Oktatói Hálózat

PDSZ-demonstráció – Máté András

Kedves barátaim, a mai napon egyet kell tudnunk; és meg kell mutatnunk, hogy van bátorságunk hozzá: tudnunk kell nemet mondani. Nemet mondani a hatalmi tébolyra, amely a falutól elveszi az iskoláját és az egyetemtől elveszi a maradék önállóságát; nemet arra a már sokszor csődbe jutott, de ma újra támadó gondolkodásra, amely minden probléma megoldásának az állami beavatkozás növelését tekinti, és ha ez újabb problémákat okoz, arra is újabb beavatkozási lépésekkel válaszol. Nemet kell mondani arra az állami gazdálkodásra, amely hagymázas látomásainak, presztízsberuházásainak és gyanús vásárlási akcióinak árát az oktatás és a kultúra kiadásainak csökkentésével akarja megspórolni és nemet arra a propagandára, amely az egyetemekre kényszerített, minőséget romboló, tömeges elbocsátásokkal fenyegető takarékoskodást forrásbővülésként és a minőség javítását szolgáló felsőoktatási reformként reklámozza. Nemet kell mondani arra a szemléletre, amely az egyetemet szakembergyárnak tekinti és nem a tudomány és kultúra műhelyének, és nemet kell mondani olyan vállalkozók gyámkodási igényének, akik rövidtávon hasznot hozó, jól idomított munkaerőt szeretnének és nem az élethosszig tartó tanulásra felkészült, felelős és önálló értelmiségit. Nemet kell mondani arra a stratégiára, amely az oktatás színvonalának emelését a magasabb szintű oktatáshoz hozzájutók számának csökkentésével véli megoldani, a középfokú és a felsőfokú oktatásban egyaránt. Nemet kell mondani arra a „munkaalapú társadalom” hangzatos nevével hivalkodó vízióra, amely Magyarország előrehaladását az olcsóbb és kevésbé képzett munkaerőre alapozná, és sutba vágja a kor parancsát, a tudásalapú társadalmat, süketnek teszi magát arra az egyszerű tényre, hogy ma az eredményes, sikeres munka csakis a több tudáson, egyre több ember egyre több tudásán alapulhat. Nemet kell mondani arra a felfogásra, amely a méltányosságot, a hátrányos helyzetből jövők esélyeinek javítását minduntalan kiskapuk megnyitására, külön, szegregáló hatású felzárkóztató programokra hárítja ahelyett, hogy a nagy kapukat nyitná tágabbra. Nemet kell mondani a világ elől bezárkózó, a tudás és a felkészült emberek nemzetközi mozgását gátolni kívánó, a kedvezőtlen jelenségeket adminisztratív látszatmegoldásokkal orvosló politikára. És végül nemet kell mondanunk arra a kormányzati taktikára, amely a saját maga által előidézett válsághelyzetet látszattárgyalásokkal, az ellenoldal megosztásával, a kézben tartható vagy annak vélt ellenfelekkel szemben a korbács és a mézesmadzag váltogatásával, a nem zsarolhatók, az alul lévők szavát közvetítők kirekesztésével próbálja megoldani. Amikor minderre nemet mondunk, nem a puszta tagadás kedvéért tesszük. Igent mondunk mindarra, ami a miénk. Igen, ez itt a mi hazánk, ez itt a mi kultúránk, a mi iskolánk, a mi egyetemünk – nem engedjük tönkretenni. Éljen a tanult, kulturált, nyitott és kreatív magyar diák, magyar ember, éljen Magyarország!

Vélemény, hozzászólás?