2015. március hónap bejegyzései

Kancellárnak pályáztam, ilyen katasztrofális interjún még nem voltam

„Több évtizedes felső vezetői tapasztalattal adták be jelentkezésüket egy-egy egyetem gazdasági irányítói posztjára, de a szóbeli beszélgetés olyan volt, mintha egy kezdő HR-es faggatott volna egy pályakezdőt, állítja két pályázó is. A bizottságban volt, aki meg sem szólalt, a tudnivalókat nem küldték el e-mailben, és a visszatérő kérdés a »mik az erősségei és a gyengéi« volt.”

Tovább a vs.hu írására ⇒⇒⇒

Kiváltságosok előnyben

„2010-hez képest több mint 20 százalékkal csökkent a felsőoktatásba bekerülő hallgatók száma, miközben a demográfiai folyamatok csupán 3-4 százalékos visszaesést indokolnának. Hova tűntek a hallgatók? Mit akar elérni a folyamatos forráskivonással a kormány? És hogyan tudnak a víz felett maradni az egyetemek és a főiskolák?” A kérdésekre Hammer Ferenc, Radó Péter és Polónyi István válaszolt.

Krug Emília írása a 168ora.hu oldalon ⇒⇒⇒

thinking3

Mi lesz veled, értelmiség?

Az Oktatói Hálózat „Mi lesz veled, értelmiség?” című vitasorozata a magyar értelmiség, közelebbről egyes veszélyeztetett értelmiségi szakmák, egyetemi és akadémiai közösségek helyzetét tekinti át.

A Filozófusvita, a Történészvita és a Közgazdászvita után a Jogászvita a jog, a jogállam és a jogász szakmák hazai helyzetével és kilátásaival foglalkozik.

Jogászvita 2015 – új időpont!

Időpont: 2015. április 7. 17:00

Helyszín: ELTE BTK, Gombocz Zoltán terem, 1088 Múzeum krt. 4/A. fszt. 47.

Meghívottak:

Fleck Zoltán egyetemi tanár, tanszékvezető, ELTE ÁJK
Majtényi László egyetemi tanár, tanszékvezető, ME ÁJK, az EKINT elnöke
Mezey Barna egyetemi tanár, az ELTE rektora
Pázmándi Kinga egyetemi docens, tanszékvezető, BME

Moderátor:

Balogh Zsolt egyetemi docens, BCE

Szeretettel várunk minden kedves érdeklődőt!

A rendezvény facebook-oldala: https://www.facebook.com/events/1606471559570208/

Letölthető szórólap ⇒⇒⇒

 

Igen, tanár vagyok! – Nagy Emília beszéde az OHA, a HAT és a Hívatlanul nevében március 15-én

Honfitársaim!

Igen, tanár vagyok. Egy magyar tanár. Sőt egy magyar magyartanár.

Talán éppen ezért különösen fontos nekem a magyar nyelv, az anyanyelvünk.

Vajon hogy lehetséges az, hogy saját hazánkban korlátozzák az anyanyelvünk használatát?

Már az is visszatetszést kelt bennem, hogy azt a minisztériumot, ahonnan az oktatást, egészségügyet, tudományt és a kultúrát irányítják, Emberi Erőforrások Minisztériumának nevezik. Az ember számomra ugyanis nem erőforrás, hanem társadalmi meghatározottságú szabad akaratú, erkölcsi lény. De hogy ezt ott másképp gondolják, mutatja, hogy még a szóhasználatot is szabályozzák dolgozóik számára.

Mert a szegénység ugyan nem hiányozna senkinek, de igenis hiányzik az a szegény szó, amit kerülniük kell.

Nem a kivagyi stadionok hiányoznak, hanem a szó, stadion, amely a görögből került nyelvünkbe, és eddig jó szolgálatot tett.

Mert a szó – jelentés. És a jelentés felelősség.

De nemcsak az EMMI tabuszavairól van szó, hanem sok más szavun