Honfitársaim!
Igen, tanár vagyok. Egy magyar tanár. Sőt egy magyar magyartanár.
Talán éppen ezért különösen fontos nekem a magyar nyelv, az anyanyelvünk.
Vajon hogy lehetséges az, hogy saját hazánkban korlátozzák az anyanyelvünk használatát?
Már az is visszatetszést kelt bennem, hogy azt a minisztériumot, ahonnan az oktatást, egészségügyet, tudományt és a kultúrát irányítják, Emberi Erőforrások Minisztériumának nevezik. Az ember számomra ugyanis nem erőforrás, hanem társadalmi meghatározottságú szabad akaratú, erkölcsi lény. De hogy ezt ott másképp gondolják, mutatja, hogy még a szóhasználatot is szabályozzák dolgozóik számára.
Mert a szegénység ugyan nem hiányozna senkinek, de igenis hiányzik az a szegény szó, amit kerülniük kell.
Nem a kivagyi stadionok hiányoznak, hanem a szó, stadion, amely a görögből került nyelvünkbe, és eddig jó szolgálatot tett.
Mert a szó – jelentés. És a jelentés felelősség.
De nemcsak az EMMI tabuszavairól van szó, hanem sok más szavun