban keresztény értékeket hirdet. Emberei közben listákat készítenek. A feketelistán lévőkkel nem szabad találkozni, szóba állni. És ez működik.

Ebben a rendszerben nem lehet átállni sem – aki korábban nem az ő oldalukon állt, „bűnös volt”. Minden nap beleverik az orrát abba, hogy „a komcsikat szolgáltad”.

Tömegesen bocsátják majd el a minisztériumokból azokat az embereket, akik az előző ciklusban nekik szolgáltak. „Új undokok” jönnek új harcra, akik bebizonyítják, hogy ebben a rendszerben senki helye nem biztos, mindenki személyesen függ.

A magyar lakosságban borzasztóan magas az elégedetlenségi potenciál. 2012/2013 fordulóján az ellenzék majdnem beérte a Fideszt. Ha Bajnai jókor, jó helyen, jó megállapodásokat köt, az ellenzék győzhetett volna. Az lehetetlen, hogy ne lehessen kiállítani a jelenleginél színvonalasabb baloldali csapatot. Bajnai, vagy korábban Bokros és Surányi is a semmiből jöttek. A megfelelő időben előáll a megfelelő vezető.

Európa nem törődik velünk, nem számítunk, „nem fertőzünk”. Ha Orbán kilép az EU-ból, nem érdekli őket. Mivel Orbánnak óriási a hazai támogatása, az EU csak legyint: az emberi jogokat itt nem kell megvédeni, ezek a magyarok ilyenek. A tőke meg egyszerűen nem jön ide. Az EU-ban a magyarral ellentétes politika lesz, felfelé jön az EU gazdaságilag, Magyarország pedig leszakad. Ezt a növekvő különbséget a kint dolgozó, néha hazatérő fiatalok érzékelni és közvetíteni fogják. Az európai választásokon nem tört át a szélsőjobb, maradt a két nagy párt, kispolgári jövő várható.

Az életmód és a gondolkodás Fidesz általi átformálása miatt kulturálisan is egész más lesz Magyarország és az EU világa.

Orbán társadalom-átalakító ötletei külföldi inspirációkat követnek. Vissza akarja csinálni 1968-at. A magánéleti nyomulás előzménye már az első Fidesz-kormány alatt, Mikola István minisztersége idején megfigyelhető volt.

A minta Putyin Oroszországa, illetve a konzervatív amerikai republikánusok gondolatvilága. Jelszavaik: „Le a 68-as szabadossággal!”, „Le a feministákkal!” stb. A politikai korrektség szerintük tisztességtelen dolog, nem vagyunk egyenlők, éljen a különbség! Zéró tolerancia, fegyverviselési jog, szociál-darwinizmus stb. A Fidesz első lakástámogatási rendszere is republikánus mintát követett, ez ott is, itt is megbukott.

Az életforma-diktatúra esélyei vidéken jóval nagyobbak. Vidéken már folyik a rendcsinálás, este csend van a falvakban. Budapesten nagy éjszakai élet van, a romkocsmák tele vannak fiatalokkal, turistákkal stb. Közel az az idő, amikor Orbán megkérdezi belügyminiszterét: „De Pintér elvtárs, mi ez?”

A jövő az OHA tagjait is foglalkoztatja, az előadó többek közt ezt a kérdést kapta: Gazdaságilag hogyan tartható fenn a Fidesz rendszere?

Lengyel László szerint egy darabig még működni fog, mivel a lerablás következményei csak hosszabb távon válnak érzékelhetővé a társadalom számára. Például az Elektromos Műveknek nincs nyeresége, nem tud beruházni. Fejlesztések nélkül viszont a szolgáltató rendszer lemaradása nőni fog, miközben ezen a téren van a legnagyobb fejlődés Nyugaton. Majd jönnek az áramkimaradások.

Az egyetemekről elvonták a pénzt, hogy másutt betömjék a lyukakat. Sokáig nem fog kiderülni, hogy lerohadtak az egyetemek. A 2010-18-as két ciklus legnagyobb vesztese Budapest lesz, iskoláival, kórházaival, közlekedésével, innovációs képességeivel. Érthető: Budapest a provinciális Fidesz-világ legnagyobb ellenfele.

A kormány beruházásai reprezentatívak, csak a pénzt fogják vinni, mert ezeket fenn kell tartani (Várbazár, Kossuth tér, stadionok stb.).

Sajnos a tudás világpiacáról is kiszorulunk. A tehetséges diákok külföldre mennek tanulni.

Egy hozzászóló úgy vélte, hogy Orbán ereje abban áll, hogy karizmatikus személyiség. A Fidesz hívei vakon bíznak abban, hogy „a Viktor majd megoldja”.

Lengyel László szerint Orbán Viktor nem karizmatikus, hanem hiteles a saját szavazói szemében. Gyurcsány Ferenc 2006-ban elvesztette a hitelességét a sajátjai előtt (is). A hitelesség a fontos, nem a karizma. Orbán Viktor 2006-ban, a vesztes választás után bejárta az egész országot. Megtanulta az országot, szóba elegyedett az emberekkel. Megértette hívei gondolkodását, mentalitását és a nevükben, illetve a védelmükben, oltalmazójukként lép fel. Megszerzett hitelét egyelőre nem vesztette el. Bajnai hiteles miniszterelnök volt és hiteltelen politikus. Mesterházy Attila nem ment oda az emberekhez. Bajnai Gordon sem. Nem tudták felépíteni saját politikusi hitelességüket.

Orbán hitelessége elveszhet, ha az emberek felismerik, hogy mi folyik az országban. Vidéken, falun azt kérdezik: „Nálunk bezárt a panzió, a benzinkút, nincs munka. Másutt sincs semmi?” – Nem tudnak az emberek arról, mi van másutt. Közben a kormánypropaganda szerint dübörög az ország.

3. Mi a teendő?

Oda kell figyelni egymásra és beszélgetni kell egymással. Beszélgessenek értelmiségiek egymás közt (értelmiségi körök), szakmabeliek egymás közt (újságírók a reklámadó, illetve az Origo esete kapcsán), politikusok egymás közt (pl. kisebbségi politikusok találkozója Dunaszerdahelyen), értelmiségiek és szakpolitikusok egymással. A politikusok mindenkivel beszélgessenek. Most van idő a dialógusra. És soha nem volt ennyire szükség a szolidaritásra a rendszer értelmiségi üldözöttei, illetve a társadalom kitaszítottjai között.

Az értelmiségnek követni és közvetíteni kell a világ eseményeit, az új gondolatokat.

Egy hozzászóló megkérdezte, hogy vannak-e új gondolatok. Utalt arra, hogy legutóbb Jürgen Habermas egy beszélgetésen azt mondta, az értelmiség politikai szerepvállalása kétféle lehet: közvetlenül, tanácsadóként, királycsinálóként tevékenykedhet politikusok mellett (ez általában reménytelen vállalkozás, mert a politikusok úgysem hallgatnak rá), vagy gondolkodhat magukon a problémákon, amelyekbe a politika (is) beleütközik. Habermas azt is mondta, lehet, hogy az értelmiség korszerűtlenné vált.

Lengyel László azt válaszolta, hogy az értelmiségnek folyamatosan meg kell újulnia, a magyar értelmiségnek a világ felé kell fordulnia, ki kell nőnie provincializmusát.

A beszélgetés után az OHA jelen lévő tagjai főnixmadárként megújulva tértek haza. Reméljük, ez minden további beszélgetés alkalmával meg fog történni, és az OHA egyre jobban tudja majd, hogy mi lesz vele. Meg az értelmiséggel. Meg mindenkivel.

Klima László

Lengyel László gondolatmenetének folytatása a Népszabadság vasárnapi mellékletében ⇒⇒⇒