2015. március havi bejegyzések

Kancellárnak pályáztam, ilyen katasztrofális interjún még nem voltam

„Több évtizedes felső vezetői tapasztalattal adták be jelentkezésüket egy-egy egyetem gazdasági irányítói posztjára, de a szóbeli beszélgetés olyan volt, mintha egy kezdő HR-es faggatott volna egy pályakezdőt, állítja két pályázó is. A bizottságban volt, aki meg sem szólalt, a tudnivalókat nem küldték el e-mailben, és a visszatérő kérdés a »mik az erősségei és a gyengéi« volt.”

Tovább a vs.hu írására ⇒⇒⇒


Kiváltságosok előnyben

„2010-hez képest több mint 20 százalékkal csökkent a felsőoktatásba bekerülő hallgatók száma, miközben a demográfiai folyamatok csupán 3-4 százalékos visszaesést indokolnának. Hova tűntek a hallgatók? Mit akar elérni a folyamatos forráskivonással a kormány? És hogyan tudnak a víz felett maradni az egyetemek és a főiskolák?” A kérdésekre Hammer Ferenc, Radó Péter és Polónyi István válaszolt.

Krug Emília írása a 168ora.hu oldalon ⇒⇒⇒


thinking3

Mi lesz veled, értelmiség?

Az Oktatói Hálózat „Mi lesz veled, értelmiség?” című vitasorozata a magyar értelmiség, közelebbről egyes veszélyeztetett értelmiségi szakmák, egyetemi és akadémiai közösségek helyzetét tekinti át.

A Filozófusvita, a Történészvita és a Közgazdászvita után a Jogászvita a jog, a jogállam és a jogász szakmák hazai helyzetével és kilátásaival foglalkozik.

Jogászvita 2015 – új időpont!

Időpont: 2015. április 7. 17:00

Helyszín: ELTE BTK, Gombocz Zoltán terem, 1088 Múzeum krt. 4/A. fszt. 47.

Meghívottak:

Fleck Zoltán egyetemi tanár, tanszékvezető, ELTE ÁJK
Majtényi László egyetemi tanár, tanszékvezető, ME ÁJK, az EKINT elnöke
Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTE rektora
Pázmándi Kinga egyetemi docens, tanszékvezető, BME

Moderátor:

Balogh Zsolt egyetemi docens, BCE

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

A rendezvény facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/1606471559570208/

Letölthető szórólap ⇒⇒⇒

 


Igen, tanár vagyok! – Nagy Emília beszéde az OHA, a HAT és a Hívatlanul nevében március 15-én

Honfitársaim!

Igen, tanár vagyok. Egy magyar tanár. Sőt egy magyar magyartanár.

Talán éppen ezért különösen fontos nekem a magyar nyelv, az anyanyelvünk.

Vajon hogy lehetséges az, hogy saját hazánkban korlátozzák az anyanyelvünk használatát?

Már az is visszatetszést kelt bennem, hogy azt a minisztériumot, ahonnan az oktatást, egészségügyet, tudományt és a kultúrát irányítják, Emberi Erőforrások Minisztériumának nevezik. Az ember számomra ugyanis nem erőforrás, hanem társadalmi meghatározottságú szabad akaratú, erkölcsi lény. De hogy ezt ott másképp gondolják, mutatja, hogy még a szóhasználatot is szabályozzák dolgozóik számára.

Mert a szegénység ugyan nem hiányozna senkinek, de igenis hiányzik az a szegény szó, amit kerülniük kell.

Nem a kivagyi stadionok hiányoznak, hanem a szó, stadion, amely a görögből került nyelvünkbe, és eddig jó szolgálatot tett.

Mert a szó – jelentés. És a jelentés felelősség.

De nemcsak az EMMI tabuszavairól van szó, hanem sok más szavunkról is, amit megpróbáltak elvenni tőlünk az utóbbi években.

Nagyon hiányzik például a köztársaság szó, de még jobban hiányzik maga a KÖZTÁRSASÁG!

És újra értelmet kellene adnunk néhány magyar szónak, így például a „nemzeti” jelzőnknek. A nemzeti konzultáció, a nemzeti dohánybolt, a nemzeti együttműködés szókapcsolatok elferdítették a nemzeti szó jelentését. Pedig soha nem volt nagyobb szüksége a magyarságnak ‒ határon innen és túl ‒ a valódi nemzeti együttműködésre, a szavak legnemesebb értelmében.

TANÁR VAGYOK. Bízom a fiatalokban. Tudom, hogy a változást mindig az ifjúság hozza el.

Bízom abban, hogy a fiatalság megkezdi végre a valódi nemzeti együttműködést. És ezáltal megindulhat egy ERKÖLCSI FORRADALOM. Mert az a társadalom, amelyben több a kapzsiság és a hataloméhség, mint a szolidaritás, még nem érett a változásokra.

Morális változásra van tehát szükségünk.

A hatalom, a központi irányítás teret ad a csalásnak, az elnyomásnak; a törvénykezés eszközeivel elsorvasztja az emberi méltóságot. Szalmabábot csinál az állampolgárokból.

De nem a törvénykezés fogja kigyógyítani a társadalmat a bajból, hanem maga a nemzet.

A kiszolgáltatott, megnyomorított, éhező ember mindenekelőtt éhsége csillapítására gondol, nem gondolhat másra. És ha mi mindannyian csak a saját gondjainkkal vagyunk elfoglalva, nem halljuk meg a legelesettebbek jajszavát. Próbáljuk ki: a társadalmi szolidaritás élhetőbbé teszi az életet és nemesebbé teszi a nemzetet!

Tömörüljünk hát szervezetekbe, de egyénileg is emeljünk szót minden igazságtalanság ellen, adjuk vissza az összefogás, az együttműködés szavak valódi értelmét!

Mert mi állunk ott a katedrán, a színpadon és az esztergapadnál; mi vetünk és aratunk, és mi állunk majd a nemzet sírjánál is, de ha akarjuk, miénk lesz az új tavasz és az új élet.

A mai márciusi ifjak tisztán látják ezt.

De nem kell-e féltenünk a jövő generációit, amikor tisztánlátásról beszélünk?

Nem kell-e attól tartanunk, hogy az oktatás tönkretétele miatt már a közeljövőben seregnyi fiatal képtelen lesz önállóan gondolkodni?

És nem kell-e attól tartanunk, hogy az oktatás átalakítása felbecsülhetetlen károkat okoz a jövendő generációk műveltsége szempontjából?

TANÁR VAGYOK. Féltem a gyerekeket. Féltem őket a jövőjüktől: az éhezéstől, a méltánytalan megkülönböztetésektől és a tudatlan szolgaságtól. Mert bezárják előttük az emberi élet és a tudás kapuit.

És attól is félek, hogy nemzeti műveltségünk, közös kincsünk elvész.

Az ősz hajúak generációja még fejből idézi nemzetünk nagyjait, a digitális generációk is ismerik gondolataikat, de vajon a jövő generációinak mond-e majd valamit Petőfi, Katona, Vörösmarty szava?

„RABOK VOLTUNK.
M O S T A N Á I G !!!!!”

Mert „a nép hajdan csak eledelt kívánt,
Mivelhogy akkor még állat vala,
De az állatból végre ember lett
S az emberhez illik, hogy legyen joga
Jogot tehát, emberjogot a népnek,
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, és aki rásüti,
Isten kezét el nem kerülheti!…
S miért vagytok ti, kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?”

Talán „a természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és meghaljon? …
és aki száz meg százezert rabolt, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.”

„Ez hát a Sors, és nincs vég semmiben?”

„Az nem lehet, hogy annyi szív……!”

„Itt a kezünk, nyujtsátok ki
Kezetek
Legyünk szemei mindnyájan
Egy láncnak
Szüksége van mindnyájunkra a
Hazának!”

„Előttünk egy nemzetnek sorsa áll
Ha ezt kivíttuk a mély süllyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
olyan magasra tettük, mint lehet,
akkor mondhatjuk ‒ térvén őseink
porához ‒ köszönjük élet áldomásidat,
ez jó mulatság, férfimunka volt!”

„És addig? Addig nincs megnyugvás, addig
folyvást küszködni kell, talán az élet munkáinkért
nem fog fizetni semmivel, de…”

„Lesz még egyszer ünnep a világon!”

„Lesz még egyszer szép a világ, lesz még Magyar Köztársaság!”

Tegyünk együtt érte!!!


Az Oktatói Hálózat nyilatkozata egyes egyetemi szakok megszüntetésének tervéről

A napokban rémisztő hírek terjedtek el több, már most is csaknem teljesen fizetős, ám így is népszerű egyetemi szak bezárásának tervéről.

A hírek szerint ezek a következők: kultúratudomány MA, kommunikáció- és médiatudomány BA, nemzetközi tanulmányok BA, társadalmi tanulmányok BA, informatikus könyvtáros MA, andragógia BA, a magyar mint idegen nyelv szak, továbbá a környezettan BSc szak.

E szakok nemcsak hogy nem korszerűtlenek, hanem kimondottan a jövő szakjai, amelyek fontosak a tudás alapú információs társadalom, a kreatív gazdaság és a rugalmas felnőttkori tanulás feltételeinek megteremtésében. A természettudományi szakok közül pedig éppen az került veszélybe, amely kifejezetten a globális környezeti problémák feltárására készíti fel a jövő nemzedéket. A kormány számos kirohanásban (lásd bölcsészek a romkocsmákban vagy a McDonald’s-ban) világossá tette, hogy a bölcsészet- és társadalomtudományi képzéseket nem tartja sokra. De más szakterületekről is érkeznek félnyilvános hírek szakszerűtlen és értékromboló tervekről. A kormányzat felsőoktatás-politikája eddig kimerült abban, hogy a felsőoktatást könnyen kiüríthető kasszának tekintette, továbbá minden szakmai elvet és vitát nélkülöző, ad hoc döntések alapján próbálta az ágazatot átalakítani. Az EMMI jelenleg információkat szivárogtat, ahelyett, hogy a nyilvánosság előtt részletesen bemutatná konkrét intézkedési terveit. Az Oktatói Hálózat tiltakozik az ellen, hogy ismét populista városi legendákon alapuló, szakmai szempontokat nélkülöző, kártékony döntések szülessenek a felsőoktatásról.

Az Oktatói Hálózat felhívja a magyar felsőoktatás polgárait és felelős vezetőit, hogy követeljék a kormány felsőoktatással kapcsolatos konkrét intézkedési terveinek azonnali nyilvánosságra hozatalát. Az Oktatói Hálózat felszólítja a felsőoktatási kormányzatot, hogy tervei mellett tegye nyilvánossá az azokat előkészítő tanulmányokat is, valamint nyilatkozzon arról, miként kívánja érdemben bevonni az érintetteket a már korábban akkreditált képzések megszüntetéséről szóló vitába. E kérdések fő szakmai fóruma ugyanis az egyetem és a független Magyar Akkreditációs Bizottság.

2015. március 12.